13.rész

Meglepetések!

¤Nagy vizet kavart a hétvége, vagyis inkább én a futam jól ment Kimi nyert, Seb második és Alonso a harmadik helyen ért célba. Persze Kimit bombázták a kérdésekkel, de hát aranyosan kitért előlük, vagy amire tudott válaszolt de visszafogottan, úgyis kiforgatják a szavait akkor meg minek válaszolni, mondogatja folyton. A paddockban mikor böngészgettem hirtelen egy e-mailre lettem figyelmes, de mivel sietnünk kellett, így gondoltam ráér és majd otthon elolvasom, addigra úgyis kapok még egy halommal.¤

¤Haza értünk elég hamar, lepakoltunk, de dobtam egy mosást, majd fogtam magam és a konyhába vonultam. A hűtőbe turkáltam hátha találok valami csokit vagy kinderszeletet vagy valami hasonlót és mást nem hallottam csak a gépem pittyegését.¤

¤Felnyitottam a laptopom, és elkezdtem böngészni. A mai technikának köszönhetően a lapim jelzett mikor üzenetet kaptam. Megnyitottam az e-mail fiókom és furcsán a képernyőre néztem. A víz elöntött nem tudtam mit kezdjek ezzel. A tárgy részél annyi volt hogy: apa és anya. Mi a frász, mi történik, de ők nem lehetnek, hisz ők már rég...Éktelen zokogásba törtem ki, mire Kimi berohant és azt se tudta, hova tegye a dolgot. Oda jött és átölelt, erre most nagy szükségem volt, örültem hogy van valaki mellettem, mert ha ezt akkor kapom meg mikor egyedül vagyok, félek vissza esnék abba az állapotomba, ami az elmúlt évet beárnyékolta.¤

¤Nem mertem megnyitni a levelet, megkértem Kimit,h ogy ő se tegye meg, mert erre még fel kell készülnöm, ő mindenben egyet értett és megértette a dolgot. Előbb beszélnem kell vele, nem szeretném, hogy emiatt a dolog miatt hagyjon el.¤

- Ne haragudj, nem tudom mi lehet ez az... - majd a szavamba vágott.

- Nézd Kicsi, ha most az jön, hogy tudod el akarlak hagyni, vagy hogy megutállak, akkor ezt sürgősen verd ki a fejedből, mert nem így van. Melletted maradok míg világ a világ és ezt is együtt fogjuk átvészelni.

- Köszönöm. - majd hozzábújtam és kezdtem megnyugodni, még nagyon az elején vagyunk a dolgoknak és hogy ezt ő így fogja fel nekem nagyon sokat jelent.

- Ugyan már. - majd kaptam egy homlokpuszit.

¤Beültünk a nappaliba. A laptopom az asztalon volt. Csak bámultam ki a fejemből, bambultam a képernyőre Kimi pedig épp tett vett a konyhába, majd nagy zajra figyeltem fel.¤

- Jól vagy? - kérdeztem.

- Hát öm, persze.

- Segítsek valamit?- kérdeztem miután nem volt túl meggyőző ez a persze.

- Nem, dehogy ki ne gyere.

- Rendben - atya ég mi művelhet.

¤Folytattam a mélázást amit most egy telefon csörgés szakított félbe.¤

- Csörög a mobilooood. - kiáltottam neki a konyhába.

- Vedd fel kérlek.

- Én??- kérdeztem kicsit túl buzgóan.

- Igen te.

- Rendben.

~Haló, Anna Fleming, Kimi Räikkönen telefonja miben segíthetek.

~Hello, Seb vagyok nem láttad a kijelzőn?

~Oh, nem ne haragudj.

~Valami gáz van, megint mit tett az a mafla?

~Hát ő semmit, habár nem tudom hogy a konyha még egybe van-e nagyon betelepedett oda - majd hallatszott egy nagy puff...ismét... - Oh te jó ég...

~Ugye nem hagytad egyedül a konyhába?

~De, muszáj volt, nem enged be...

~Mi a baj?

~Nincs baj.

~De van baj.

~Jó van baj agybaj az van.

~Nem, nem Anna itt más is van, érzem a hangodon.

~Igazad van, de ez telefonba hosszú lenne, majd elmesélem ha már túl vagyok rajta.

~Átmegyek.

~Este gyere, addigra rendet teszek a konyhába vagy egy új konyhát veszünk nem tudom.

~Oké, akkor este.

~Este.

¤Hát Seb is kezd jobban megismerni pedig vele aztán nem sok időt töltök. Hatalmas puffanásokat hallani a konyha felőle de inkább nem megyek oda. Jobb lesz később rendet rakni.¤

- Ki volt az? - kiabált Kimi a konyhából.

- Csak Sebastián, este átjön.

- Oké!

- Szerintem is.

¤ Majd eme gyors eszem csere után, folytattam a mélázást. Mi van ha csak szórakozik valaki, azért mert ismert lettem, mi van ha még se, mi van ha anyuék élnek? És akkor a nagyiék? Ők mér titkolták el? Vagy mi van akkor ha a nagyiék nem is a nagyiék, de akkor mér szeretnek ennyire? Mér segítettek eddig is? Össze vagyok zavarodva nekem ez már sok...felakartam állni, de nem ment. A lábaim nem engedtek, nagyon magamba zuhantam, lecsaptam a laptopom tetejét betakaróztam és eldőltem a kanapén, bekapcsoltam a tv-t, és Kimi megjelent. Egy tálca volt nála rajta csokis gofri és meleg kakaó. Istenem imádom.¤

- Köszönöm. - felültem, hogy egyek belőle. - Ez finom, de hogy?

- Tudod nem csak vezetni tudok.

- Tudom. Köszönöm.

- Viszont...-egy kis hatás szünet és fejvakarás...- jobb ha a konyhába nem mész be majd Rosevita kitakarít.

- Jézusom. Rendben.

¤Lehet, hogy jobb ha nem megyek be, de ez mindent megér. Nagyon finom, adtam neki is belőle, de csak keveset evett vigyáznia kell az alakjára, azért eszik pizzát....¤

¤Lassan beesteledett Rosevita kitakaríott nekünk, mire Seb megjött. Csengetett majd ajtót nyitottam neki, Kimi persze pöffeszkedett a kanapén, de mivel én tea mániás vagyok és azt nem vállalta be így kénytelen voltam felkelni és kimenni az immáron tiszta konyhába. Rosevita oda súgta, hogy jobb hogy nem láttam mi volt itt. Jézus ereje szegény asszony. szóval miután a teám kész volt nyitottam ajtót Sebnek.¤

- Oh, te jó ég!

- Ennyire pocsékul nézek ki?

- Ha tudnád mennyire. - na gyere ide, majd megölelt, egyem meg édes.

- Kösz, kedves vagy.

- Tudom.

- Ch... és egoból sincs hiány.

- Nincs ám.

- Na jó menj az járást ismered a haverod a kanapén pöffeszkedik és épp hokimeccset néz.

- Szokása.

¤Én visszamentem a konyhába teázgatni és továbbra is gondolkodtam. Felültem a pulthoz és elkezdtem forogni a székkel. Nem tudom mióta forgolódtam, csak azt vettem észre, hogy a két pasi az ajtó félfának dőlve röhög rajtam. Kedvesek nemde? Ahogy abba hagytam éreztem, hogy itt valami nem lesz jó...¤

12. rész

A szavak súlya

¤Szünetet hagyott a szavak között, nem tudta mit akar mondani, féltem minden egyes kimondott szótól, féltem mi lesz ha azt mondja egyszer, hogy vége féltem ha megtudja milyen a múltam elhagy, de szerettem, be kell vallanom még magamnak is és neki is tudnia kell.¤

-...szeretlek. - nagy szemekkel néztem Kimire és mosolyogtam mint a tejbe tök.

- Én is szeretlek. - boldog volt a szíve, a lelke és mosolygott visszakapta mindenki a hőn áhított embert akit elvesztettek nem rég. - Akkor hétvégén már hivatalosan is megtudják ki vagyok és ki miatt vagy ilyen boldog.

-Megbeszéltük. - majd kaptam egy hosszú forró csókot tőle.

