13.rész

Meglepetések!

¤Nagy vizet kavart a hétvége, vagyis inkább én a futam jól ment Kimi nyert, Seb második és Alonso a harmadik helyen ért célba. Persze Kimit bombázták a kérdésekkel, de hát aranyosan kitért előlük, vagy amire tudott válaszolt de visszafogottan, úgyis kiforgatják a szavait akkor meg minek válaszolni, mondogatja folyton. A paddockban mikor böngészgettem hirtelen egy e-mailre lettem figyelmes, de mivel sietnünk kellett, így gondoltam ráér és majd otthon elolvasom, addigra úgyis kapok még egy halommal.¤

¤Haza értünk elég hamar, lepakoltunk, de dobtam egy mosást, majd fogtam magam és a konyhába vonultam. A hűtőbe turkáltam hátha találok valami csokit vagy kinderszeletet vagy valami hasonlót és mást nem hallottam csak a gépem pittyegését.¤

¤Felnyitottam a laptopom, és elkezdtem böngészni. A mai technikának köszönhetően a lapim jelzett mikor üzenetet kaptam. Megnyitottam az e-mail fiókom és furcsán a képernyőre néztem. A víz elöntött nem tudtam mit kezdjek ezzel. A tárgy részél annyi volt hogy: apa és anya. Mi a frász, mi történik, de ők nem lehetnek, hisz ők már rég...Éktelen zokogásba törtem ki, mire Kimi berohant és azt se tudta, hova tegye a dolgot. Oda jött és átölelt, erre most nagy szükségem volt, örültem hogy van valaki mellettem, mert ha ezt akkor kapom meg mikor egyedül vagyok, félek vissza esnék abba az állapotomba, ami az elmúlt évet beárnyékolta.¤

¤Nem mertem megnyitni a levelet, megkértem Kimit,h ogy ő se tegye meg, mert erre még fel kell készülnöm, ő mindenben egyet értett és megértette a dolgot. Előbb beszélnem kell vele, nem szeretném, hogy emiatt a dolog miatt hagyjon el.¤

- Ne haragudj, nem tudom mi lehet ez az... - majd a szavamba vágott.

- Nézd Kicsi, ha most az jön, hogy tudod el akarlak hagyni, vagy hogy megutállak, akkor ezt sürgősen verd ki a fejedből, mert nem így van. Melletted maradok míg világ a világ és ezt is együtt fogjuk átvészelni.

- Köszönöm. - majd hozzábújtam és kezdtem megnyugodni, még nagyon az elején vagyunk a dolgoknak és hogy ezt ő így fogja fel nekem nagyon sokat jelent.

- Ugyan már. - majd kaptam egy homlokpuszit.

¤Beültünk a nappaliba. A laptopom az asztalon volt. Csak bámultam ki a fejemből, bambultam a képernyőre Kimi pedig épp tett vett a konyhába, majd nagy zajra figyeltem fel.¤

- Jól vagy? - kérdeztem.

- Hát öm, persze.

- Segítsek valamit?- kérdeztem miután nem volt túl meggyőző ez a persze.

- Nem, dehogy ki ne gyere.

- Rendben - atya ég mi művelhet.

¤Folytattam a mélázást amit most egy telefon csörgés szakított félbe.¤

- Csörög a mobilooood. - kiáltottam neki a konyhába.

- Vedd fel kérlek.

- Én??- kérdeztem kicsit túl buzgóan.

- Igen te.

- Rendben.

~Haló, Anna Fleming, Kimi Räikkönen telefonja miben segíthetek.

~Hello, Seb vagyok nem láttad a kijelzőn?

~Oh, nem ne haragudj.

~Valami gáz van, megint mit tett az a mafla?

~Hát ő semmit, habár nem tudom hogy a konyha még egybe van-e nagyon betelepedett oda - majd hallatszott egy nagy puff...ismét... - Oh te jó ég...

~Ugye nem hagytad egyedül a konyhába?

~De, muszáj volt, nem enged be...

~Mi a baj?

~Nincs baj.

~De van baj.

~Jó van baj agybaj az van.

~Nem, nem Anna itt más is van, érzem a hangodon.

~Igazad van, de ez telefonba hosszú lenne, majd elmesélem ha már túl vagyok rajta.

~Átmegyek.

~Este gyere, addigra rendet teszek a konyhába vagy egy új konyhát veszünk nem tudom.

~Oké, akkor este.

~Este.

¤Hát Seb is kezd jobban megismerni pedig vele aztán nem sok időt töltök. Hatalmas puffanásokat hallani a konyha felőle de inkább nem megyek oda. Jobb lesz később rendet rakni.¤

- Ki volt az? - kiabált Kimi a konyhából.

- Csak Sebastián, este átjön.

- Oké!

- Szerintem is.

¤ Majd eme gyors eszem csere után, folytattam a mélázást. Mi van ha csak szórakozik valaki, azért mert ismert lettem, mi van ha még se, mi van ha anyuék élnek? És akkor a nagyiék? Ők mér titkolták el? Vagy mi van akkor ha a nagyiék nem is a nagyiék, de akkor mér szeretnek ennyire? Mér segítettek eddig is? Össze vagyok zavarodva nekem ez már sok...felakartam állni, de nem ment. A lábaim nem engedtek, nagyon magamba zuhantam, lecsaptam a laptopom tetejét betakaróztam és eldőltem a kanapén, bekapcsoltam a tv-t, és Kimi megjelent. Egy tálca volt nála rajta csokis gofri és meleg kakaó. Istenem imádom.¤

- Köszönöm. - felültem, hogy egyek belőle. - Ez finom, de hogy?

- Tudod nem csak vezetni tudok.

- Tudom. Köszönöm.

- Viszont...-egy kis hatás szünet és fejvakarás...- jobb ha a konyhába nem mész be majd Rosevita kitakarít.

- Jézusom. Rendben.

¤Lehet, hogy jobb ha nem megyek be, de ez mindent megér. Nagyon finom, adtam neki is belőle, de csak keveset evett vigyáznia kell az alakjára, azért eszik pizzát....¤

¤Lassan beesteledett Rosevita kitakaríott nekünk, mire Seb megjött. Csengetett majd ajtót nyitottam neki, Kimi persze pöffeszkedett a kanapén, de mivel én tea mániás vagyok és azt nem vállalta be így kénytelen voltam felkelni és kimenni az immáron tiszta konyhába. Rosevita oda súgta, hogy jobb hogy nem láttam mi volt itt. Jézus ereje szegény asszony. szóval miután a teám kész volt nyitottam ajtót Sebnek.¤

- Oh, te jó ég!

- Ennyire pocsékul nézek ki?

- Ha tudnád mennyire. - na gyere ide, majd megölelt, egyem meg édes.

- Kösz, kedves vagy.

- Tudom.

- Ch... és egoból sincs hiány.

- Nincs ám.

- Na jó menj az járást ismered a haverod a kanapén pöffeszkedik és épp hokimeccset néz.

- Szokása.

¤Én visszamentem a konyhába teázgatni és továbbra is gondolkodtam. Felültem a pulthoz és elkezdtem forogni a székkel. Nem tudom mióta forgolódtam, csak azt vettem észre, hogy a két pasi az ajtó félfának dőlve röhög rajtam. Kedvesek nemde? Ahogy abba hagytam éreztem, hogy itt valami nem lesz jó...¤