17. rész

Ki, így ki úgy...

¤Ahogy megcsókolt éreztem a szeretetét, de ez így akkor sem mehet tovább. Az a liba ha hívja, felveszi, képes órákig a tlefonon lógni és kibelszni minden gondját baját újra és újra. Ezt akkor is meg kell beszélnem vele, akármi is lesz a vége, beszélnem kell vele!¤

- Nézd Kimién gondolkodtam és...- majd a szavamba vágott.
-Anna, tudom, hogy egy bunkó voltam, ne haragudj nem tudom mi üthetett belém. Tudod, hogy szeretlek.
-Igen, tudom, és te tudod hogy ezzel mekkora fájdalmat okozol nekem?
-Most már igen.
-Most már? Mér eddig nem jutott el a tudatodik, hogy mi van ha Annát megbántom vele? Semmi zéro, nulla? Hagyjuk ez így nem megy. Nem fogok osztozni veled, holmi volt feleségeken, vagy cicababákon vagy isten tudja kiken?
-Még Sebastianon se?
-Haha, na most azt hiszed ezzel irtó kis humor herold voltál mi?!
-Ja, azt.
-Hát elég rosszul hitted apuká. Szóval amit mondtam, meg mondtam, nem vagyok egy, egy éjszakás lány vagy hogy is mondják, én komolyan gondoltam, felvállaltam. De hogy minek?
-Mert szeretsz? - féltőn naaagy boci szemekkel lesett felém.
-Fején találtad a szöget. Megtudjuk oldani? Megtudjuk beszélni?
-Kicsi, nem kell osztoznod senkivel sem rajtam, de még Sebastiannal sem.Jó? Jennyt lerendezem egy életre, nem fog hívni beszélek ügyvédekkel, jó?
-Jó.
-Na akkor megnyugodtál?
-Kicsit. - majd hallottam hogy valaki lehúzza a wc-t a fürdőbe?
-Oh, ba...g.
-Ki, a, mi, hogy, ki az?
-Hát tudod, nem akart egyedül hagyni és hát pont beléptél az ajtón mikor...
-Ki? - erre a másik szőke kilépett az fürdő ajtón.- Mond Te még is mi a jó bánatot csinálsz itt?
-Vigyáztam az uradra.
-Köszönöm, de ott bent?
-Pisiltem, na.
-Jó. -majd nagyduzzogva leültem a kanapéra. Nehezemre esett megnyugodni, de ez a két díszpinty tett róla, hogy jobb kedvem legyen.

¤Másnap én úgy határoztam, hogy a délelőttöt ágyban töltöm. így is lett. De a telefonom óránként csörgött. Felváltva hívogatott a két díszhúszár.Miután ezt meguntam, fogtam magam megebédeltem és kisaszéztam a pályára. Milyen már, hogy nem megye ki szoksos pofavizitet meg kell tartani, nehogy ne legyen min csámcsogni. Idézem: "Hol van Räikkönen új nője?" vagy "Mi történt Anna Fleingel?" és még sorolhatnám. A pályára kiérve érdekes dolgok történtek...!"

16.rész

Édes kis semmiségek

¤A telefon másik végén Fló volt.¤

- Te megint milyen számról hívsz, húsom?
- Az új számomról.
- Merre vagy drágám?
- Készülődöm a Magyar Nagydíjra.
- Na az szuper majd bemutatlak egy két emberkének. A jegyed már elintéztem erre a futamra. - nem volt nagyon kedvem ahhoz, hogy minden futamon hallgassam a nyávogását és az egyéb pasi ügyeit sem...
- Remek, majd elugorhatnánk vásárolgatni.
- Tudod, hogy utálok vásárolgatni.
- Tudom, de most az egyszer eljöhetnél.
- Jó, de nem vagyok kíváncsi Dávidra, úgy hogy semmi hátsó szándék meg amúgy is, a kettes szekrény jön velem mindenhova.
- Rendben. - hallottam a hangján azt a fajta csalódottságot. Tudtam, hogy van valami hátsó szándéka, de nem érdekelt már. Dávid egy utolsó tuskó volt, fűvel fával megcsalt és még neki állt feljebb.
- Akkor jó és remélem, hogy fel is fogtad. - mosolyogtam a telefon másik végén.
- Persze, de vásárolni akkor is jössz.
- Igen viszont most megyek van egy kis dolgom és nem rég értem vissza a szállodába.
- Majd beszélünk akkor. Szia!
- Szió!

¤Kiminek még nem meséltem el a Dávidos sztorikat, de úgy tartottam nincs túl sok jelentősége, viszont most, hogy Flóval is találkozik így kénytelen voltam elmondani neki, mert tudtam hogy az a csökönyös lány úgy sem adja fel hisz Dáviddal nagyon fondorlatos dolgokat találtak ki régebben. Tudtam, hogy azóta se nőttek fel. Mind a kettő ugyan olyan gyerekes, önfejű makacs és csökönyös mint eddig volt. Elegem volt Flórából is már. Gondoltam bemutatom Sebnek, de inkább kihagyom.¤

¤A mai napnak lassan vége volt. Dobtam egy zuhanyt, majd rendeltem vacsit. Kimi látta rajtam, hogy nagyon nyomaszt valami. Tördeltem a kezem, fel s alá járkáltam egész délután. Nem tudta, hogy kérdezze meg így leültetett a kanapéra adott egy pohár vizet majd rögtön a közepébe vágott.¤