¤Ő nem nagyon ismerte a múltamat, én viszont sokat tudtam róla, de nem eleget. Leültünk a kanapéra betettünk egy filmet majd hosszas beszélgetésbe kezdtünk. Elmeséltem neki hogy a szüleim már nem élnek, és hogy a nagyszüleim neveltek fel, és most itt vagyok. ő is mesélt magáról, a suliról a barátokról és még sorolhatnám, kezdtük megismerni egymás életét, itt kezdődött el igazán minden.¤

¤Hamar elteltek a napok. Már én sem bujkáltam, együtt indultunk a reptérre is. Ott nyugalom volt, megérkeztünk a csomagokat összeszedtük, egy két rajongó vette körül Kimit, furán néztek rám féltékenyen de hát ez van én vagyok a szerencsés, Kimi kézen fogott és elindultunk a szálloda felé. Ott kiszállva a kocsiból pár rajongó vette körül a kocsinkat, de nem volt vészes, ez még csak a szerda majd a holnapi nap lesz csúúúúcs.¤

¤Elkértük a szoba kulcsát majd hívott Flór, hogy még se tud jönni majd Magyar Nagydíjon találkozunk. Mondtam neki, hogy rendben de meg fogja bánni. Csalódott volt a hangja de sajnos nem tudott elszabadulni. Sok a meló sajnos. A 4- emeleten kaptunk szobát mellettünk Alonso és Massa volt. Sebi a 3. emeleten kapott egy csinos szobát. Majd talán lesz olyan hogy egy emeleten leszünk. Írtam neki sms-t hogy megérkeztünk, de nem írt vissza biztos még úton van. Rendeltem vacsit, közbe jött az sms is Sebtől, hogy majd találkozunk mert régen beszéltünk. Szuper. Visszaírtam neki, hogy holnap találkozunk a paddockban, erre kaptam sok sok kérdőjelet majd visszaírtam hogy hamarosan megtudja, hatalmas mosolygós smile :D aranyos bírom a srácot. Megvacsiztunk majd ágynak dőltem elfáradtam a repülő úton. Holnapi nap nagy nap lesz.¤

¤Korán keltünk. Puccba vágtam magam amolyan Annásan majd elindultunk. Kimin a szokásos laza ruci rajtam pedig egy cső naci és egy fehér laza top. Nem vittem eddig se túlzásba ezután se fogom.¤

- Megérkeztünk.

- Tudom. - nagyon izgultam, kiszálltam a kocsiból és fotósok hada vett körül, ez nekem sok, de próbáltam palástolni a dolgokat. Kimi kézen fogott és elindultunk a boxba. Persze oda-oda hajoltam egy két szót súgtam a fülébe ő meg mosolygott velem együtt ez persze nagyon felkeltette a riporterek fotósok figyelmét. Beértünk a boxba ott persze mindenki lesett Kimi a fontosabb embereknek bemutatott, nagyon élvezte a helyzetet ők meg csak megköszönték.

- El kell mennem átöltözni addig maradj itt vagy jössz velem?

- Hát mit szeretnél? - súgtam a fülébe, majd egy kaján vigyort megejtett.

- Hé, fiatalok, gerlicék vagy nem tudom mi a menő manapság, de lassan a pályán kell lennünk. - szólt közbe a fönökbá.

- Megyek már.

- Köszönjük Anna, hogy visszaadtad Kimit a Forma1-nek. - jött oda és ölelt meg a csapatfönök.

- De hisz el se vettem - nyögtem ki.

- Te nem is csak az a banya, te visszaadtad nekünk.

- Hát ez esetben örülök, hogy így történt.

¤Kimi magára öltötte a verseny hacukát és beült a kocsiba. Oda mentem és egy gyors csókot nyomtam a szájára erről persze még olyan szögbe is készült fotó ami teljességgel lehetetlen. seb pont gurult ki a pályára és bepillantott a boxba. A sisaktól nem lehetett látni de éreztem azt a hatalmasan aranyos vigyorát. Most neki kell találnom valakit, de kit...¤

¤Vége az első szabadedzésnek egy gyors riport persze nem arról kérdezik amiről kéne, de kajánul vigyorog és csak mesél. Oh de megeredt a nyelve. Engem Zoli talált meg, de jó.¤

- Szia, Anna.

- Szia, Zoli. Segíthetek valamiben?

- Válaszolnál pár kérdésemre?

- Ha tudok akkor igen.

- Köszönöm. szóval, mióta vagytok együtt Kimivel?

- Ez a kapcsolat még nagyon az elején van pár hete.

- Mikor kezdődött az egész, mikor találkoztatok először?

- Az Ausztrál Nagydíjon találkoztunk először.

- Hogy sikerült elérni nála ezt a nagy boldogságot?

- Ezt talán tőle kéne megkérdezned.

- Oh rendben, amint tudom.

- Épp most jön. Drágám Zoli kérdezne tőled valamit.

- Kimi hogy sikerült Annának elérnie ezt a boldogságot nálad?

- Tudod ez egy nagyon összetett dolog. A kisugárzása, az ahogy a dolgokhoz áll nagyon tetszik és csodaszép és még sorolhatnám de soha nem végeznénk.

- Köszönöm hogy pár kérdésre kaphattam választ, ha esetleg ráérnétek egyik este egy teljes körű interjúra kérlek hívjatok fel.

- Rendben, Szia. - köszöntünk el Zolitól.

- Sziasztok.

¤ A szabadedzés és riport után, Kimi lezuhizott majd kezdődött a boxutca látogatás. Megvártam Kimi a paddockban, addig magam elé vettem a kis gépem és már velem voltak tele hírek. Egyik a másik után. Volt pozitív és negatív vélemény, de a negatív vélemény az irigység miatt van. Ahogy olvasgattam a híreket és az e-mailjeimet kaptam egy furcsa mailt amit nem tudtam, hova tenni...¤

11. rész

Egy kis ez, egy kis az

¤A telefon túloldalán egy kedves hang szólalt meg!¤

- Szia Anna.

- Szia Flóra. Rég beszéltünk.

- Eléggé. Figyelj mikor érsz haza?

- Hát majd csak november környékén ha haza megyek közbe jött egy két dolog amiről egyelőre nem beszélhetek, de ígérem hamarosan megtudod. - mikor ezt a mondatot kimondtam éreztem, hogy egyre jobban készen állok kiállni a nyilvánosság elé, de szeretném a magyar nagydíjig húzni ha tudom, habár félek, hogy ez hosszú idő lesz Kiminek és elhagy. Töprengek később.

- Oh mi a fene mi az amiről nem tudok?

- Jövőhéten megtudod ígérem.

- Rendben, szóval akkor nem mostanában látlak.

- Hát ha előbe nem is de lát ni fogsz.

- Egyre kíváncsibbá tettél.

-Azt gondoltam, figyelj drágám most leteszem mert indul a gépem és ha leszálltam majd felhívlak.

- Rendben, pá pusz.

- Pá, pusz.

¤A repülőút nem volt túl hosszú, de rövid sem. Volt időm gondolkodni azon, hogy mi legyen a következő futamon, kimerjek-e állni vagy várjak még, ezt majd drága úrammal is át kell beszélnem. Azért neki se mindegy, hogy a sajtó mikor esik neki.
A reptéren egy fekete Volvo várt, a sofőr már nyitotta az ajtókat a csomagokat pedig utána pakolta be. Segíteni akartam, de nem engedte. Furcsa még ez az élet, de van kiért megszoknom és egyre jobban tetszik. A hazafele vezető út 1 órás volt, haza fele vezető út furcsa volt kimondani. Szóval 1 óra alatt haza értünk a kulcsot Kimi oda adta így előre mentem, hogy a sofőr be tudjon pakolni. Mikor kinyitottam az ajtót egy halom rózsaszirom fogadott, gyertyák mindenütt és rózsacsokor az asztalon, amihez egy cetli volt letéve, ez áll benne: "Gyere a szobába!" A sofőr lepakolt a nappaliba és távozott. Letettem a kabátom és a táskám a cipőm az ajtóba ledobtam és felmentem. Azt se tudtam merre vagyok vagy egyáltalán merre menjek, de a gyertyák segítették utam. Benyitottam és Kimi fogadott. Nem értettem, hogy kerül ide.¤

- Szia Kicsi.

- Szia Drágám, te hogy...- majd megcsókolt, magához húzott és átölelt. Imádom.- Döntöttem, jövőhéten ha szeretnéd kikísérlek a pályára és melletted fogok sétálni kéz a kézben.

- Biztos? Nem csak azért mondod...- majd az ujjam a szájára tettem, kapott egy apró csókot és így feleltem.

- Biztos, nem azért van mert ezt kapom, hanem gondolkodtam, nem akarlak elveszteni, és szeretném ha tudnák végre hogy nem a volt nejed tért vissza, szeretnék veled együtt örülni mikor mész fel a pódiumra. Ezt már a repülön ide fele eldöntöttem.

- Ha így szeretnéd akkor így lesz. Köszönöm.

- Nem, Drágám, én köszönöm, de miért kapom ezt a sok mindent?

- Mert, tudod...

10. rész

Egy csodálatos éjszaka

¤A kedves titokzatos idegen kopogni sem tud. Nem tudom, mi a jó életet képzelnek ilyenkor, de kezd az idegeimre menni az a sok idióta, illetlen bunkó pöcs.¤

- A kopogásról nem hallottál? - kérdeztem flegmán és már a pumpa is kezdett felmenni bennem.

- De, de az úgy nem lett volna érdekes, vágta a fejemhez Alonso.

- Szóval te lennél Kimi új nője?

