Édes kis semmiségek
¤A telefon másik végén Fló volt.¤
- Te megint milyen számról hívsz, húsom?
- Az új számomról.
- Merre vagy drágám?
- Készülődöm a Magyar Nagydíjra.
- Na az szuper majd bemutatlak egy két emberkének. A jegyed már elintéztem erre a futamra. - nem volt nagyon kedvem ahhoz, hogy minden futamon hallgassam a nyávogását és az egyéb pasi ügyeit sem...
- Remek, majd elugorhatnánk vásárolgatni.
- Tudod, hogy utálok vásárolgatni.
- Tudom, de most az egyszer eljöhetnél.
- Jó, de nem vagyok kíváncsi Dávidra, úgy hogy semmi hátsó szándék meg amúgy is, a kettes szekrény jön velem mindenhova.
- Rendben. - hallottam a hangján azt a fajta csalódottságot. Tudtam, hogy van valami hátsó szándéka, de nem érdekelt már. Dávid egy utolsó tuskó volt, fűvel fával megcsalt és még neki állt feljebb.
- Akkor jó és remélem, hogy fel is fogtad. - mosolyogtam a telefon másik végén.
- Persze, de vásárolni akkor is jössz.
- Igen viszont most megyek van egy kis dolgom és nem rég értem vissza a szállodába.
- Majd beszélünk akkor. Szia!
- Szió!
¤Kiminek még nem meséltem el a Dávidos sztorikat, de úgy tartottam nincs túl sok jelentősége, viszont most, hogy Flóval is találkozik így kénytelen voltam elmondani neki, mert tudtam hogy az a csökönyös lány úgy sem adja fel hisz Dáviddal nagyon fondorlatos dolgokat találtak ki régebben. Tudtam, hogy azóta se nőttek fel. Mind a kettő ugyan olyan gyerekes, önfejű makacs és csökönyös mint eddig volt. Elegem volt Flórából is már. Gondoltam bemutatom Sebnek, de inkább kihagyom.¤
¤A mai napnak lassan vége volt. Dobtam egy zuhanyt, majd rendeltem vacsit. Kimi látta rajtam, hogy nagyon nyomaszt valami. Tördeltem a kezem, fel s alá járkáltam egész délután. Nem tudta, hogy kérdezze meg így leültetett a kanapéra adott egy pohár vizet majd rögtön a közepébe vágott.¤
- Mi bánt ennyire?- kérdezte aggódóan.
- Tudod, mondtam, hogy jön Flóra a barátnőm a Magyar Nagydíjra.
- Igen mondtad már.
- Szóval az van, hogy szereti keverni a kakit és még lötyögteti is.
- Nem értem.
- Majd mindjárt megérted. Az van, hogy nekem a középsuliba volt egy "barátom" Dávid, aki fűvel fával megcsalt. Ebbe a kapcsolatba bele voltam kényszerítve egészen a fősuliig, ahol aztán kaptam egy nagy löketet és dobtam. Persze meg szégyenített vagyis csak próbált de a cirkusz amiket leadott inkább nevetségessé tették. A mai napig Dávid ha tud belém tapos. A szüleim halála se rendítette meg abból is viccet csinált. Amint lehetett, ott hagytam őket, próbáltam minél kevesebbet foglalkozni a dolgokkal. Egészen addig míg Flóra fel nem hívott. Félek, ha találkozik veled, vagy Sebivel bekavar. Vagy Dávid jön és ő fog bekavarni. Félek tőlük. - Kimi mindezt csendben hallgatta végig, a kezemet fogta.
- Értem. Nézd kicsi, tudom, hogy meghívott vásárolni a barátnőd, de a szekus megy veled, ezek után meg pláne.
- Rendben. - érzetem a hangján az aggódást.
- Figyelj én elkerülöm azt a libát és beszélek Sebbel is, hogy tegye ezt. Ne aggódj. Szeretlek.
- Köszönöm és is szeretlek.