- Mi bánt ennyire?- kérdezte aggódóan.
- Tudod, mondtam, hogy jön Flóra a barátnőm a Magyar Nagydíjra.
- Igen mondtad már.
- Szóval az van, hogy szereti keverni a kakit és még lötyögteti is.
- Nem értem.
- Majd mindjárt megérted. Az van, hogy nekem a középsuliba volt egy "barátom" Dávid, aki fűvel fával megcsalt. Ebbe a kapcsolatba bele voltam kényszerítve egészen a fősuliig, ahol aztán kaptam egy nagy löketet és dobtam. Persze meg szégyenített vagyis csak próbált de a cirkusz amiket leadott inkább nevetségessé tették. A mai napig Dávid ha tud belém tapos. A szüleim halála se rendítette meg abból is viccet csinált. Amint lehetett, ott hagytam őket, próbáltam minél kevesebbet foglalkozni a dolgokkal. Egészen addig míg Flóra fel nem hívott. Félek, ha találkozik veled, vagy Sebivel bekavar. Vagy Dávid jön és ő fog bekavarni. Félek tőlük. - Kimi mindezt csendben hallgatta végig, a kezemet fogta.
- Értem. Nézd kicsi, tudom, hogy meghívott vásárolni a barátnőd, de a szekus megy veled, ezek után meg pláne.
- Rendben. - érzetem a hangján az aggódást.
- Figyelj én elkerülöm azt a libát és beszélek Sebbel is, hogy tegye ezt. Ne aggódj. Szeretlek.
- Köszönöm és is szeretlek.

¤Megérkezett a vacsi. Ismét olaszos. Lasagnát vacsiztunk. Kimi szerette nekem pedig nagy kedvencem volt. Desszertnek pedig valami nagyon édes sütit kaptunk eléggé émelyítő volt. Beültünk a kanapéra filmet nézni. Elég csendesen és nyugisan telt az este. Kimi bealudt a tv előtt. Kicsivel később csörgött a telója. a kijelzőn Jenny neve szerepelt. Felvettem nem tudtam mást tenni.¤

- Haló!
- Oh szerbusz aranyom, hol van az ÉN uram. - az én szót úgy hangsúlyozta ki mintha én nem is tudom egy tárgy lenne Kimi.
- Felébresztem.
 ~Ȟé a feleséged, keresi az Ő urát.
~Nagyon mérges voltam, mi ez az egész...ment a susmus a telefonba rendesen. Fogtam magam felöltöztem és elhúztam a fenébe, erre nem vagyok kíváncsi. Nagyon bántott már az is hogy felhívta. Úgy suhantam át a szálloda előterén, hogy szegény Sebet is majdnem fellöktem.
- Hé! - kiabált utánam, de nem az a dühös hé volt hanem az az aggódós hé. Én csak rohantam jó messze akartam lenni mindentől és mindenkitől. Seb nem ért utol így egyedül sétálgattam a nagy ismeretlenben.

¤Sebastian felrohant Kimihez aki még mindig telefonon csevegett az ő kis feleségével. Úgy csapta be az ajtót, hogy Kimi felfigyeljen rá, látván, hogy nagyon bele van merülve a telefonjába.¤

- Mond ember te normális vagy?
- Nem látod, hogy a feleségemmel beszélek?
- Igen, a feleségeddel az nem zavar, hogy Anna épp most rohant el, nem értem utol azt se tudom, hogy hol van.
- Mi, Anna elment?
- Te ennyire szűk látáskörű vagy mikor ez a nő hív?
- Én csak... - Seb a szavába vágott.
- Te csak egy nagy marha vagy apám.

¤Miközben ők beszélgettek az a hárpia üvöltözött a telefon másik végén. Én pedig azt se tudtam hol vagyok. A telefon nálam volt lenémítva, de nem érdekelt ki hív senkinek se vettem fel. Mi jöhet még ma este. Szerettem volna aludni, de nem akartam visszamenni. Úgy döntöttem, hogy beülök valami moziba vagy kávézóba, már mindegy volt. Végül egy kávézóra esett a választásom. Beültem rendeltem egy forró csokit. Még jó hogy az egyik bankkártyám mindig nálam van. Megnéztem ki hívott. Kimi vagy 20-szor. Seb is hívott nem egyszer.¤

- De mikor ment el? - kérdezte Sebtől.
- Nézd meg mikor hívott a kis feleséged, mert pont akkor.
- Jézusom Jenny. Itt vagy még?
- Itt vagyok drága uram.
- Nem vagyok az urad ezt hagyd abba elváltunk, nem vagyok a férjed és ne hívj. Mit mondtál Annának a telefonba? Mi?
- Csak azt, hogy az Én urammal szeretnék beszélni.
- Te agyatlan liba, hogy merészelted?
- Hát így.

¤Kimi lenyomta a telefont. Próbált hívni de nem vettem fel, majd haza megyek ha lesz kedvem. Ha ez megint így folytatódik nem fogom bírni. Eltelt pár óra, úgy döntöttem, hogy haza megyek. Sétálgattam magamba roskadva a szálloda felé. Beléptem az ajtón mindenhol csend volt, a bárban páran iszogattak. Hívtam a liftet és mentem fel a szobába. Kinyitottam az ajtót és Kimivel találtam szembe magam, aki magába roskadva vörös szemekkel kapott az ajtó felé.¤

- Megtalál... - elcsuklott a hangja. - Anna, úristen, hol jártál?
- Csak sétálgattam és beültem egy kávézóba. Nézd ez így nem fog menni. Kimi elváltál?
- Igen, de mi nem fog menni semmi közöm ahhoz a libához, drágám csak téged szeretlek.
- Kimi, én szeretlek, de ez hogy... - majd megcsókolt.

¤ Ez kellett. A karjaiba zuhantam. Imádtam minden egyes csókját mozdulatát. Már kezdtem megnyugodni mikor is nem valaki berontott az ajtón...¤

15. rész

Mindenre fény derül, vagy talán mégse?!

