2013. január 29., kedd

15. rész


Mindenre fény derül, vagy talán mégse?!

¤Az e-mail elolvasása után úgy éreztem, hogy összeomlok, ha Kimi nincs mellettem. Lehet, hogy az egész csak hazugságon alapult, az egész életem és lényem, lehet, hogy nem is az vagyok aki lenni akarok, minden összezavarodott a fejembe. Tudtam, hogy drága párom mellettem áll, és most másra nem is volt szükségem. Nagyon szerettem volna megtudni mi áll az egész mögött, de nem most, most pihennem kellett. Másnap korán felkeltem, és elmentem futni, Kimit hagytam még pihenni 1 órát futottam, nem volt sok, mire visszaértem a házvezetőnő már ott volt és épp reggelit készített, Kimi persze még mindig aludt, elmentem dobtam egy gyors zuhanyt, majd felkeltettem a hét alvót.¤

  • Jó reggelt álom szuszék.
  • Neked is Kicsi. Merre jártál?
  • Futni voltam, muszáj volt kicsit levegőznöm és gondolkodni.
  • Nos, és mire jutottál?
  • Nem sokra, de azt tudom, hogy idővel tisztázódni fog ez a dolog is.
  • Remélem.
  • Hát még én. Aprópó a házvezetőnődnek csak úgy bejárása van?
  • Igen, de csak bizonyos napokon mikor előre szólok neki.
  • Áh, szóval a mai nap pont ilyen.
  • Pontosan.
  • Akkor gyerünk reggelizni.
  • Megyek is.

¤Mire leértünk terülj, terülj asztalkám várt ránk, Finomabbnál finomabb péksütemény, bagett és croassan imádtam főleg a csokisat, volt közte vaniliás-áfonyás péksüti, hmmm hamar neki is estem egy meleg tea kíséretében. Ha önsanyargatásba kezdek akkor, még azt hiszik anorexiás vagy bulémiás vagyok, de nem. Csak szerencsémre annyit eszem és akkor amikor és amennyit csak akarok. Szóval magam elé vettem a fél asztalt, és közben teli szájjal próbáltam Kimitől megkérdezni, hogy mi a mai program, hisz reggel szépen sütött a nap. Igaz, hogy itt úgy változik az idő mint a fene.¤

  • Drágám mi lesz a mai program?
  • Kicsi mára esőt mondtak így maradunk itthon és filmezünk beszélgetünk vagy egyéb más egész testéselfoglaltságot találunk ki.
  • No valaki elővette a perverzebbik énjét? - kérdeztem a kaján vigyoromat bevetve.
  • Ha szeretnéd drágám neked mindent.
  • Szeretlek.
  • Én is Szeretlek Kicsi.
  • A házvezetőnőd meddig lesz itt?
  • Amíg be nem fejezzük, eltakarít, mindent a helyére rak és megy is.
  • Rendben akkor addig elpakolok a szekrénybe meg kivasalom a pólóidat.
  • Meg vagy veszve, az nem a te dolgod.
  • De nem akarom hogy más nézegesse a cuki boxered és pólóid.
  • Hát ahogy érzed, de akkor miért fizetem a házvezetőnőt?
  • A többi dolgot megcsinálhatja.
  • A kis lusta.
  • Aki mondja – vágtam vissza kinyújtott nyelvvel.
  • Cuki a nyelved.
  • Ha tudnád mikre nem képes! - na kezdem a kekeckedést ennek mi a lesz a vége, te jó ég.

¤ Befejeztük a reggelit Rosevita elpakolt, elmosogatott a helyére rakott mindent, addig én is elfoglaltam egy szekrényt Kiminél, valamint elkezdtem vasalni egy romantikus film mellett. Kimi meg persze unta, ennek jelét is adta folyton ásítozott, vagy ha épp nem akkor a telefonját babrálta, nem egyszer felhívta Sebet majd kinyomta, jó játék volt amíg a csengő meg nem szólalt.¤

  • Kinyitom, pattant fel Kimi, mint aki pontosan tudta mi következik most, és tudta ki jön hozzá.
  • Hű de rohansz.
  • Muszáj.
  • Ugyan mér lenne az?
  • Na majd megtudod drágám.
  • Én is attól félek.
  • Mondtál valamit? - kiabált már a lépcső aljáról.
  • Csak azt, hogy áh hagyjuk – nem kiabálok inkább vasalok tovább.
  • De házias valaki! - szólt egy ismeretlen de ismerős hang az ajtóból.
  • Hát te meg mit keresel itt?
  • Tudod Kimi hívott nem egyszer és gondoltam átugrok megnézem, hogy minden oké-e vele, de látom már mi a probléma forrása.
  • Na kösz. Itt örülök neked mint majom a farkának, te meg belém kötsz, na gyere tegyél be valami más filmet.
  • Tényleg?
  • Igen, de gyorsan amíg meg nem gondolom magam. - addig válogattak amíg vége nem lett a filmnek. - Vége van ám a filmnek.
  • Észre se vettük.
  • Gondolom. Sikerült választani?
  • Igen, Kicsi hoznál fel egy kis üdítőt és valami rágcsát?
  • Persze.
  • Köszi.