- Szóval semmi közöd hozzá tapló maki.

- De nagy a szád.

- Te meg de nagy bunkó vagy.

¤Kimi csak állt mellettem és nézte ezt a szópárbajt, majd rá néztem és láttam, hogy nevet ezen az egészen.¤

- Te meg mi a jó fenét vigyorogsz?

- Semmit, csak aranyos, ahogy osztod Fernandot, és te Fernando, jobb ha nem kezdesz ki vele.

- Hát haver ezt vettem észre. Szóval Hello Fernando vagyok. – majd nyújtott kezet.

- Üdv, Anna vagyok.

- Nos kedves Anna vissza adtad a Forma1 nagy kedvencét a közönségnek és nekünk is amit kevésbé köszönök mert így akadt még egy vetélj társunk a pályán.

- Oh ugyan nincs miért megköszönnöd, ez csak természetes. – vágtam hozzá a fejéhez szarkasztikusan, hatalmas mosollyal az arcomon.  – Szóval van még valami vagy…

- Oh szóval zavarok?

 - Áh egy cseppet se. – néztem rá amolyan, ha szemmel ölni lehetne már nem élnél nézéssel.

- Kimi, biztos, hogy jó nővel jöttél össze erre a pár alkalomra?

- Mit képzelsz?

- Fernando kérlek, hagyd ezt abba, ő nem azaz egy éjszakás kaland, végre boldog vagyok, szeretnék vele lenni amíg világ a világ, végre elfelejtettem azt a borzalmas nőszemélyt is.

- Értem, nos ez esetben majd találkozunk.

- Majd, de nem mostanában, és ha megkérhetnénk valamire, ne kotyogd ki.

- Rendben, nos, hölgyem, örültem.

- Hát még én.

¤Miután távozott rendeltünk vacsit. Két fő részére fura hangja volt a pincérnek miért kell Kimi szobájába 2 fő részére vacsi, de hát nem rá tartozik. Töltött csirkemell a töltelék sajt volt az egyikben a másikba pedig szilva, valami isteni volt, mellé krumpli püré és egy kis saláta ez leöntve valami isteni szósszal. Nagyon finom volt. A desszert pedig csokiba mártott eper tejszínhabbal. Az asztalunk pont a nagy ablak előtt volt így láttuk kivilágítva a várost. Két nagy gyertya volt meggyújtva az asztalon, amíg vacsoráztunk, beszélgettünk. Én nem iszom alkoholt így rostos baracklevet ittam a vacsorához, ami jól esett Kimi pedig almalevet. Aranyos volt egész este a vacsi közben volt, hogy meg meg fogta a kezem és kaptam rá, egy-egy puszit. A vacsi befejeztével fogtam magam és elmentem fürdeni, persze az ajtót magamra csukva vagyis csak azt hittem…¤

- Hmm, hmm…

- Mond, oh te jó ég… az ajtó nem volt becsukva?

- Nem ám…

- Töröld le azt a kaján vigyort a képedről, mert nem állok jót magamért. – mosolyogtam és magam köré csavartam a zuhanyfüggönyt.

¤Csak állt az ajtóban karba tett kézzel az ajtófélfának dőlve és vigyorgott azzal a kaján vigyorával az arcán még édesebb volt.¤

- Nem törlöm le, nézem, ahogy zuhanyozol.

- Nézed vagy csatlakozol?

- Hmm.

- Hmm, mi?

- Semmi, de azt hiszem, hogy csatlakozom.

¤Levetkőzött majd bejött mellém a zuhanyozni. Ez így furcsa volt, mondtam neki, hogy engedjünk vizet és úgy kényeztetem tovább. Hát ez fordítva jött össze hatalmas volt a kád nyakig engedtük és hatalmas habot kevert a meleg víz nekünk. Ő mögöttem ült én pedig az ölében. Simogatta a kezem és a mellkasom majd az arcom. Az egyik lábam félig felhúzva, amit szintén végig simított lágyan. Egész testem beleborzongott az érzésbe, majd kaptam egy lágy forró csókot a nyakamra. Teljesen készen voltam az érzéstől. Imádtam, ahogy hozzám szól és imádtam, ahogy hozzám ér. Halkan a fülébe súgtam, hogy menjünk be a szobába ott hátha kényelmesebb. Magára csavart egy türcsit majd nekem is adott egyet. Magam köré csavartam, ő pedig egyből a kezébe vett és bevitt a szobába. Lágyan az ágyra tett. Lassan kezdett kényeztetni. Imádtam, és ezt tudta. Ezután szépen lassan kihámozott a törölközőmből lágyan végig simította a testem, végig csókolgatta és a folytatás leírhatatlanul jó volt. Nem néztem az órára, nem is érdekelt, de azt tudtam, hogy több órán át élveztük egymást, ki felül ki alul. Lefárasztottuk egymást azt hiszem elég rendesen. Befeküdtem a helyemre és félig a rajtam volt egy vékony selyemtakaró. Hason feküdtem Kimi pedig mellettem könyökölt és a bal kezével végig simította a hátam. Egy lágy puszit kaptam a számra és az orromra, majd szép lassan elaludtam. Ő is hamar álomra szenderült. Csodás éjszakám volt. Reggel mikor felkeltem, még ott volt mellettem, örültem, hisz tudatosult bennem még jobban, hogy nem álom, hanem valóság. Felkeltem, halkan és rendeltem reggelit. Becsuktam a szoba ajtaját, hogy ne hallja hogy zajongok. Megkértem a pincért hogy tolja be az előszobába a reggelit a borravalót odatettem neki a kis asztalra. Nem akartam, hogy meglásson, na, meg felöltözni sem akartam. Csak egy ing és csipkés bordó bugyi volt rajtam. A tegnap esti vacsi tányérjait elvitték még az este így rendbe volt az asztal csak ki kellett pakolnom. Rendeltem croiassont, tojást szalonnával, kenyeret, tejet, teát és kávét. Mellé egy kis gyümölcsöt és multivitamint. Bementem a szobába széthúztam a függönyt és odaállt elé. Hát nem hatotta meg hogy besüt a nap vagyis besütne, de akkora eső volt, hogy nem csodálom hogy nem kelt fel olyan nagy volt a sötétség. Odabújtam mellé és elkezdtem simogatni az arcát.¤

- Jó reggelt.

- Hmm. jó reggelt, muszáj felkelni? – kérdezte a takaró alá búja.

- Igen muszáj, menned kell, a gyárba én pedig repülök tovább, és a reggeli is az asztalon vár.

- Ne, ne repülj, tovább inkább menj hozzám, haza Svájcba és ott találkozunk. Te rendeltél reggelit? – csillant fel a szeme.

- Ha neked nem gond, akkor rendben, de át kell, tetetnem a jegyem és rendelnem kell Svájcba is egy jegyet. Igen rendeltem.

- Köszönöm. Kérd vissza a pénzed a jegyért majd repülünk az én gépemmel. Most elrepülök a csapatgéppel, te pedig menj a magángéppel haza. Ott majd vár a reptéren egy sofőr ne aggódj nem fog rólad tudomást venni senki, mert tudom hogy ez aggaszt.

- Rendben, akkor gyere reggelizni.

¤Reggeli után összepakoltunk és irány a reptér. Hátul mentünk ki. A reptéren is hátul közlekedtünk, de ezt csak addig játszunk, amíg nem készülök fel a nyilvánosságra. ¤

¤Ahogy a reptérre értünk megcsörrent a telefonom, ismeretlen szám volt, nem szokásom felvenni, de most megettem!¤

- Igen tessék itt Anna Fleming beszél.

- Szia Anna itt pedig…

A nagy szavak nem érnek semmit, 

Elszállnak, mint az őszi szél 

De a szeretet, ha tiszta szívből fakad, 

Elkíséri az embert, amíg él.

József Attila

Sziasztok!

Ma hozom a kövi részt ami hosszabb és remélhetőleg nektek is izgalmasabb lesz nem csak nekem.

Megkérek mindenkit aki olvassa a részeket, akár rövid akár hosszú, akár tetszik nektek akár nem csak úgy tudok változtatni ha kapok kommentet :) És azért is jó lenne ha több kommentem lenne mert tudnám hogy sokan olvassátok :) Ha nem lesz komment és olvasottság aránya megfelelő akkor abba hagyom a storit :( remélem ezt se ti nem akarjátok én pedig aztán pláne nem. Szóval kommentekre fel :)

Köszönöm előre is annak aki kommentel és azoknak is akik csak elolvassák :)

Mindenkinek szép napot :)

Puszi, Viki :)

9. rész

Vallatás

- Tudja, ez titok.

- Na, de mégis, a nagy Kimi Räikkönen titkolózik?

- Igen. –válaszolta ridegen, de közben csillogtak a szemei, én láttam.

- Egyszer úgyis kiderül.