¤Az e-mail elolvasása után úgy éreztem, hogy összeomlok, ha Kimi nincs mellettem. Lehet, hogy az egész csak hazugságon alapult, az egész életem és lényem, lehet, hogy nem is az vagyok aki lenni akarok, minden összezavarodott a fejembe. Tudtam, hogy drága párom mellettem áll, és most másra nem is volt szükségem. Nagyon szerettem volna megtudni mi áll az egész mögött, de nem most, most pihennem kellett. Másnap korán felkeltem, és elmentem futni, Kimit hagytam még pihenni 1 órát futottam, nem volt sok, mire visszaértem a házvezetőnő már ott volt és épp reggelit készített, Kimi persze még mindig aludt, elmentem dobtam egy gyors zuhanyt, majd felkeltettem a hét alvót.¤

• Jó reggelt álom szuszék.
• Neked is Kicsi. Merre jártál?
• Futni voltam, muszáj volt kicsit levegőznöm és gondolkodni.
• Nos, és mire jutottál?
• Nem sokra, de azt tudom, hogy idővel tisztázódni fog ez a dolog is.
• Remélem.
• Hát még én. Aprópó a házvezetőnődnek csak úgy bejárása van?
• Igen, de csak bizonyos napokon mikor előre szólok neki.
• Áh, szóval a mai nap pont ilyen.
• Pontosan.
• Akkor gyerünk reggelizni.
• Megyek is.

¤Mire leértünk terülj, terülj asztalkám várt ránk, Finomabbnál finomabb péksütemény, bagett és croassan imádtam főleg a csokisat, volt közte vaniliás-áfonyás péksüti, hmmm hamar neki is estem egy meleg tea kíséretében. Ha önsanyargatásba kezdek akkor, még azt hiszik anorexiás vagy bulémiás vagyok, de nem. Csak szerencsémre annyit eszem és akkor amikor és amennyit csak akarok. Szóval magam elé vettem a fél asztalt, és közben teli szájjal próbáltam Kimitől megkérdezni, hogy mi a mai program, hisz reggel szépen sütött a nap. Igaz, hogy itt úgy változik az idő mint a fene.¤

• Drágám mi lesz a mai program?
• Kicsi mára esőt mondtak így maradunk itthon és filmezünk beszélgetünk vagy egyéb más egész testéselfoglaltságot találunk ki.
• No valaki elővette a perverzebbik énjét? - kérdeztem a kaján vigyoromat bevetve.
• Ha szeretnéd drágám neked mindent.
• Szeretlek.
• Én is Szeretlek Kicsi.
• A házvezetőnőd meddig lesz itt?
• Amíg be nem fejezzük, eltakarít, mindent a helyére rak és megy is.
• Rendben akkor addig elpakolok a szekrénybe meg kivasalom a pólóidat.
• Meg vagy veszve, az nem a te dolgod.
• De nem akarom hogy más nézegesse a cuki boxered és pólóid.
• Hát ahogy érzed, de akkor miért fizetem a házvezetőnőt?
• A többi dolgot megcsinálhatja.
• A kis lusta.
• Aki mondja – vágtam vissza kinyújtott nyelvvel.
• Cuki a nyelved.
• Ha tudnád mikre nem képes! - na kezdem a kekeckedést ennek mi a lesz a vége, te jó ég.

¤ Befejeztük a reggelit Rosevita elpakolt, elmosogatott a helyére rakott mindent, addig én is elfoglaltam egy szekrényt Kiminél, valamint elkezdtem vasalni egy romantikus film mellett. Kimi meg persze unta, ennek jelét is adta folyton ásítozott, vagy ha épp nem akkor a telefonját babrálta, nem egyszer felhívta Sebet majd kinyomta, jó játék volt amíg a csengő meg nem szólalt.¤

• Kinyitom, pattant fel Kimi, mint aki pontosan tudta mi következik most, és tudta ki jön hozzá.
• Hű de rohansz.
• Muszáj.
• Ugyan mér lenne az?
• Na majd megtudod drágám.
• Én is attól félek.
• Mondtál valamit? - kiabált már a lépcső aljáról.
• Csak azt, hogy áh hagyjuk – nem kiabálok inkább vasalok tovább.
• De házias valaki! - szólt egy ismeretlen de ismerős hang az ajtóból.
• Hát te meg mit keresel itt?
• Tudod Kimi hívott nem egyszer és gondoltam átugrok megnézem, hogy minden oké-e vele, de látom már mi a probléma forrása.
• Na kösz. Itt örülök neked mint majom a farkának, te meg belém kötsz, na gyere tegyél be valami más filmet.
• Tényleg?
• Igen, de gyorsan amíg meg nem gondolom magam. - addig válogattak amíg vége nem lett a filmnek. - Vége van ám a filmnek.
• Észre se vettük.
• Gondolom. Sikerült választani?
• Igen, Kicsi hoznál fel egy kis üdítőt és valami rágcsát?
• Persze.
• Köszi.

¤Lementem a konyhába először a poharakat és az üdítőket vittem fel, majd kerestem csokit és popcornt. Sikerült is találnom, és miközben a popcornt pattogtattam a telefonom megcsörrent. Fló volt az.¤

• Szia drágám hát te élsz még?
• Szia, persze, hogy. Mizujs feléd?
• Semmi extra csak gondoltam megkérdezem milyen az élet a nagy Kimi oldalán!
• Jól vagyunk köszi,
• Tele van veled a búlvár és egy csomó fórum.
• Szuper és mit írnak? - mosolyogtam a telefon másik végén.
• Cska, hogy szimpatikus vagy nekik.
• Szuper?
• Bő a szókincsed ma. - majd mosolygott.
• Oh csak a srácoknak viszek fel rágcsát meg üdítőt, beültek filmet nézni.
• Srácoknak?
• Igen, Kimi és Seb, de jössz a Magyar Nagydíjra ugye? - kérdeztem miután majd, hogy nem fél éve nem találkoztunk.
• Persze ott tali.
• Rendben bemutatlak majd egy két pilótának is – közben hallottam ahogy Kimi üvöltözik, hogy hol a jó égbe van a popcornja. Most megyek kiabálnak a srácok mert nincs rágcsa.
• Rendben Szia.
• Szia.