¤Megérkezett a vacsi. Ismét olaszos. Lasagnát vacsiztunk. Kimi szerette nekem pedig nagy kedvencem volt. Desszertnek pedig valami nagyon édes sütit kaptunk eléggé émelyítő volt. Beültünk a kanapéra filmet nézni. Elég csendesen és nyugisan telt az este. Kimi bealudt a tv előtt. Kicsivel később csörgött a telója. a kijelzőn Jenny neve szerepelt. Felvettem nem tudtam mást tenni.¤
- Haló!
- Oh szerbusz aranyom, hol van az ÉN uram. - az én szót úgy hangsúlyozta ki mintha én nem is tudom egy tárgy lenne Kimi.
- Felébresztem.
~Ȟé a feleséged, keresi az Ő urát.
~Nagyon mérges voltam, mi ez az egész...ment a susmus a telefonba rendesen. Fogtam magam felöltöztem és elhúztam a fenébe, erre nem vagyok kíváncsi. Nagyon bántott már az is hogy felhívta. Úgy suhantam át a szálloda előterén, hogy szegény Sebet is majdnem fellöktem.
- Hé! - kiabált utánam, de nem az a dühös hé volt hanem az az aggódós hé. Én csak rohantam jó messze akartam lenni mindentől és mindenkitől. Seb nem ért utol így egyedül sétálgattam a nagy ismeretlenben.
¤Sebastian felrohant Kimihez aki még mindig telefonon csevegett az ő kis feleségével. Úgy csapta be az ajtót, hogy Kimi felfigyeljen rá, látván, hogy nagyon bele van merülve a telefonjába.¤
- Mond ember te normális vagy?
- Nem látod, hogy a feleségemmel beszélek?
- Igen, a feleségeddel az nem zavar, hogy Anna épp most rohant el, nem értem utol azt se tudom, hogy hol van.
- Mi, Anna elment?
- Te ennyire szűk látáskörű vagy mikor ez a nő hív?
- Én csak... - Seb a szavába vágott.
- Te csak egy nagy marha vagy apám.
¤Miközben ők beszélgettek az a hárpia üvöltözött a telefon másik végén. Én pedig azt se tudtam hol vagyok. A telefon nálam volt lenémítva, de nem érdekelt ki hív senkinek se vettem fel. Mi jöhet még ma este. Szerettem volna aludni, de nem akartam visszamenni. Úgy döntöttem, hogy beülök valami moziba vagy kávézóba, már mindegy volt. Végül egy kávézóra esett a választásom. Beültem rendeltem egy forró csokit. Még jó hogy az egyik bankkártyám mindig nálam van. Megnéztem ki hívott. Kimi vagy 20-szor. Seb is hívott nem egyszer.¤
- De mikor ment el? - kérdezte Sebtől.
- Nézd meg mikor hívott a kis feleséged, mert pont akkor.
- Jézusom Jenny. Itt vagy még?
- Itt vagyok drága uram.
- Nem vagyok az urad ezt hagyd abba elváltunk, nem vagyok a férjed és ne hívj. Mit mondtál Annának a telefonba? Mi?
- Csak azt, hogy az Én urammal szeretnék beszélni.
- Te agyatlan liba, hogy merészelted?
- Hát így.
¤Kimi lenyomta a telefont. Próbált hívni de nem vettem fel, majd haza megyek ha lesz kedvem. Ha ez megint így folytatódik nem fogom bírni. Eltelt pár óra, úgy döntöttem, hogy haza megyek. Sétálgattam magamba roskadva a szálloda felé. Beléptem az ajtón mindenhol csend volt, a bárban páran iszogattak. Hívtam a liftet és mentem fel a szobába. Kinyitottam az ajtót és Kimivel találtam szembe magam, aki magába roskadva vörös szemekkel kapott az ajtó felé.¤
- Megtalál... - elcsuklott a hangja. - Anna, úristen, hol jártál?
- Csak sétálgattam és beültem egy kávézóba. Nézd ez így nem fog menni. Kimi elváltál?
- Igen, de mi nem fog menni semmi közöm ahhoz a libához, drágám csak téged szeretlek.
- Kimi, én szeretlek, de ez hogy... - majd megcsókolt.
¤ Ez kellett. A karjaiba zuhantam. Imádtam minden egyes csókját mozdulatát. Már kezdtem megnyugodni mikor is nem valaki berontott az ajtón...¤