- Egyszer. Igen. – válaszolta pimaszul és teli vigyorral. Ő az én emberem.

¤A sajtótájékoztatónak vége lett és Kimit behívta a csapatfőnökség. Mindenki aki számított ott volt még a csapattársa is.¤

- Akkor mesélj csak nekünk, mi ez a nagy öröm és a mai teljesítményed minek köszönhető?

- Titok.

- Kimi most azonnal nyögd ki, vagy repülhetsz.

- Oké, de előbb egy telefont megejtek.

- Drága Istenem, jó menj de igyekezz vissza kapsz kb fél percet ami kb most kezdődik.

- Házsártos vagy.

- Igyekezz már csak 20 mp maradt.

¤Csörgött a telefonom. Kimi hív.¤

- Szia! Mikor jössz? – kérdeztem még mielőtt beleszólhatott volna.

- Szia. Tudod az van hogy…

- MI a baj? – vágtam közbe.

- Hát csak az hogy itt mindenki össze van gyűlve és szeretnék tudni, mi a változás oka és gondoltam előbb felhívlak hogy tudja el kell nekik mondanom mert ha nem repülhetek…

- Rendben.

- Köszönöm. Sietek Kicsi.

- Siess is, Pusz.

- Pusz.

¤Megdöbbentett, hogy így felhívott, de ideges volt szentem azt hitte leugatom a fejét. Na akkor tettem volna meg, ha nem kérdezi meg és csak úgy kikotyogja.¤

- Nos, a helyzet az hogy van egy hölgyemény, aki nagy hatással van rám és ő miatta van ez az egész.

- Gratulálunk a hölgyeménynek, végre visszakaptunk.

- Átadom neki.

- És mit lehet tudni róla?

- Egyelőre ezt hagyjuk.

¤Voltak páran a teremben, akiket aligha láttam eddig maximum egyszer remélem, nem kotyogják ki mert ha igen, ők aztán tényleg repülnek.¤

- Még valami!

- Hallgatlak.

- Ez egyelőre titok, és szeretném, hogy az is maradjon, nem akarom, hogy innen akárki is kikotyogja mert az repülhet és nagyon megüti a bokáját.

- Kimi, ez így lesz, erről biztosíthatlak. Még egy kérdés.

- Igen.

- A hölgy minden versenyre elkísér?

- Igen.

- És a pályára is kikísér vagy marad a szálláson?

- Egyelőre marad a szálláson, ha ki is jön, nem fogják tudni, hogy ő az.

- Rendben. – mondta ridegen a fönökbá.

- Akkor én most megyek is.  – mondta Kimi, és már ott se volt. Sietett vissza.

¤Az úton persze haza fele se volt nyugta sok marha állandóan a seggébe volt. Úgy utálom ezt. Még jó hogy rólam nem tudnak. Még… Haza esett végre, és ahogy belépett az ajtón egyből a nyakába ugrottam, persze egy jó nagy csókot is kapott a drága. ¤

- Hiányoztál Piszkom.

- Te is nekem Kicsi. – majd megcsókolt. Imádtam a kezem az arcába fogta és lágyan, érzékien megcsókolt, ilyenkor egész testem beleremegett az érzésbe a csókjába amíg valaki félbe nem szakított minket….

8. rész

Barátnők és leleplezések?

¤Csak álltam, mint akinek gyökeret eresztett a lába. A nagydarab benga szekrény bepakolt a kocsiba, majd a fotósok és sajtókukacok hadát próbálta eltessékelni. Na, ebből mi lesz gondoltam.  Persze Kimi próbált nyugtatgatni, irigyeltem a türelmét és a higgadtságát. Engem ez így első körben sokkolt, a holnapi lapok tuti tele lesznek velem, habár nem hiszem, hogy sokat láttak volna az arcomból vagy belőlem hisz akkora darab ez az ipse, mint egy kettes szekrény meg duplázva.¤

- Minden rendben van hölgyem? kér egy üveg ásványvizet? – kérdezte a szekus.

- Igen köszönöm, rendben vagyok, csak ez a felhajtás nekem még nagyon új.

- Azt meghiszem. – mosolygott.

- A vizet pedig elfogadom köszönöm.  – majd mosolyogtam egyet, hogy megnyugtassam minden rendben van, azt hiszem…

¤ Kimi mellé ültem be, ő étölelt nyomott egy puszit a homlokomra és közölte, hogy holnap a szállodába maradok. Meg a nagy fenéket, mit képzel. Oké hogy titkolni akarom, de na, azért ne zárjon már be.¤

- Holnap a szállodába maradsz Kicsi!

- Meg a fenéket.

- De nagy a szád.

- Nagyobb, mint a tiéd. – és mosolyogtam.

- Végre mosolyogsz.

- Igyekszem túltenni magam ezeken a férgeken, de még ez teljesen új.

¤Aranyos, de akkor sem maradok ott és kész. Visszaértünk a szállóhoz, ami tömve volt rajongóktól, sajtókukacoktól és kettes szekrényektől. Kimi és a szekrénye bementek engem a hátsó bejárathoz vitt a sofőr. Ott nyugiba kiszállhattam. Megköszöntem majd felsiettem a szobámba. Összepakoltam, rendet raktam, lezuhanyoztam majd átmentem Kimihez. Sokkal nyugodtabb voltam, itt biztonságban éreztem magam. Lehet, hogy igaza van, itt kéne maradnom. Majd meglátom. Befeküdtünk a nagy kanapéra és a Ted című filmet néztük. Nem tudom mikor, és hogy sikerült megszereznie, de le a kalappal.¤

- Hogy a…

- Ne kérdezz, csak ülj le, és pihenj.

- Rendben, - majd nyomtam egy csókot a szájára. Ez volt a második csókunk. Láttam a szemén a boldog csillogást. Én is boldog voltam, de még mindig hihetetlen érzés volt pont ő lenne az igazi? Nem tudtam feldolgozni, vagyis valahol igen, de az érzés amit akkor éreztem mikor először megcsókolt furcsa volt, furcsán jó, a mostani pedig már szívből, szeretetből és boldogságból jött.

- Tudod Anna, előtted….

- Tudom, ne aggódj, ne akarj magyarázkodni, csitt kezdődik a film. – majd megint nyomtam egy puszit a szájára.

- Igenis, főnökasszony.  – mosolygott majd viszonozta a csókomat, forrón és hosszan.

- Hé, most kezdhetjük előröl?

- Vagy folytathatjuk, ahol épp abba hagytuk, nem de?

- Kis piszok. – vágtam hozzá.

- Kis pimasz. – vágta hozzám.

¤És ez így ment sokáig, egymást piszkáltuk miközben a film szólt a háttérbe. Későre járt már ágyba tessékeltem a nagy fiút, még rendet raktam, hogy holnap a takarítőnéninek ne legyen annyi dolga és mentem Kimi mellé az ágyba. ¤

- Szeretem, ahogy szuszogsz. – mondta lágyan és megsimította az arcom.

- Én, pedig ahogy alszol. – mosolyogtam.

¤Nyomott egy puszit a homlokomra, az orromra majd a számra és elfeküdt. 10 perc alatt olyan mély álom szenderült, hogy a világát se tudta. Percekig néztem, ahogy alszik majd én is elaludtam. Reggel volt már mire magamhoz tértem. Arra keltem, hogy csukódik az ajtó. A kis piszok itt hagyott, de volt cetli és egy szál vörös rózsa a párnán mellettem.¤

Ez állt benne: „Ne haragudj, de nem teszlek ki ennek, nézz a tv-ben, csak érted versenyzem ma. Csókol a te piszkod.”

¤Aranyos, hát legyen, szót fogadok, pedig épp kezdtem lázadni. Noh sebaj, majd legközelebb. fotósok hada özönlötte el a pályát, a paddockot és faggatták a kis piszkomat, hogy mi volt tegnap ez az incidens a benya kúton. Hát Kimi diplomatikusan elküldte őket melegebb éghajlatra.¤

- Kimi mi volt tegnap azaz incidens a benzin kúton?

- Kérdezte magát valaki. Nem. Magára tartozik? Nem. Az interjúnak vége.

¤Opp, ez tényleg diplomatikus volt, majd angolosan távozott. Nagyon lökött néha. De hát ő már csak ilyen. Miközben néztem a versenyt, Flóra hívott.¤

 - Szia te világjáró mi van veled?

- Szia te lökött nő, élek köszi de van mit mesélnem, nem akarsz a következő futamra kijönni?

- Dehogynem, hol is lesz?

- Látom baromi tájékozott vagy.

- Hát öm ja…

- Elküldöm smsbe a címet és ott találkozunk.

- Rendben.  – elküldtem a kínai hotel címét és 2 hét múlva találkozunk.

¤A verseny nagyon jól ment Vettel, Kimi és Gro nagyon jól mentek a srácok. Imádom őket. De főleg Kimit. Remélem a sajtótájékoztatón nem szólja el magát.¤

- Kimi nagyon jól ment ma az autó és látszólag sokkal vidámabb vagy mi ennek az oka?