¤ A popcornok készen voltak már csak csokit kellett keresnem, meg is van finom milka csoki, epres, tirolade és toffifis. Mindegyikből jól bespájzolva, ezek a kedvenceim mindből vittem fel egyet-egyet, majd beültem a srácok mellé. Ahogy lehuppantam Kimi mellé odasúgtam neki, hogy tudnak rólam.¤

• Kimi tele van velem egy két fórum.
• És? - majd mosolygott. - Velem is.
• Fló hívott az előbb és mondta, hogy sok rajongódnak szimpatikus vagyok.
• Szuper.
• Szerintem is.
• Az meg ki? - vágott a szavamba Seb.
• Szöszike nem az, hanem ő. - adtam a nyelvtanórát közben.
• Oké akkor ő? - nagyon kíváncsi.
• Az egyik legjobb barátnőm.
• Oh és megismerhetjük? - kérdezte érdeklődve.
• A Magyar Nagydíjon mindenképp találkozhatsz vele a nagyon szeretnél.
• Hát persze.
• Oké, de most nézzük a filmet.
• Jó, de Kicsi...
• Igen?
• Nehogy elhízz a sok csokitól.
• Piszkálódsz drága uram?
• Nem dehogy.
• Na csitt gerlék kezdődik a film.

¤ Nagy örömömre Narnia maratont tartottunk. Én már kívülről fújtam a filmet az egyik nagy kedvencem. A két srác úgy nézte mint akik életükbe nem láttak volna filmet. Film nézés közben gondolkodtam. Néha egy egy mosoly a gondolataim miatt előtörtek, ekkor Kimi nyomott egy puszit a homlokomra vagy az orromra a sokadik után már érdekelte, hogy mit mosolygok.¤

• Mi ez a mosoly áradat drágám?
• Oh csak gondolkodtam.
• Min?
• Hogy mi lesz velünk.
• Mi lenne?
• Hát, hogy meddig tart komolyan úgy tervezed-e ahogy én vagy... - majd itt szavamba vágott az ujját a számra tette.
• Kicsim, nagyon szeretlek és veled akarom leélni az életem, míg csak lehet, veled megöregedni maga lesz a megtestesült álom. Érted?
• Igen, köszönöm. - Seb meg csak bambulta a filmet.
• Ugyan már.

¤ Teltek a hetek és a hónapok. Már túl voltunk egy csomó futamon, Vegyes érzéseim voltak mindennel. Igaz, hogy a lapok még írogattak és néha néha előhoztak egy képet és kitaláltak valami nagy baromságot, de hát ez a média. Úgy határoztam hogy a Magyar Nagydíjon riportot adok.¤

• Nos Kicsi akkor mehetünk?
• Igen. - együtt szálltunk ki a kocsiból. Pontosabban Kimi kisegített majd az ujjunk összekulcsolva mindent elárult. Próbáltam mosolyogni és integetni.
• Minden rendben?
• Persze, minden a legnagyobb rendben.
• Kimi mér titkoltátok a kapcsolatotokat? - kérdezte egy firkász.
• Mert így döntöttünk.
• És hol találkoztatok először.
• Minden kérdésre választ fognak kapni a hölgyek és urak, de egyelőre szeretnénk eljutni a homeba, köszönjük. - válaszoltam diplomatikusan, amire a firkászok szája tátva maradt, Kimi meg csak mosolygott.

¤ Miután sikerült eljutni a motorhomeba Kimi bemutatott még pár embernek, majd útnak eresztett, azzal a címszóval hogy fedezzem fel ezt a környéket is, igyak és egyek valamit és ha valami van telefonon elér, de ma csütörtök volt és tudtam, hogy az az autogram osztás napja így nem zavartam. A boksz feletti kis lelátóról néztem, ahogy minden egyes verseny hét csütörtökjén. Amíg ő kint volt és a pénteki napot egyeztették, megismerkedtem pár F1 Ladyvel ahogy szokták volt mondani a rajongók. Minden szépen ment, találkoztam Zolival is aki készített egy rövid interjút rólam, persze, így könnyebb volt magyarul, az angol is jól megy na de a magyar még is csak az anyanyelvem. Szép időnk volt, remélem egész hétre ilyen frankó idő mond, még nem volt időm időjárást nézni. Bementem a Lotus homeba és kértem egy baracklevet meg egy szendót. Miközben ettem és a baracklevet szürcsölgettem írtam Kiminek egy smst: „Tudod régóta volt egy álmom, hogy veled huncutkodok az ágyon, nem kell kiló gyémánt, sem tonna pénz csak mellettem legyél!”

Erre kaptam a választ: „Fordulj meg.” Megfordultam, ott állt mögöttem majd kaptam tőle egy szenvedélyes hosszú forró csókot. ¤

• Kicsi mindig melletted leszek, és tudom amit írtál, viszont a huncutkodásról majd este tárgyalunk.
• Benne vagyok.

¤Fotósok hada vett körül minket kifele menet. Alig bírtunk a kocsiig elmenni, te jó ég mint a piócák. Kimi meg is jegyezte hogy elég jól bírtam a mai napot is. Igyekeztem jól bírni. Mikor a szállodába értem megcsörrent a telefonom...¤

14.rész

Apró szösszenetek

¤Forgott velem a világ. Tényleg nem tudom, hogy mióta forgolódhattam, de egyszer csak azt éreztem, hogy megszédülök és majdnem lepottyantam a székről. Még jó hogy Kimi észnél volt, míg Seb annyira röhögött hogy már folytak a könnyei.¤

- Seb segíts. - szólt oda neki Kimi.

- Upsz jövök már is.