¤Lementem a konyhába először a poharakat és az üdítőket vittem fel, majd kerestem csokit és popcornt. Sikerült is találnom, és miközben a popcornt pattogtattam a telefonom megcsörrent. Fló volt az.¤

  • Szia drágám hát te élsz még?
  • Szia, persze, hogy. Mizujs feléd?
  • Semmi extra csak gondoltam megkérdezem milyen az élet a nagy Kimi oldalán!
  • Jól vagyunk köszi,
  • Tele van veled a búlvár és egy csomó fórum.
  • Szuper és mit írnak? - mosolyogtam a telefon másik végén.
  • Cska, hogy szimpatikus vagy nekik.
  • Szuper?
  • Bő a szókincsed ma. - majd mosolygott.
  • Oh csak a srácoknak viszek fel rágcsát meg üdítőt, beültek filmet nézni.
  • Srácoknak?
  • Igen, Kimi és Seb, de jössz a Magyar Nagydíjra ugye? - kérdeztem miután majd, hogy nem fél éve nem találkoztunk.
  • Persze ott tali.
  • Rendben bemutatlak majd egy két pilótának is – közben hallottam ahogy Kimi üvöltözik, hogy hol a jó égbe van a popcornja. Most megyek kiabálnak a srácok mert nincs rágcsa.
  • Rendben Szia.
  • Szia.

¤ A popcornok készen voltak már csak csokit kellett keresnem, meg is van finom milka csoki, epres, tirolade és toffifis. Mindegyikből jól bespájzolva, ezek a kedvenceim mindből vittem fel egyet-egyet, majd beültem a srácok mellé. Ahogy lehuppantam Kimi mellé odasúgtam neki, hogy tudnak rólam.¤

  • Kimi tele van velem egy két fórum.
  • És? - majd mosolygott. - Velem is.
  • Fló hívott az előbb és mondta, hogy sok rajongódnak szimpatikus vagyok.
  • Szuper.
  • Szerintem is.
  • Az meg ki? - vágott a szavamba Seb.
  • Szöszike nem az, hanem ő. - adtam a nyelvtanórát közben.
  • Oké akkor ő? - nagyon kíváncsi.
  • Az egyik legjobb barátnőm.
  • Oh és megismerhetjük? - kérdezte érdeklődve.
  • A Magyar Nagydíjon mindenképp találkozhatsz vele a nagyon szeretnél.
  • Hát persze.
  • Oké, de most nézzük a filmet.
  • Jó, de Kicsi...
  • Igen?
  • Nehogy elhízz a sok csokitól.
  • Piszkálódsz drága uram?
  • Nem dehogy.
  • Na csitt gerlék kezdődik a film.

¤ Nagy örömömre Narnia maratont tartottunk. Én már kívülről fújtam a filmet az egyik nagy kedvencem. A két srác úgy nézte mint akik életükbe nem láttak volna filmet. Film nézés közben gondolkodtam. Néha egy egy mosoly a gondolataim miatt előtörtek, ekkor Kimi nyomott egy puszit a homlokomra vagy az orromra a sokadik után már érdekelte, hogy mit mosolygok.¤

  • Mi ez a mosoly áradat drágám?
  • Oh csak gondolkodtam.
  • Min?
  • Hogy mi lesz velünk.
  • Mi lenne?
  • Hát, hogy meddig tart komolyan úgy tervezed-e ahogy én vagy... - majd itt szavamba vágott az ujját a számra tette.
  • Kicsim, nagyon szeretlek és veled akarom leélni az életem, míg csak lehet, veled megöregedni maga lesz a megtestesült álom. Érted?
  • Igen, köszönöm. - Seb meg csak bambulta a filmet.
  • Ugyan már.