- Ennek sok oka van, de főként egy.

- Még pedig mi lenne azaz ok? Fejlesztés vagy barátnő?

- Tudod…

Sziasztok :)

"Az eső szép, ahogy a szürke felhők is azok. A ködben élvezet járni, mert titokzatos, nem tudod, mit rejt. Olyan, mintha egy álomban lépkednél. A legszebb muzsikákban sok a sóhaj és a szomorúság. A legszebb hegedűszóban több a bánat, mint a fickándozó öröm."

Müller Péter

Sziasztok :)

Mindenkinek szebb őszi napot mint amilyen nekem van :( sajnos nagyon esik az eső, ma szabadnapos vagyok így felkerül pár új rész :) 

Kérek szépen minden olvasómat ha olvassa is, legalább 1-1 kommentet ha nem is minden rész alá, de elvétve kérem írjon mert 3 nagyon elszánt olvasóm van akiknek köszönöm hogy kommentálnak tartsák meg jó szokásaikat, de jól esne ha többen kommentálnátok a részek alá :)

Köszönöm :)

Legyen szép napotok hamarosan jön az új rész :)

Puszi, Viki.

7. rész

Gondolatok mik a helyükre kerülnek

- Hát ki? – kérdeztem bambán Sebet.

- Nézd Anna, én nem mondok semmit, majd Kimi elmondja, ha akarja, de jelen pillanatban, jobb, ha nem szólunk hozzá.

- Nekem erre nincs időm. – azzal angolosan távoztam a paddockból.

¤A nap hátralévő részét a szobámban töltöttem a versenyt se a pályáról néztem vasárnap inkább a szállodába megvártam, míg vége lesz. Már a bőröndbe voltak a ruháim azok is, amiket vettem, mikor kopogtak az ajtómon.¤

- Tessék. – szóltam ki hangosan, hogy meghallja, aki kint van.

- Beszélnünk kell.

- Te jó isten.

- Bocs, csak nem megijedtél? – kérdezte a kis szöszi.

- Nem, azért van most szívritmus zavarom, mit akarsz? – kérdezte tőle higgadtan.

- Beszélgetni.

- Ha most megint belekezdesz ebbe a Kimi vs Pia-Düh trióba magam rugdoslak ki innen.

- Nem erről van szó.

- Hanem?

- Menj már át hozzá és beszélj vele, rád hallgat.

- Azt se tudom melyik a szobája, meg, ha tudnám is, nem érdekelne. Rám hallgat nagyon vicces vagy 2 hete találkoztam vele először, csodás volt… lassan oda jutok, hogy haza megyek.

- Anna nem fogod fel még mindig?

- Mit kéne fel fognom?

- Te tényleg ennyire vak vagy?

- Te tényleg ennyire szöszi vagy?

- Na, jó menj át hozzá 213-as szoba. Gyerünk.

¤Sebi átcipelt ehhez a majomhoz. Kopogott, és valami rózsaszínruhás kis cicababa nyitott ajtót.¤

- Te is csatlakozol? - kérdezte Kimi kicsit ittas állapotában.

- Ez egy igazi barom… Kimi!!! – kiabált Seb neki az ajtóból a szobán át.

- Mit akarsz?

- Gyere ki, most! – parancsolt rá. Hű ilyet is tud.

- Oh hello cicus te is csatlakozol?

- Barom. – azzal hátat fordítottam és elmentem.

- Te tényleg nem érdemelsz meg senkit, próbálom neked békíteni, erre kinyitja ez a valaki az ajtót. Te gondolkodni nem tudsz, megint, térj észhez, aludd ki magad és holnap menj át hozzá.

- Jó.

¤Visszamentem a szobámba a maradék ruhám is összepakoltam. Sebnek szóltam, jobb, ha most egyedül hagy, mert baromi pipa voltam. Hajnalba kijelentkeztem fogtam egy taxit és irány Malajzia. Nem is baj hogy 2 héttel előbb ott vagyok, így pihenhetek. A jegyem sajnos kötött a szállodához ahol a nagy csapatok szálltak meg, de így legalább pihenhetek.¤

¤Felkeltem, korán józan vagyok sehol egy cicuska ahogy tegnap fogalmaztak. Rendbe vágom magam gyorsan és átmegyek Annához. Fél óra múlva ott is voltam az ajtónál, bekopogtam, de semmi válasz. Még vagy 2-3 kopogtatás, de semmi. Hívtam Sebet, aki nem értette a helyzetet viszont múltkor én is ugyan így hagytam ott Annát, elege van belőlem. Felhívtam a recepciót, hogy a 211-es szoba lakója mikor jelentkezett ki. Azt mondták, hogy már korán, hajnali 5 kor. Nem tudom mit kezdjek vele, le kell állnom, meg kell mutatnom neki a következő hétvégén, hogy igenis tudok normálisan viselkedni.¤

¤Eltelt egy hét, süttetem azt a szép magyar balatoni hátsóm a Maláj parton. Már szerda van, ma érkeznek a csapatok, de nem fogok vissza rohanni. Sebbel beszéltem, megnyugtatom, hogy a lehető legjobban érzem magam ismét, végre és most jön 4 nap pokol. Majd elkerülöm a bájgúnárt mást nem tehetek. Itt a 240-es szoba volt az enyém 2. emelet. Direkt megkérdeztem, hogy a srácok szobája hol van, de hál égnek 1 emelettel feljebb. Itt végre nyugalomba lehetek. Teltek az órák és csörgött a telefonom. Kimi. Mit akarhat.¤

- Mond.

- Kedves vagy.

- Kb annyira, mint te.

- Igaz, de szeretnék beszélni veled.

- Én viszont nem. – azzal letettem a telefont és pihentem tovább.

¤Olyan 5 körül járhatott mikor visszaindultam a szállodába. Egy laza egybe részes pánt nélküli ruha volt rajtam. A hajam kontyba fogva és egy a napszemüvegem feltolva a hajamra, hogy lássak valamit. A lift fele menet Kimi pont autogramot osztott az egyik takarítónak és pedig ellibbentem mellette, mit sem törődve azzal, hogy ő ott van. Gyorsan kiosztogatta őket majd utánam rohant, ez tényleg nem adja fel.¤

- Kérlek, tartsd a liftet.

- Rendben. – mondtam neki aranyosan mit sem foglalkozva azzal, hogy ki ő mi ő. Közömbös volt számomra, legalábbis próbáltam úgy tenni, hogy az legyen.

- Jól nézel ki.

- Kösz, jól is érzem magam.

- Azt látom.

- Akkor jó. – majd egy mosoly kíséretében ott hagytam a liftbe, persze jött utánam.

- Nézd, sajnálom. – fogta meg a kezem.

- Kimi, ezt már annyiszor mondtad az utóbbi hetekben, hogy megszámolni nem tudom.

- Megváltozom.

- Szeretnék hinni neked, és szeretném látni, de…

¤Azzal a lendülettel megcsókolt.¤

- Nem félsz, hogy megcsapkodlak, kedves?

- Azt se bánom, ha agyon ütsz, de nem bírom nélküled, nem bírom, ha mással látlak.

- Menjünk be, ne itt beszéljük meg.

- Rendben.

¤Behívtam a szobába. Leült a kanapéra hoztam neki vizet én pedig dobtam egy gyors zuhanyt, majd egy laza barna selyem naci és egy szép zöldes barna felsőt húztam fel és a kedvenc tanga papucsom. Én a kanapé egyik végébe ültem le ő a másikba, de addig - addig mocorgott, míg oda nem ért mellém.¤

- Ezt mire véljem? – kérdeztem tőle, miközben ő azzal a két égszínkék szemével nézett az én két szemembe.

- Nem nehéz rájönnöd, emlékszel, hogy Ausztráliában mit mondtam?

- Igen.

- És tudod, hogy miért csináltam, azt, amit csináltam?

- Miért? – értetlenül kérdeztem.

- Próbáltalak elűzni az életemből, elűzni a szállodából, a pálya környékéről, de akarva akaratlanul is kerestelek, kerestem a tekinteted, hívtalak és aggódtam. A Ferrari szerelője is csak azért hívott a repülőre hogy hátha meg tud valamit, neked pedig az első kérdésed az volt, hogy én hol vagyok!

- De miért próbáltál elűzni, és… nem értem. – ültem értetlenül mellette, míg végre leesett.

- Várj itt fél perc és jövök.

- Rendben.

¤ Elszaladt valahova kb 5 percébe került addig próbáltam feldolgozni a dolgokat, de nem nagyon sikerült. Visszajött egy szál vörös rózsa volt nála.¤

- Azt mondta, hogy te örülnél ennek, hát gondoltam megpróbálom, hátha még mindig örülsz neki.