- Nem kell ahhoz két izomagyú, hogy az én 40 kilómat elbírja. - szólaltam meg, próbáltam viccesre venni a figurát, ami persze nem jött össze.

- Jól vagy? - kérdezte kedves uram.

- Persze jól, csak azt hiszem sokáig pörögtem és kicsit túlzásba vittem a dolgokat.

- Hát ja egy kicsit túlzottan bepörögtél. - szólalt meg Seb.

- Jó na menjünk be a nappaliba, viszek be teát.

- No azt már ugyan nem, Kimi bevisz én meg majd beviszem a teát, ahogy idézzek valakit, ismerem a járást.

- Haha, jól van, úgy sincs erőm veszekedni.

- Nagyon helyes, szólalt meg Kimi.- öregem te is tudod mikor kell megszólalni.

- Jut eszembe drágám, Rose azt mondta nekem jobb, hogy nem láttam a konyhát, mit műveltél?

- Jobb ha nem tudod szívem, majd kaptam egy csókot.

¤Miután becipelt a nappaliba és letett a kanapéra, gondosan betakart, kaptam mg egy csókot persze nem szabadult ebből már olyan könnyen és vissza ment Sebhez a konyhába, akinek lövése sem volt, hogy merre vannak a bögrék. A bögrék. Igen. Amik épphogy ki nem szúrják a szemeit fel vannak lógatva a konyha szekrény alá. De hát ő már csak Seb, így szeretjük. A 2 konyha tündér még mindig a konyhába volt és valami susmus volt a dologban, úgy döntöttem, hogy fogom magam és eltűnök halkan csendben a zuhanyzóba. ¤

- Hol van Anna!! Kimi, hol van Anna.

- Behoztam a nappaliba ide leültettem, betakargattam majd...

- Jó a szaftos részletekre nem vagyok kíváncsi, csak arra, hogy most hol van, mert hogy itt nincs.

- Azt én is látom te láng ész.

- Anna??? - kiabált Kimi.

- TESSÉÉÉÉK!!!  - kiabáltam vissza.

- Emelet. - mondta Kimi izgatott hangon, rohantak fel. - Hol vagy?  - kérdezte aggódva.

- A zuhany alatt. Nem hallod ahogy folyik a víz?

- Ja, de.

- Édesem, de szeretem az eszedet.

- Tényleg szereted?

- Igen. - na erre olyan izgatott lett szentem, hogy menten berontott és kaptam egy forró csókot. - Drágám nem karlak félbe szakítani, de zuhanyzom te pedig berontottál ide mint Zrínyi és Seb pedig gondolom jó nagy zavarba van.

- Igen, tudom, vagyis gondolom, de muszáj volt bejönnöm.

- Jó, de most menj, sietek, de amíg ti susmusoltatok muszáj volt kezdenem valamit magammal és ahogy téged ismerlek nem egy hamar kapom meg a zuhanyt ha te ide betelepszel.

- Oké, no megyek.

- Menj.

¤Kiment a fürdőből persze fülig érő vigyor, ilyenkor mindig elfelejtem ezt a borzalmas e-mailt, de hát egyszer úgy is el kell olvasnom.¤

- Te Seeeb. - hallottam a zuhany alól ahogy kiabál a lépcsőről lefele menet.

- Na mondjad. - na a két díszpinty.

- Hol vagy?

- A nappaliban.

- Bocs öreg az előbbiért, de muszáj volt.

- Nem gond, addig felzabáltam a fél popcornos tálat és találtam egy jó filmet a tv-be.

¤Lementem a két díszpinty pedig a kanapén pöffeszkedett. ¤

- Nos Anna, mi történt? És ne mond azt, hogy semmi mert hallottam a telefonban is és látni rajtad.

- Jól kiismertél. - Kimi karjaiba dőltem és próbáltam nem sírni miközben  laptopom tetjét felnyitottam és elmeséltem Sebnek a sztorit.

- Hát husom veled jól kicseszett az élet.

- Na kösz az együtt érzést.

- Anna, nem úgy értettem, tudod jól.

- Tudom. - pár órával ezelőtt poénnak vettem volna, de most annyira nem volt poénos a dolog.

- Mikor akarod elolvasni?

- Most. - erőt vettem magamon.

¤Megnyitottam a levelezést melyben ez állt: Drága Kincsem, ha ezt a levelet megkapod, tudd, hogy mi már messze járunk. Nem akartuk, hogy rögtön a halálunk után kapd meg ezt a levelet, hisz nagy gyászban voltál a nagyiékkal. Tudd, hogy mi mindig figyelünk és vigyázunk rád. A pénz amit rád hagytunk csak része az örökségednek egy másik számlán is van egy kevés valamint a szülő ház és a nyaraló is a tiéd. Szeretettel, anya és apa.¤

- Hogy mi szeretettel ölel? Ez mi mi van ki küldte ezt a levelet? - keltem ki magamból.

- Kicsi kérlek, ha most idegeskedsz se lesz jobb.

- Tudom de ezt nem értem, ennek majd utána járok az augusztusi szünetben.

- Ahogy érzed.

- Segítesz?

- Persze, hogy segítek.

- Seb megkérlek arra, hogy senkinek se semmit tudod, új még nekem minden.

- Eddig is számíthattál rá husom.

- Husom ma már másodszorra mondod nekem.

- Azt hittem, hogy azt észre se vetted.

- Rosszul hitted. - majd kapott egy széles vigyort.

¤Teltek a percek az órák. Seb úgy döntött, hogy nálunk alszik. Reggel együtt mentek el futni. Nagyon idegesített, hogy ki küldhette a levelet, nagyon spam szaga volt a dolognak, de közben a tartalma nem volt spam szagú. Ma igazán frappáns a szókincsem. A srácok haza értek a futásból, majd bevették magukat a konditerembe, így volt időm reggeliért menni. ¤

13.rész

Meglepetések!