¤ Teltek a hetek és a hónapok. Már túl voltunk egy csomó futamon, Vegyes érzéseim voltak mindennel. Igaz, hogy a lapok még írogattak és néha néha előhoztak egy képet és kitaláltak valami nagy baromságot, de hát ez a média. Úgy határoztam hogy a Magyar Nagydíjon riportot adok.¤

  • Nos Kicsi akkor mehetünk?
  • Igen. - együtt szálltunk ki a kocsiból. Pontosabban Kimi kisegített majd az ujjunk összekulcsolva mindent elárult. Próbáltam mosolyogni és integetni.
  • Minden rendben?
  • Persze, minden a legnagyobb rendben.
  • Kimi mér titkoltátok a kapcsolatotokat? - kérdezte egy firkász.
  • Mert így döntöttünk.
  • És hol találkoztatok először.
  • Minden kérdésre választ fognak kapni a hölgyek és urak, de egyelőre szeretnénk eljutni a homeba, köszönjük. - válaszoltam diplomatikusan, amire a firkászok szája tátva maradt, Kimi meg csak mosolygott.

¤ Miután sikerült eljutni a motorhomeba Kimi bemutatott még pár embernek, majd útnak eresztett, azzal a címszóval hogy fedezzem fel ezt a környéket is, igyak és egyek valamit és ha valami van telefonon elér, de ma csütörtök volt és tudtam, hogy az az autogram osztás napja így nem zavartam. A boksz feletti kis lelátóról néztem, ahogy minden egyes verseny hét csütörtökjén. Amíg ő kint volt és a pénteki napot egyeztették, megismerkedtem pár F1 Ladyvel ahogy szokták volt mondani a rajongók. Minden szépen ment, találkoztam Zolival is aki készített egy rövid interjút rólam, persze, így könnyebb volt magyarul, az angol is jól megy na de a magyar még is csak az anyanyelvem. Szép időnk volt, remélem egész hétre ilyen frankó idő mond, még nem volt időm időjárást nézni. Bementem a Lotus homeba és kértem egy baracklevet meg egy szendót. Miközben ettem és a baracklevet szürcsölgettem írtam Kiminek egy smst: „Tudod régóta volt egy álmom, hogy veled huncutkodok az ágyon, nem kell kiló gyémánt, sem tonna pénz csak mellettem legyél!”
Erre kaptam a választ: „Fordulj meg.” Megfordultam, ott állt mögöttem majd kaptam tőle egy szenvedélyes hosszú forró csókot. ¤

  • Kicsi mindig melletted leszek, és tudom amit írtál, viszont a huncutkodásról majd este tárgyalunk.
  • Benne vagyok.

¤Fotósok hada vett körül minket kifele menet. Alig bírtunk a kocsiig elmenni, te jó ég mint a piócák. Kimi meg is jegyezte hogy elég jól bírtam a mai napot is. Igyekeztem jól bírni. Mikor a szállodába értem megcsörrent a telefonom...¤

14.rész

Apró szösszenetek

¤Forgott velem a világ. Tényleg nem tudom, hogy mióta forgolódhattam, de egyszer csak azt éreztem, hogy megszédülök és majdnem lepottyantam a székről. Még jó hogy Kimi észnél volt, míg Seb annyira röhögött hogy már folytak a könnyei.¤

- Seb segíts. - szólt oda neki Kimi.

- Upsz jövök már is.

- Nem kell ahhoz két izomagyú, hogy az én 40 kilómat elbírja. - szólaltam meg, próbáltam viccesre venni a figurát, ami persze nem jött össze.

- Jól vagy? - kérdezte kedves uram.

- Persze jól, csak azt hiszem sokáig pörögtem és kicsit túlzásba vittem a dolgokat.

- Hát ja egy kicsit túlzottan bepörögtél. - szólalt meg Seb.

- Jó na menjünk be a nappaliba, viszek be teát.

- No azt már ugyan nem, Kimi bevisz én meg majd beviszem a teát, ahogy idézzek valakit, ismerem a járást.

- Haha, jól van, úgy sincs erőm veszekedni.

- Nagyon helyes, szólalt meg Kimi.- öregem te is tudod mikor kell megszólalni.

- Jut eszembe drágám, Rose azt mondta nekem jobb, hogy nem láttam a konyhát, mit műveltél?

- Jobb ha nem tudod szívem, majd kaptam egy csókot.