- Köszönöm, de miért nem mondtad el előbb?

- Mert nem mertem érezni, ezért próbáltalak elűzni tetteimmel.

- De ez nem megoldás.

- Most már tudom, hogy elmondtam.

- Nézd, szeretném, ha ez egyelőre köztünk maradna, kijárok versenyre ott leszek, de amíg nem leszek biztosabb a dolgokban és fogom fel hogy mi történik körülöttem, addig maradjon titokban és amint eljön az ideje kézen fogva kisétálunk és kitárjuk a nagy világnak.

- Ahogy szeretnéd.

¤Megváltozott. Teljesen más lett. Egy ölelni való szerethető izmos maci. Mosolygott. Meg is jegyezték a sajtókukacok. Az volt az újságokban hogy: „Új barátnő, vagy visszafogadta a régit?” Más-más szalagcímmel, de ez volt a lényege. Boldog volt. Most már csak a szöszi Sebinek kell valakit kerítenem. Ő mind végig tudta. Becsületére váljon, hogy nem pletykált. ¤

¤Beült a kanapé egyik végébe én pedig belehajtottam a fejem az ölébe, nagyon fáradt voltam, de egyben boldog is. Betettünk egy filmet, amin szintén iszonyatosakat lehetett nevetni. Ő is végre boldog volt. A film után megvacsiztunk, egy kis olaszosat rendel Kimi, addig felvettem a pizsim. Közöltem vele, ha akar, maradhat, de semmi tipitapi. Hamar sikerült befejezni a vacsit és én úgy dőltem be az ágyba, mint valami mázsás zsák. Kimi betakargatott, majd befeküdt mellém, átkarolt, adott egy puszit és elaludt.¤

¤A csütörtöki sajtó tájékoztatón is vigyorgott, mint a százas szög, le se lehetett lőni. Pénteken és szombaton úgy ment a kocsi, mint a kis angyal, senki se tudta meg előzni, így ő nyerte az időmérőt is. Vége volt a napnak és együtt indultunk vissza a szállodába. Ahogy beszélgettünk a kocsiknál az egyik sajtókukac oda jött és faggatott minket, és annyi kép készült, hogy ezt se tudtam honnan jönnek a vakuk. Remek. Gyorsan szétszéledtünk és sms-ben megbeszéltük, hogy Kiminél találkozunk.¤

¤Visszafele a taxis sietett és faggatott, nagyon kényelmetlenül éreztem magam, amit meg is írtam Kiminek, aki közölte, hogy a következő benzinkúton szálljak ki és együtt megyünk vissza. Közöltem a sofőrrel a tervem, akinek nem tetszett ez az egész, de miután 200pénzel többet kapott nem ellenkezett.¤

- Kösz, viszlát.

- Viszlát.

¤Persze a sajtókukacok ott is ott voltak, de nem érdekelt, Kimi mellett biztonságosabb. oda jött az egyik faggatni. Nagyon kényelmetlenül éreztem magam és Kimi testőre szakította őket félbe…¤

6.rész

Egy s más...

- Mégse estél ki szöszim. Gratulálok.

¤A kamera pont mutatta és láttam rajta valami furcsát, valami furcsán jót. Egy kósza mosolyt. Kimi mosolygott. Örültem neki. Gondoltam megvárom a szobájába. Este 9 óra lehetett, mikor hallottam a kulcszörgést. Kinyitotta az ajtót és egy, épp hogy felöltözött utcalánnyal karöltve sétált be a szobába. Szép, én marha meg még be is meséltem magamnak, hogy örült annak a telefonhívásnak. A kanapén pöffeszkedtem, de amint megláttam őket kirohantam a szobából egyenesen a lifthez és zokogtam, de miért? Nem értettem magamat, de Kimit sem. Ő persze egyből kijózanodott és utánam rohant, de nem érdekelt. Felhívtam Sebastiant, hogy merre van. Ő legalább józan volt. Felmentem hozzá a 4-re, ő pedig már az ajtóba várt. Zokogtam, mint egy kis gyerek, akitől elveszik a játék mackóját. Seb oda sietett átölelt, nem kérdezett semmit, hisz látta Kimit és gondolta, hogy mi történhetett. Nem faggatott. Néma csendben várta, hogy megnyugodjak, leültetett az ágyra pontosabban elfeküdtem bele hajtottam a fejem az ölébe, és ahogy simította a buksim kezdtem megnyugodni. Pár perc múlva el is aludta. Nem kellett sok idő, hogy az a báj gúnár megtaláljon. Nem keltem fel, de hallottam, ahogy Kimi elmeséli mi történt, és ahogy Seb egy rendes egyenes lebaszást, ad neki. ¤

- Had menjek be hozzá! – kérlelte Sebet.

- Alszik, végre megnyugodott. Neked totál agyi bajod van vagy tényleg csak elment az a maradék józan eszed is.

- Tegnap sokat beszélgettünk és tettem neki egy majdnem ígéretet, amit most megszegtem, muszáj vele beszélnem.

- Nem engedem, hogy bemenj hozzá.

¤Félig meddig fent voltam, de a szemem csukva volt. Mindent hallottam, mikor Kimi már józanul, ugyan de berontott, hogy megnézzen. Oda ült az ágy szélére és megsimította a fejem, nyomott egy puszit az arcomra majd bocsánatot kért. Én akarva akaratlanul is kijelentettem, hogy: nem haragszom. Nem akartam, nem tudom mi üthetett belém. Persze, hogy haragszom, vagy tán még sem. Már magam sem tudtam eldönteni, hogy mi a jó bánat van velem.¤

- Fenn vagy Kicsi? – kérdezte halkan miközben a keze a hátamon volt.

- Erre ki ne kelne fel? – kérdeztem mosolyogva, miközben megfordultam az ágyon és nyújtóztam egyet. Féloldalasan visszafeküdtem a kezem az fejem alatt volt a hajam, pedig eltakarta az arcomat. Kimi oda nyújt én meg reflexből megfogtam a kezét.

- Mit akarsz?

- Csak látni az arcod. – elengedtem a kezét, hagytam, hogy azt tegyen, amit tenni szeretne, közben Seb magunkra hagyott. Az arcom most már látta a hajam nem takarta el.

- Csodaszép vagy. – jönnek a bókok, hely de jó.

- Nézd szépfiú, a bókokat köszönöm, de nekem ez sok, visszaváltom a jegyet és más uticélokat keresek magamnak. Ennek semmi értelme nincs, hogy szétmarcangolod magad, és rajtam vezeted le.

- De mit tegyek?

- Keress magad mellé valakit, aki megállíthat ebben az őrült életedben.

- És ha én már megtaláltam?

- Akkor mond el neki, ne legyél nyuszika.

- Rendben, de csak egy feltétellel.

- Még pedig?

- Hogy nem mondod vissza a jegyet és minden futamon találkozunk.

- Rendben van. – én marha. – Még nézegetsz vagy esetleg mész aludni?

- Megyek, te nem jössz?

- De összeszedem magam és megyek.

- Megvárlak.

- Remek. – Sebet nem találtam sehol sem. Hagytam neki egy cetlit, és hogy holnap feltétlenül beszélnünk kell, keressen meg.  Nem tudok kiigazodni ezen az emberen.

¤A lifthez értünk, de vacogtam. Rólam tudni kell, hogy 40 fokban is képes vagyok fázni. Kimin volt egy pulcsi látta rajtam, hogy majd megfagyok. Aranyos volt szó nélkül, kérdezés nélkül fogta levette és rám terítette. Persze egy elengedett mosoly kíséretében megköszöntem. Oda kísért a szobám ajtajához behívtam, amíg keresek valami kényelmesebb és annál melegebb ruhát. Visszaadtam neki, miután az aranyos szürke Mickey egeres pizsimet magamra húztam. ¤

- Aranyos a pizsid! – vágta hozzám mosolyogva.

- Aranyosabb vagy, ha mosolyogsz. – Anna te idióta ne.

- Köszönöm.  Anna nézd, valamit el kell mondanom.

- Kimi, fáradt vagyok, ingerült és holnap, ha neked is jó megbeszéljük.

- Rendben. – láttam, hogy csalódott a szentem, de hát ez van.

- Várj.

- Mire? – kérdezte mit sem törődően.

- Erre. – majd nyomtam egy hatalmas cuppanós puszit az arcára.

- Köszönöm. – a szemei csillogtak, de miért?

- Jó éjt, Szöszim.

- Jó éjt Kicsi.