¤Nagy vizet kavart a hétvége, vagyis inkább én a futam jól ment Kimi nyert, Seb második és Alonso a harmadik helyen ért célba. Persze Kimit bombázták a kérdésekkel, de hát aranyosan kitért előlük, vagy amire tudott válaszolt de visszafogottan, úgyis kiforgatják a szavait akkor meg minek válaszolni, mondogatja folyton. A paddockban mikor böngészgettem hirtelen egy e-mailre lettem figyelmes, de mivel sietnünk kellett, így gondoltam ráér és majd otthon elolvasom, addigra úgyis kapok még egy halommal.¤

¤Haza értünk elég hamar, lepakoltunk, de dobtam egy mosást, majd fogtam magam és a konyhába vonultam. A hűtőbe turkáltam hátha találok valami csokit vagy kinderszeletet vagy valami hasonlót és mást nem hallottam csak a gépem pittyegését.¤

¤Felnyitottam a laptopom, és elkezdtem böngészni. A mai technikának köszönhetően a lapim jelzett mikor üzenetet kaptam. Megnyitottam az e-mail fiókom és furcsán a képernyőre néztem. A víz elöntött nem tudtam mit kezdjek ezzel. A tárgy részél annyi volt hogy: apa és anya. Mi a frász, mi történik, de ők nem lehetnek, hisz ők már rég...Éktelen zokogásba törtem ki, mire Kimi berohant és azt se tudta, hova tegye a dolgot. Oda jött és átölelt, erre most nagy szükségem volt, örültem hogy van valaki mellettem, mert ha ezt akkor kapom meg mikor egyedül vagyok, félek vissza esnék abba az állapotomba, ami az elmúlt évet beárnyékolta.¤

¤Nem mertem megnyitni a levelet, megkértem Kimit,h ogy ő se tegye meg, mert erre még fel kell készülnöm, ő mindenben egyet értett és megértette a dolgot. Előbb beszélnem kell vele, nem szeretném, hogy emiatt a dolog miatt hagyjon el.¤

- Ne haragudj, nem tudom mi lehet ez az... - majd a szavamba vágott.

- Nézd Kicsi, ha most az jön, hogy tudod el akarlak hagyni, vagy hogy megutállak, akkor ezt sürgősen verd ki a fejedből, mert nem így van. Melletted maradok míg világ a világ és ezt is együtt fogjuk átvészelni.

- Köszönöm. - majd hozzábújtam és kezdtem megnyugodni, még nagyon az elején vagyunk a dolgoknak és hogy ezt ő így fogja fel nekem nagyon sokat jelent.

- Ugyan már. - majd kaptam egy homlokpuszit.

¤Beültünk a nappaliba. A laptopom az asztalon volt. Csak bámultam ki a fejemből, bambultam a képernyőre Kimi pedig épp tett vett a konyhába, majd nagy zajra figyeltem fel.¤

- Jól vagy? - kérdeztem.

- Hát öm, persze.

- Segítsek valamit?- kérdeztem miután nem volt túl meggyőző ez a persze.

- Nem, dehogy ki ne gyere.

- Rendben - atya ég mi művelhet.

¤Folytattam a mélázást amit most egy telefon csörgés szakított félbe.¤

- Csörög a mobilooood. - kiáltottam neki a konyhába.

- Vedd fel kérlek.

- Én??- kérdeztem kicsit túl buzgóan.

- Igen te.

- Rendben.

~Haló, Anna Fleming, Kimi Räikkönen telefonja miben segíthetek.

~Hello, Seb vagyok nem láttad a kijelzőn?

~Oh, nem ne haragudj.

~Valami gáz van, megint mit tett az a mafla?

~Hát ő semmit, habár nem tudom hogy a konyha még egybe van-e nagyon betelepedett oda - majd hallatszott egy nagy puff...ismét... - Oh te jó ég...

~Ugye nem hagytad egyedül a konyhába?

~De, muszáj volt, nem enged be...

~Mi a baj?

~Nincs baj.

~De van baj.

~Jó van baj agybaj az van.

~Nem, nem Anna itt más is van, érzem a hangodon.

~Igazad van, de ez telefonba hosszú lenne, majd elmesélem ha már túl vagyok rajta.

~Átmegyek.

~Este gyere, addigra rendet teszek a konyhába vagy egy új konyhát veszünk nem tudom.

~Oké, akkor este.

~Este.

¤Hát Seb is kezd jobban megismerni pedig vele aztán nem sok időt töltök. Hatalmas puffanásokat hallani a konyha felőle de inkább nem megyek oda. Jobb lesz később rendet rakni.¤

- Ki volt az? - kiabált Kimi a konyhából.

- Csak Sebastián, este átjön.

- Oké!

- Szerintem is.

¤ Majd eme gyors eszem csere után, folytattam a mélázást. Mi van ha csak szórakozik valaki, azért mert ismert lettem, mi van ha még se, mi van ha anyuék élnek? És akkor a nagyiék? Ők mér titkolták el? Vagy mi van akkor ha a nagyiék nem is a nagyiék, de akkor mér szeretnek ennyire? Mér segítettek eddig is? Össze vagyok zavarodva nekem ez már sok...felakartam állni, de nem ment. A lábaim nem engedtek, nagyon magamba zuhantam, lecsaptam a laptopom tetejét betakaróztam és eldőltem a kanapén, bekapcsoltam a tv-t, és Kimi megjelent. Egy tálca volt nála rajta csokis gofri és meleg kakaó. Istenem imádom.¤

- Köszönöm. - felültem, hogy egyek belőle. - Ez finom, de hogy?

- Tudod nem csak vezetni tudok.

- Tudom. Köszönöm.

- Viszont...-egy kis hatás szünet és fejvakarás...- jobb ha a konyhába nem mész be majd Rosevita kitakarít.

