14.rész

Apró szösszenetek

¤Forgott velem a világ. Tényleg nem tudom, hogy mióta forgolódhattam, de egyszer csak azt éreztem, hogy megszédülök és majdnem lepottyantam a székről. Még jó hogy Kimi észnél volt, míg Seb annyira röhögött hogy már folytak a könnyei.¤

- Seb segíts. - szólt oda neki Kimi.

- Upsz jövök már is.

- Nem kell ahhoz két izomagyú, hogy az én 40 kilómat elbírja. - szólaltam meg, próbáltam viccesre venni a figurát, ami persze nem jött össze.

- Jól vagy? - kérdezte kedves uram.

- Persze jól, csak azt hiszem sokáig pörögtem és kicsit túlzásba vittem a dolgokat.

- Hát ja egy kicsit túlzottan bepörögtél. - szólalt meg Seb.

- Jó na menjünk be a nappaliba, viszek be teát.

- No azt már ugyan nem, Kimi bevisz én meg majd beviszem a teát, ahogy idézzek valakit, ismerem a járást.

- Haha, jól van, úgy sincs erőm veszekedni.

- Nagyon helyes, szólalt meg Kimi.- öregem te is tudod mikor kell megszólalni.

- Jut eszembe drágám, Rose azt mondta nekem jobb, hogy nem láttam a konyhát, mit műveltél?

- Jobb ha nem tudod szívem, majd kaptam egy csókot.

¤Miután becipelt a nappaliba és letett a kanapéra, gondosan betakart, kaptam mg egy csókot persze nem szabadult ebből már olyan könnyen és vissza ment Sebhez a konyhába, akinek lövése sem volt, hogy merre vannak a bögrék. A bögrék. Igen. Amik épphogy ki nem szúrják a szemeit fel vannak lógatva a konyha szekrény alá. De hát ő már csak Seb, így szeretjük. A 2 konyha tündér még mindig a konyhába volt és valami susmus volt a dologban, úgy döntöttem, hogy fogom magam és eltűnök halkan csendben a zuhanyzóba. ¤

- Hol van Anna!! Kimi, hol van Anna.

- Behoztam a nappaliba ide leültettem, betakargattam majd...

- Jó a szaftos részletekre nem vagyok kíváncsi, csak arra, hogy most hol van, mert hogy itt nincs.

- Azt én is látom te láng ész.

- Anna??? - kiabált Kimi.

- TESSÉÉÉÉK!!!  - kiabáltam vissza.

- Emelet. - mondta Kimi izgatott hangon, rohantak fel. - Hol vagy?  - kérdezte aggódva.

- A zuhany alatt. Nem hallod ahogy folyik a víz?

- Ja, de.

- Édesem, de szeretem az eszedet.

- Tényleg szereted?

- Igen. - na erre olyan izgatott lett szentem, hogy menten berontott és kaptam egy forró csókot. - Drágám nem karlak félbe szakítani, de zuhanyzom te pedig berontottál ide mint Zrínyi és Seb pedig gondolom jó nagy zavarba van.

- Igen, tudom, vagyis gondolom, de muszáj volt bejönnöm.

- Jó, de most menj, sietek, de amíg ti susmusoltatok muszáj volt kezdenem valamit magammal és ahogy téged ismerlek nem egy hamar kapom meg a zuhanyt ha te ide betelepszel.

- Oké, no megyek.

- Menj.

¤Kiment a fürdőből persze fülig érő vigyor, ilyenkor mindig elfelejtem ezt a borzalmas e-mailt, de hát egyszer úgy is el kell olvasnom.¤

- Te Seeeb. - hallottam a zuhany alól ahogy kiabál a lépcsőről lefele menet.

- Na mondjad. - na a két díszpinty.

- Hol vagy?

- A nappaliban.

- Bocs öreg az előbbiért, de muszáj volt.

- Nem gond, addig felzabáltam a fél popcornos tálat és találtam egy jó filmet a tv-be.

¤Lementem a két díszpinty pedig a kanapén pöffeszkedett. ¤

- Nos Anna, mi történt? És ne mond azt, hogy semmi mert hallottam a telefonban is és látni rajtad.

- Jól kiismertél. - Kimi karjaiba dőltem és próbáltam nem sírni miközben  laptopom tetjét felnyitottam és elmeséltem Sebnek a sztorit.

- Hát husom veled jól kicseszett az élet.

- Na kösz az együtt érzést.

- Anna, nem úgy értettem, tudod jól.

- Tudom. - pár órával ezelőtt poénnak vettem volna, de most annyira nem volt poénos a dolog.

- Mikor akarod elolvasni?

- Most. - erőt vettem magamon.

¤Megnyitottam a levelezést melyben ez állt: Drága Kincsem, ha ezt a levelet megkapod, tudd, hogy mi már messze járunk. Nem akartuk, hogy rögtön a halálunk után kapd meg ezt a levelet, hisz nagy gyászban voltál a nagyiékkal. Tudd, hogy mi mindig figyelünk és vigyázunk rád. A pénz amit rád hagytunk csak része az örökségednek egy másik számlán is van egy kevés valamint a szülő ház és a nyaraló is a tiéd. Szeretettel, anya és apa.¤

- Hogy mi szeretettel ölel? Ez mi mi van ki küldte ezt a levelet? - keltem ki magamból.

- Kicsi kérlek, ha most idegeskedsz se lesz jobb.

- Tudom de ezt nem értem, ennek majd utána járok az augusztusi szünetben.

- Ahogy érzed.

- Segítesz?

- Persze, hogy segítek.

- Seb megkérlek arra, hogy senkinek se semmit tudod, új még nekem minden.

- Eddig is számíthattál rá husom.

- Husom ma már másodszorra mondod nekem.

- Azt hittem, hogy azt észre se vetted.

- Rosszul hitted. - majd kapott egy széles vigyort.

¤Teltek a percek az órák. Seb úgy döntött, hogy nálunk alszik. Reggel együtt mentek el futni. Nagyon idegesített, hogy ki küldhette a levelet, nagyon spam szaga volt a dolognak, de közben a tartalma nem volt spam szagú. Ma igazán frappáns a szókincsem. A srácok haza értek a futásból, majd bevették magukat a konditerembe, így volt időm reggeliért menni. ¤