¤Kb. 5 óra alvás után, mint a mosott szar, úgy néztem ki. Emberi alakot öltöttem magamra majd megkerestem Sebet. Elmeséltem neki, hogy mi volt, ő felvázolta a helyzetet, ami eddig is ismert volt, így nem volt furcsa. Meg reggeliztünk majd elköszöntem Sebtől, aki ment is a következő futamra. Bahrein. Hmm már várom ott is jó meleg van. Remélem. Akkor most jöjjön a nagyobb falat. Kopogtam Kimi ajtaján, de semmi válasz. Biztos már elment, vagy még alszik. Kopogtam még 2-szer de úgy voltam vele ha eddig nem nyitja ki vagy nincs itt vagy nincs itt. Összepakoltam a cuccaim és irány a reptér. Ott találkoztam egy sráccal, akivel a futam alatt is összefutottam. Piros Ferraris szerelés, biztos valamelyik szerelő lehet.¤

- Jó reggelt a szép hölgynek.

- Jó reggelt. – mosolyogtam. Helyes, tipikus olasz pasi volt.

- Nem akarsz velünk repülni?

- Nem hiszem, hogy az szabályos lenne.

- Várj, megejtek egy telefonhívást.

- Rendben.

- A nagy főnőknek semmi kifogása ellene.

- Akkor hát irány a repülő.

¤Felszálltam erre a hatalmas gépre, és mint kiderült a pilóták is velünk repülnek, remek. Mit sem törődve ezzel oda ültem a jó képű idegen mellé, akinek még a nevét sem tudom.¤

- Apropó, hogy hívnak?

- Jo vagyok.

- Én pedig…

- Tudom, Anna, Kimi rólad áradozik csütörtök óta.

¤ Megállt bennem az ütő is.  De mit érdekeljen, áradozzon csak, gondolom, a kötél idegemről beszél és arról, hogy mennyire kiállhatatlan ribi vagyok, ahogy ő fogalmazott.¤

- Kimi is a gépen van?

- Nem ő másik géppel repül. Már korábban elindultak.

- Értem.

¤Végig beszélgettük az utat Jo-val, és nagyon jó fej pasi. El is felejtettem azt a sok rosszat, amit ettől a majomtól kaptam. Több órás repülő út után végre megérkeztünk Bahreinbe. Kiszálltunk majd elfoglaltam a szállodát. Nem kellett taxiznom, hisz Jo elvitt a szolgálati autóval. Mit ad Isten, megint ugyan az a szálloda.¤

- Jó napot szeretném elkérni a szobám kulcsát, Anna Fleming vagyok.

­- Jó napot hölgyem, máris adom. Öné lesz a 211-es szoba 2. emelet.

- Köszönöm.

¤Jo persze fülelt, mintha informátor lenne. Beszálltam a liftbe és a 2ra mentem. Kiszálláskor semmi meglepő nem fogadott, nyugi van. De nem értem Kimi mér nem várt meg Ausztráliában, mikor megbeszéltük, hogy beszélünk. Mindegy is az ő dolga. Kipakoltam elfoglaltam a szobát és nyakamba vettem a várost. Vettem pár új göncöt, cipőt és beültem egy nagyon jó kávézóba. Olyan délután 5 ra lehetett mikor csörgött a mobilom. Seb volt az. ¤

- Szia, merre vagy?

- Szia, épp kávézom.

- De jól teszed, majd szólj, ha visszajöttél a szállodába.

- Azt ne mond, hogy megint egy szálloda.

- Pedig de.

- Isteni, akkor sietek vissza.

- Rendben.

¤Annyira nem rohantam hisz még gyerek az idő. Ismét egy szállodába voltunk. Seb és a bájgúnár. Vele nem találkoztam egész héten, pedig itt van került. Seb sem értette miért. A pályára kimentem, de csak a tribünökre ültem fel és ez így ment egész hétvégén.  Vasárnap a futam előtt megkerestem Sebastiant, aki akkor pont Kimivel beszélgetett. Elrohantam mellettük és zokogtam, de hogy miért magam sem tudom. Sebastian utánam rohant és megkérdezte mi történt megint.¤

- Tudod, mindig is egy életvidám ember voltam utoljára a szüleim halálakor sírtam ennyit, és most, hogy ő itt van, arra sem méltat, hogy köszönjön. Nagyon rosszul esik.

- Anna, nézd, neki most van egy aranyosan nagy problémája és nem tudja, hogy oldja meg.

- De segítenék neki, miért nem engedi?

- Mert TE nem tudsz neki segíteni.

- De miért?

- Mert tudod hogy ki az az aranyos nagy probléma?

- Ki?

- Hát….

Olvasók :)

Sziasztok!

Szeretnék megkérni mindenkit, aki olvassa a ficcet, hogy kommenteljen akár rossz akár jó :)
Így tudok csak javítani és változtatni rajta :)
Briginek köszönet, hogy kommentel mindig így tudom, hogy min javítsak remélem mindenki más is így tesz ezer köszönet érte.

Az uccsó résznél 5 kommit kérnék és jön a kövi kettő rész :)

Pusza Viki

5. rész

Váratlanok már pedig vannak

~ Kimi szólt, hogy nyitva van az ajtó, vagyis csak akart, de a váratlan vendég úgy csörtetett be az ajtón, mint elefánt a porcelán boltba.~

- Szia, Szivi! Látom hamar találtál magadnak egy új cafkát?

- Te mi a jó életet képzelsz magadról? Berontasz ide, nincs egymáshoz semmi közünk.

~Lassan felálltam az asztaltól és elkezdtem kifele hátrálni, mint egy jó katona, aki nem rég képeztek ki. Sikerült észre vétlenül kimennem a szobából. Ők pedig órákon át üvöltöztek egymással. Nem bírtam már hallgatni. minek jött ide ez a nő, szerencsétlen ember, már kezdett megnyugodni. Mindegy nyakamba veszem az esti melbournei éjszakát és fotózom párat. Lefele menet összefutottam pár pilótával, akik szintén nem bírták hallgatni ezt a veszekedést így inkább elmentek sétálni vagy a bárban iszogattak, beszélgettek. Ahogy mentem le, belebotlottam kedvenc német pilótámba, aki megkérdezte, hova tartok.~

- Hova mész ilyen csinosan?

- Csak sétálni nem bírom hallgatni a vitát.

- Igen hallottam, hogy itt van, az a nő nem tudom minek jött ide. Azt hittem, hogy beszél veled Kimi és minden oké lesz és… - szakítottam félbe.

- Seb mit akarsz ezzel mondani már megint?

- Hát akkor, ha ő nem mondta el én nem pletykálok, bocsi szépségem.

- Majd elmondja.

- Nem vagy egy kíváncsi típus.

- Hát nem, sőt vásárolni is utálok, ha ezzel az apró infóval boldoggá teszlek.

- A legboldogabbá. – fülig érő mosoly. Imádtam ezt az embert is, de olyan furán éreztem magam a vacsi után. Kimi mintha mondani akart volna valamit, amikor Jenny berontott.

- Ennek örülök, most megyek. PáPusz.

- Szia, Drága.

~Jó estéje lesz neki is, ha már találkozott velem, úgy érzem. Pár pillanat múlva csörgött a telefonom, nagyi volt az, te jó ég nem hívtam vissza. Felveszem. Beszéltünk pár percet tudni akarta, hogy érzem magam.  Ha elmeséltem volna, neki hogy mi minden történt velem haza rendel egyből. Így csak annyit mondtam neki, hogy nagyon szép a város, csodásak az emberek, az ételek és hogy a futam is más a paddockból. Kérdezte, hogy találkoztam-e a nagy kedvenccel. Hát hogyne nagyi, volt a válasz. Nem tudom mi lesz ennek az egésznek a vég kifejlete, de egyet tudok, hogy most megyek és megnézem a várost. Sebastian telefonált olyan hajnali 1 körül, hogy merre járok, mert Kimi aggódik, hogy csak úgy eltűntem, hát időbe észrevette a drága. Mondtam neki, hogy megvagyok, minden rendben van, sétálgatok lent a szálloda előtt már vagy 2 órája és nem tudom, hogy befejezték-e már a veszekedést. Aludni akartam. Kimerült voltam és borzalmasan álmos.  A kimerültségtől és a fejembe kavargó dolgoktól borzalmasan éreztem magam. Fájt minden porcikám főleg a fejem. Itt helybe össze tudtam volna esni. Sok nem kellett, és ha nem kap el valaki, mentem össze csuklom a fáradtságtól.~

¤Megvagy. Hallottam a hangot a fejembe, de nem tudtam hova tegyem. Reggel 8 óra. Mi az isten ez nem is az én szobám, de hol vagyok. Hallottam valakit matatni de semmi erőm nem volt, hogy kitápászkodjak az ágyból.¤

- Hello! – kiabáltam át a másik helyiségbe, már ha ezt annak lehet nevezni. Nagyon fáradt voltam még mindig nem tudom hány órát aludhattam, vagy hogy egyáltalán mi történt velem.

- Végre magadhoz tértél – rohant be a szobába a szöszi.

- Magamhoz de, hogy kerültem ide?

- Miután kiderült, hogy 2 órája mászkálsz a szálloda előtt és nem vagy hajlandó feljönni, mert nem tudod mi vár rád ezen az emeleten, lementem érted, hogy szóljak minden rendben, de akkor épp összezuhantál.