- Jézusom. Rendben.

¤Lehet, hogy jobb ha nem megyek be, de ez mindent megér. Nagyon finom, adtam neki is belőle, de csak keveset evett vigyáznia kell az alakjára, azért eszik pizzát....¤

¤Lassan beesteledett Rosevita kitakaríott nekünk, mire Seb megjött. Csengetett majd ajtót nyitottam neki, Kimi persze pöffeszkedett a kanapén, de mivel én tea mániás vagyok és azt nem vállalta be így kénytelen voltam felkelni és kimenni az immáron tiszta konyhába. Rosevita oda súgta, hogy jobb hogy nem láttam mi volt itt. Jézus ereje szegény asszony. szóval miután a teám kész volt nyitottam ajtót Sebnek.¤

- Oh, te jó ég!

- Ennyire pocsékul nézek ki?

- Ha tudnád mennyire. - na gyere ide, majd megölelt, egyem meg édes.

- Kösz, kedves vagy.

- Tudom.

- Ch... és egoból sincs hiány.

- Nincs ám.

- Na jó menj az járást ismered a haverod a kanapén pöffeszkedik és épp hokimeccset néz.

- Szokása.

¤Én visszamentem a konyhába teázgatni és továbbra is gondolkodtam. Felültem a pulthoz és elkezdtem forogni a székkel. Nem tudom mióta forgolódtam, csak azt vettem észre, hogy a két pasi az ajtó félfának dőlve röhög rajtam. Kedvesek nemde? Ahogy abba hagytam éreztem, hogy itt valami nem lesz jó...¤

12. rész

A szavak súlya

¤Szünetet hagyott a szavak között, nem tudta mit akar mondani, féltem minden egyes kimondott szótól, féltem mi lesz ha azt mondja egyszer, hogy vége féltem ha megtudja milyen a múltam elhagy, de szerettem, be kell vallanom még magamnak is és neki is tudnia kell.¤

-...szeretlek. - nagy szemekkel néztem Kimire és mosolyogtam mint a tejbe tök.

- Én is szeretlek. - boldog volt a szíve, a lelke és mosolygott visszakapta mindenki a hőn áhított embert akit elvesztettek nem rég. - Akkor hétvégén már hivatalosan is megtudják ki vagyok és ki miatt vagy ilyen boldog.

-Megbeszéltük. - majd kaptam egy hosszú forró csókot tőle.

¤Ő nem nagyon ismerte a múltamat, én viszont sokat tudtam róla, de nem eleget. Leültünk a kanapéra betettünk egy filmet majd hosszas beszélgetésbe kezdtünk. Elmeséltem neki hogy a szüleim már nem élnek, és hogy a nagyszüleim neveltek fel, és most itt vagyok. ő is mesélt magáról, a suliról a barátokról és még sorolhatnám, kezdtük megismerni egymás életét, itt kezdődött el igazán minden.¤

¤Hamar elteltek a napok. Már én sem bujkáltam, együtt indultunk a reptérre is. Ott nyugalom volt, megérkeztünk a csomagokat összeszedtük, egy két rajongó vette körül Kimit, furán néztek rám féltékenyen de hát ez van én vagyok a szerencsés, Kimi kézen fogott és elindultunk a szálloda felé. Ott kiszállva a kocsiból pár rajongó vette körül a kocsinkat, de nem volt vészes, ez még csak a szerda majd a holnapi nap lesz csúúúúcs.¤

¤Elkértük a szoba kulcsát majd hívott Flór, hogy még se tud jönni majd Magyar Nagydíjon találkozunk. Mondtam neki, hogy rendben de meg fogja bánni. Csalódott volt a hangja de sajnos nem tudott elszabadulni. Sok a meló sajnos. A 4- emeleten kaptunk szobát mellettünk Alonso és Massa volt. Sebi a 3. emeleten kapott egy csinos szobát. Majd talán lesz olyan hogy egy emeleten leszünk. Írtam neki sms-t hogy megérkeztünk, de nem írt vissza biztos még úton van. Rendeltem vacsit, közbe jött az sms is Sebtől, hogy majd találkozunk mert régen beszéltünk. Szuper. Visszaírtam neki, hogy holnap találkozunk a paddockban, erre kaptam sok sok kérdőjelet majd visszaírtam hogy hamarosan megtudja, hatalmas mosolygós smile :D aranyos bírom a srácot. Megvacsiztunk majd ágynak dőltem elfáradtam a repülő úton. Holnapi nap nagy nap lesz.¤

¤Korán keltünk. Puccba vágtam magam amolyan Annásan majd elindultunk. Kimin a szokásos laza ruci rajtam pedig egy cső naci és egy fehér laza top. Nem vittem eddig se túlzásba ezután se fogom.¤

- Megérkeztünk.

- Tudom. - nagyon izgultam, kiszálltam a kocsiból és fotósok hada vett körül, ez nekem sok, de próbáltam palástolni a dolgokat. Kimi kézen fogott és elindultunk a boxba. Persze oda-oda hajoltam egy két szót súgtam a fülébe ő meg mosolygott velem együtt ez persze nagyon felkeltette a riporterek fotósok figyelmét. Beértünk a boxba ott persze mindenki lesett Kimi a fontosabb embereknek bemutatott, nagyon élvezte a helyzetet ők meg csak megköszönték.

- El kell mennem átöltözni addig maradj itt vagy jössz velem?

- Hát mit szeretnél? - súgtam a fülébe, majd egy kaján vigyort megejtett.

- Hé, fiatalok, gerlicék vagy nem tudom mi a menő manapság, de lassan a pályán kell lennünk. - szólt közbe a fönökbá.

- Megyek már.

- Köszönjük Anna, hogy visszaadtad Kimit a Forma1-nek. - jött oda és ölelt meg a csapatfönök.