¤Miután becipelt a nappaliba és letett a kanapéra, gondosan betakart, kaptam mg egy csókot persze nem szabadult ebből már olyan könnyen és vissza ment Sebhez a konyhába, akinek lövése sem volt, hogy merre vannak a bögrék. A bögrék. Igen. Amik épphogy ki nem szúrják a szemeit fel vannak lógatva a konyha szekrény alá. De hát ő már csak Seb, így szeretjük. A 2 konyha tündér még mindig a konyhába volt és valami susmus volt a dologban, úgy döntöttem, hogy fogom magam és eltűnök halkan csendben a zuhanyzóba. ¤

- Hol van Anna!! Kimi, hol van Anna.

- Behoztam a nappaliba ide leültettem, betakargattam majd...

- Jó a szaftos részletekre nem vagyok kíváncsi, csak arra, hogy most hol van, mert hogy itt nincs.

- Azt én is látom te láng ész.

- Anna??? - kiabált Kimi.

- TESSÉÉÉÉK!!!  - kiabáltam vissza.

- Emelet. - mondta Kimi izgatott hangon, rohantak fel. - Hol vagy?  - kérdezte aggódva.

- A zuhany alatt. Nem hallod ahogy folyik a víz?

- Ja, de.

- Édesem, de szeretem az eszedet.

- Tényleg szereted?

- Igen. - na erre olyan izgatott lett szentem, hogy menten berontott és kaptam egy forró csókot. - Drágám nem karlak félbe szakítani, de zuhanyzom te pedig berontottál ide mint Zrínyi és Seb pedig gondolom jó nagy zavarba van.

- Igen, tudom, vagyis gondolom, de muszáj volt bejönnöm.

- Jó, de most menj, sietek, de amíg ti susmusoltatok muszáj volt kezdenem valamit magammal és ahogy téged ismerlek nem egy hamar kapom meg a zuhanyt ha te ide betelepszel.

- Oké, no megyek.

- Menj.

¤Kiment a fürdőből persze fülig érő vigyor, ilyenkor mindig elfelejtem ezt a borzalmas e-mailt, de hát egyszer úgy is el kell olvasnom.¤

- Te Seeeb. - hallottam a zuhany alól ahogy kiabál a lépcsőről lefele menet.

- Na mondjad. - na a két díszpinty.

- Hol vagy?

- A nappaliban.

- Bocs öreg az előbbiért, de muszáj volt.

- Nem gond, addig felzabáltam a fél popcornos tálat és találtam egy jó filmet a tv-be.

¤Lementem a két díszpinty pedig a kanapén pöffeszkedett. ¤

- Nos Anna, mi történt? És ne mond azt, hogy semmi mert hallottam a telefonban is és látni rajtad.

- Jól kiismertél. - Kimi karjaiba dőltem és próbáltam nem sírni miközben  laptopom tetjét felnyitottam és elmeséltem Sebnek a sztorit.

- Hát husom veled jól kicseszett az élet.

- Na kösz az együtt érzést.

- Anna, nem úgy értettem, tudod jól.

- Tudom. - pár órával ezelőtt poénnak vettem volna, de most annyira nem volt poénos a dolog.

- Mikor akarod elolvasni?

- Most. - erőt vettem magamon.

¤Megnyitottam a levelezést melyben ez állt: Drága Kincsem, ha ezt a levelet megkapod, tudd, hogy mi már messze járunk. Nem akartuk, hogy rögtön a halálunk után kapd meg ezt a levelet, hisz nagy gyászban voltál a nagyiékkal. Tudd, hogy mi mindig figyelünk és vigyázunk rád. A pénz amit rád hagytunk csak része az örökségednek egy másik számlán is van egy kevés valamint a szülő ház és a nyaraló is a tiéd. Szeretettel, anya és apa.¤

- Hogy mi szeretettel ölel? Ez mi mi van ki küldte ezt a levelet? - keltem ki magamból.

- Kicsi kérlek, ha most idegeskedsz se lesz jobb.

- Tudom de ezt nem értem, ennek majd utána járok az augusztusi szünetben.

- Ahogy érzed.

- Segítesz?

- Persze, hogy segítek.

- Seb megkérlek arra, hogy senkinek se semmit tudod, új még nekem minden.

- Eddig is számíthattál rá husom.

- Husom ma már másodszorra mondod nekem.

- Azt hittem, hogy azt észre se vetted.

- Rosszul hitted. - majd kapott egy széles vigyort.

¤Teltek a percek az órák. Seb úgy döntött, hogy nálunk alszik. Reggel együtt mentek el futni. Nagyon idegesített, hogy ki küldhette a levelet, nagyon spam szaga volt a dolognak, de közben a tartalma nem volt spam szagú. Ma igazán frappáns a szókincsem. A srácok haza értek a futásból, majd bevették magukat a konditerembe, így volt időm reggeliért menni. ¤