- Értem, és köszönöm.

- Nincs mit, de most muszáj lesz enned, nekem pedig mennem a pályára.

- Én is megyek.

- Egy frászt jössz, maradsz itt és pihensz, majd megnézed a tv-ből.

- Észnél vagy? Nem azért repültem x órát és fizettem ki a jegyet, hogy ágyból nézzem végig, ahogy kiesel.

- Kedves vagy, látom már semmi bajod.

- Alap, szivi.

¤Próbáltam kimászni az ágyból, de mint akinek nem lenne lába, nem ment. Nagyon nem volt erőm, pedig ettem rendesen, de az utóbbi napok stressze és a nem alvása ezt eredményezte. Remek.¤

- Hopp – és termett ott Kimi hogy visszasegítsen az ágyra mert félig már lent voltam.

- Apropó, ki öltöztetett át? – néztem rá kaján vigyorral.

- Az úgy volt tudod…

- Tudom, és te hol aludtál? – kérdeztem tőle.

- Az úgy volt tudod…

- Tudom.

- Akkor jó. De igazából én nem aludtam sokat, néztem, ahogy pihensz és alszol, vártam hátha magadhoz térsz. Amúgy tudtad hogy álmodban beszélsz?

- Igen tudom.

- És azt is tudtad, hogy szuszogsz, de amolyan aranyosan, megnyugtató, sikerült is elaludnom.

- Ennek örülök, de most még fel kell hívnom Sebet. Biztos oda meg visszaaggódja magát.

- Seb tudja a számod?

- Igen, feltalálta magát a kisgyerek és a recepciós csajra egy kaján vigyort vetett, majd megtudakolta a számom.

- Okos nem mondom, de megadhatnááá…. – még mielőtt befejezte volna inkább félbe hagyta.

- Megadom.

- Csak azért, tudod, hogy tudjam, mi van veled. Ígérem nem hívlak max 1-szer.

- Redben. – miután meg adtam neki a számom és a pici szíve is megnyugodott. elindult a pályára. Magamra maradtam egy nagy tv-vel egy halom kajával. Ki se ért a szállodából, de már hívott.

- Ugye jól vagy?

- 5 perce mentél el. Nem a halálomon vagyok csak nagyon kimerültem az utóbbi napok örültségeitől.

- Rendben majd hívlak.

- Rendben, majd hívj. – próbáltam a „majd” szócskát annyira kihangsúlyozni amennyire csak lehetett, remélem összejött, vagy mégsem…? Alig telt el 1 óra és megint hívott, remélem lassan 2 óra lesz, addig se hívogat.

¤Felhívtam Sebastiant, hogy nyugtassa meg a szöszi haverját, hogy életben maradok. Elmeséltem neki mi történt persze most már szinkronba nyomták, remek. Egész nap pihentem, Kimi rendelt nekem ebédet, amit persze a szobaszerviz felhozott, így még lemennem se kellett. 2 óra kezdődik a rajt. Izgultam a két majomért hisz jó helyről rajtoltak. Kimi mint a meszes ment az első helyen, Seb pár másodperccel mögötte. Simán baleset nélkül lement a futam, majd amint tudtam, hogy végeznek én hívtam fel őt…¤

4. rész

Váratlan vendég!

~Megragadta a derekam és szorosan magához húzott…~

- Engedj el, vagy sikítok. Mindenki minket néz.

- Beszélnünk kell.

- De én nem akarok veled beszélni, engedj el.

- Beszélnünk kell, Anna, kérlek.

- Oké. De nem itt menjünk fel.

- Rendben.

~Beszálltunk a liftbe, de el nem engedte a kezem. Pedig sehova se tudtam volna elfutni. ~

- Elengednél? Nem vagyok a cafkád, hogy fogd a kezem.

- Nem mondtam, hogy a cafkám vagy és elengedlek, bocs.

~Elengedett, de nem szívesen. A gyomrom a torkomban. Nagyon kényelmetlenül éreztem magam, de mégis élveztem a helyzetet. Én hülye, hogy lehet egy ilyen helyzetet élvezni. Totál nem vagyok normális. Itt áll mellettem Kimi, aki totál össze van zuhanva a volt neje miatt és szegénynek még akkor lelkiismeret furdalása van a tegnapi dolgok miatt, ami legyen is hisz nagyon csúnyán viselkedett. Tényleg szerencsém volt, hogy akkor és ott volt Seb, kitudja mi lett volna.~

- Hát tegnap pedig úgy nézett ki, hogy az vagyok, pedig semmi sem történt Sebbel, csak hogy tudd egy jót filmeztünk, ettünk és beszélgettünk. Nem kellett volna ez az egész tegnap este.

- Tudom, és nagyon szégyellem magam. – majd felém fordult és a szemembe mondta. Láttam rajta, hogy tényleg sajnálja a dolgot, de ezt akkor sem lehet csak úgy elfelejteni. Megfogta az arcom és meg akart csókolni, mikor belekezdtem a mondókámba.

- Tudod, mióta te versenyzel, nagy álmom volt, hogy találkozzak veled, elég lett volna egy közös fotó és egy autógramm. - Állt velem szemben még mindig. A lift megállt a harmadikon. Kimihez mentünk be. Írtam egy sms-t Sebnek, hogy ne aggódjon, ha van, valami azonnal hívom. Válasza az volt vigyázz magadra drága rohanok, csak hívj. Aranyos.

- Kérlek, ülj le.

- Nem kösz, nekem itt jó. – álltam az ajtóba.

- Anna nem foglak bántani, ígérem.

- Nekem jó itt kösz. – vágtam a fejéhez elég flegmán, de megérdemelte.

- Anna, kérlek, szeretnék beszélgetni, ülj le.

- Jó, de te oda én ide. – adtam parancsba mint valami katona.

- Rendben. Köszönöm. Szóval, Seb elmondta gondolom, hogy miért vagyok újabban megint egy agyatlan barom.

- Igen, és sajnálom, de ennek nem ez a módja.

- Tudom. Tudod Jenny elhagyott elváltunk és azóta, nem volt senki egészen csütörtökig, aki megfogott volna annyira, hogy megváltozzak, de nem tudom ezt közölni a másik féllel, mert gyáva vagyok és megint az alkoholhoz nyúltam.

- Akkor térj észhez felnőtt férfi vagy. Állj elé egy szál vörös rózsával és mond el neki, de ne rajtam vezesd le a dühöd úgy, hogy csak pár napja ismersz.

- Gondolod ez jó lesz?

- Gondolom, én biztosan örülnék egy ilyen gesztusnak. Viszont ha rám hallgatsz, először leteszed a piát és utána állsz elé. Ha szeretnéd, segítek, hisz futamról futamra ott leszek, de ez sem lesz megoldás. Nekem is vannak dolgaim, utazom, szeretnék várost nézni, nem leszek melletted, hogy pofán vágjalak, ha piához nyúlsz.

- Elkísérlek várost nézni.

- Hogyne, hogy utána rajtunk csámcsogjon mindenki.

- Igaz. Anna én… - majd félbe szakította a kopogás. – Tessék, szólt Kimi.

- Meghoztam a vacsorát két fő részére.

- Köszönöm.

- Két fő részére? – néztem rá bambán.

- Igen. Ma este velem vacsorázol.

- Ahogy parancsolja, Yoda.

- Vicces vagy. – közölte Kimi.

- Te meg parancsolgatsz mindenkinek.

- Ez nem igaz.

- Oh dehogynem, igaz. – vágtam a fejéhez.

- Nem, nem igaz.

- De igen az, de nem folytatom a vitát, együnk, ha már megrendelted.

- Apropó, ha már vacsit rendeltél és két fő részére, honnan voltál olyan biztos a dologban, hogy veled vacsorázom? Most ha nem ülnék itt meg ehetted volna az én adagom is.

- Biztos voltam abban, hogy tudunk beszélni.

~A vacsi isteni volt, de jobb lett volna, ha Miss. Durci is normálisan eszik, nem pedig csak turkálja az ételt.~

- Tán nem ízlik a vacsi?

- De az igen, csak gondolkodom.

- És min, te jó ég meg ne ártson. – vágtam hozzá mosolyogva.

- Mosolyogsz.

- Igen, tudod azt az emberek szoktak, hátha felvidítják a másikat, vagy ha boldogok mosolyra gördül a szájuk.

- Tudom.

- Akkor mi ezen a furcsa, hogy mosolygok.

- Olyankor szebb, vagy mint máskor. – mondta és eleresztett egy apró mosolyt.

- Én szép, te se néztél még rám. – mondtam neki már-már fuldokoltam az ételtől lassacskán annyira nevettem.

- Hidd el rád néztem nem is egyszer.

~ A levegő megfagyott körülöttünk és ezt a csendet egy kopogás szakította meg…~