- De hisz el se vettem - nyögtem ki.

- Te nem is csak az a banya, te visszaadtad nekünk.

- Hát ez esetben örülök, hogy így történt.

¤Kimi magára öltötte a verseny hacukát és beült a kocsiba. Oda mentem és egy gyors csókot nyomtam a szájára erről persze még olyan szögbe is készült fotó ami teljességgel lehetetlen. seb pont gurult ki a pályára és bepillantott a boxba. A sisaktól nem lehetett látni de éreztem azt a hatalmasan aranyos vigyorát. Most neki kell találnom valakit, de kit...¤

¤Vége az első szabadedzésnek egy gyors riport persze nem arról kérdezik amiről kéne, de kajánul vigyorog és csak mesél. Oh de megeredt a nyelve. Engem Zoli talált meg, de jó.¤

- Szia, Anna.

- Szia, Zoli. Segíthetek valamiben?

- Válaszolnál pár kérdésemre?

- Ha tudok akkor igen.

- Köszönöm. szóval, mióta vagytok együtt Kimivel?

- Ez a kapcsolat még nagyon az elején van pár hete.

- Mikor kezdődött az egész, mikor találkoztatok először?

- Az Ausztrál Nagydíjon találkoztunk először.

- Hogy sikerült elérni nála ezt a nagy boldogságot?

- Ezt talán tőle kéne megkérdezned.

- Oh rendben, amint tudom.

- Épp most jön. Drágám Zoli kérdezne tőled valamit.

- Kimi hogy sikerült Annának elérnie ezt a boldogságot nálad?

- Tudod ez egy nagyon összetett dolog. A kisugárzása, az ahogy a dolgokhoz áll nagyon tetszik és csodaszép és még sorolhatnám de soha nem végeznénk.

- Köszönöm hogy pár kérdésre kaphattam választ, ha esetleg ráérnétek egyik este egy teljes körű interjúra kérlek hívjatok fel.

- Rendben, Szia. - köszöntünk el Zolitól.

- Sziasztok.

¤ A szabadedzés és riport után, Kimi lezuhizott majd kezdődött a boxutca látogatás. Megvártam Kimi a paddockban, addig magam elé vettem a kis gépem és már velem voltak tele hírek. Egyik a másik után. Volt pozitív és negatív vélemény, de a negatív vélemény az irigység miatt van. Ahogy olvasgattam a híreket és az e-mailjeimet kaptam egy furcsa mailt amit nem tudtam, hova tenni...¤

11. rész

Egy kis ez, egy kis az

¤A telefon túloldalán egy kedves hang szólalt meg!¤

- Szia Anna.

- Szia Flóra. Rég beszéltünk.

- Eléggé. Figyelj mikor érsz haza?

- Hát majd csak november környékén ha haza megyek közbe jött egy két dolog amiről egyelőre nem beszélhetek, de ígérem hamarosan megtudod. - mikor ezt a mondatot kimondtam éreztem, hogy egyre jobban készen állok kiállni a nyilvánosság elé, de szeretném a magyar nagydíjig húzni ha tudom, habár félek, hogy ez hosszú idő lesz Kiminek és elhagy. Töprengek később.

- Oh mi a fene mi az amiről nem tudok?

- Jövőhéten megtudod ígérem.

- Rendben, szóval akkor nem mostanában látlak.

- Hát ha előbe nem is de lát ni fogsz.

- Egyre kíváncsibbá tettél.

-Azt gondoltam, figyelj drágám most leteszem mert indul a gépem és ha leszálltam majd felhívlak.

- Rendben, pá pusz.

- Pá, pusz.

¤A repülőút nem volt túl hosszú, de rövid sem. Volt időm gondolkodni azon, hogy mi legyen a következő futamon, kimerjek-e állni vagy várjak még, ezt majd drága úrammal is át kell beszélnem. Azért neki se mindegy, hogy a sajtó mikor esik neki.
A reptéren egy fekete Volvo várt, a sofőr már nyitotta az ajtókat a csomagokat pedig utána pakolta be. Segíteni akartam, de nem engedte. Furcsa még ez az élet, de van kiért megszoknom és egyre jobban tetszik. A hazafele vezető út 1 órás volt, haza fele vezető út furcsa volt kimondani. Szóval 1 óra alatt haza értünk a kulcsot Kimi oda adta így előre mentem, hogy a sofőr be tudjon pakolni. Mikor kinyitottam az ajtót egy halom rózsaszirom fogadott, gyertyák mindenütt és rózsacsokor az asztalon, amihez egy cetli volt letéve, ez áll benne: "Gyere a szobába!" A sofőr lepakolt a nappaliba és távozott. Letettem a kabátom és a táskám a cipőm az ajtóba ledobtam és felmentem. Azt se tudtam merre vagyok vagy egyáltalán merre menjek, de a gyertyák segítették utam. Benyitottam és Kimi fogadott. Nem értettem, hogy kerül ide.¤

- Szia Kicsi.

- Szia Drágám, te hogy...- majd megcsókolt, magához húzott és átölelt. Imádom.- Döntöttem, jövőhéten ha szeretnéd kikísérlek a pályára és melletted fogok sétálni kéz a kézben.

- Biztos? Nem csak azért mondod...- majd az ujjam a szájára tettem, kapott egy apró csókot és így feleltem.

- Biztos, nem azért van mert ezt kapom, hanem gondolkodtam, nem akarlak elveszteni, és szeretném ha tudnák végre hogy nem a volt nejed tért vissza, szeretnék veled együtt örülni mikor mész fel a pódiumra. Ezt már a repülön ide fele eldöntöttem.

- Ha így szeretnéd akkor így lesz. Köszönöm.

- Nem, Drágám, én köszönöm, de miért kapom ezt a sok mindent?

- Mert, tudod...