13.rész

Meglepetések!

¤Nagy vizet kavart a hétvége, vagyis inkább én a futam jól ment Kimi nyert, Seb második és Alonso a harmadik helyen ért célba. Persze Kimit bombázták a kérdésekkel, de hát aranyosan kitért előlük, vagy amire tudott válaszolt de visszafogottan, úgyis kiforgatják a szavait akkor meg minek válaszolni, mondogatja folyton. A paddockban mikor böngészgettem hirtelen egy e-mailre lettem figyelmes, de mivel sietnünk kellett, így gondoltam ráér és majd otthon elolvasom, addigra úgyis kapok még egy halommal.¤

¤Haza értünk elég hamar, lepakoltunk, de dobtam egy mosást, majd fogtam magam és a konyhába vonultam. A hűtőbe turkáltam hátha találok valami csokit vagy kinderszeletet vagy valami hasonlót és mást nem hallottam csak a gépem pittyegését.¤

¤Felnyitottam a laptopom, és elkezdtem böngészni. A mai technikának köszönhetően a lapim jelzett mikor üzenetet kaptam. Megnyitottam az e-mail fiókom és furcsán a képernyőre néztem. A víz elöntött nem tudtam mit kezdjek ezzel. A tárgy részél annyi volt hogy: apa és anya. Mi a frász, mi történik, de ők nem lehetnek, hisz ők már rég...Éktelen zokogásba törtem ki, mire Kimi berohant és azt se tudta, hova tegye a dolgot. Oda jött és átölelt, erre most nagy szükségem volt, örültem hogy van valaki mellettem, mert ha ezt akkor kapom meg mikor egyedül vagyok, félek vissza esnék abba az állapotomba, ami az elmúlt évet beárnyékolta.¤

¤Nem mertem megnyitni a levelet, megkértem Kimit,h ogy ő se tegye meg, mert erre még fel kell készülnöm, ő mindenben egyet értett és megértette a dolgot. Előbb beszélnem kell vele, nem szeretném, hogy emiatt a dolog miatt hagyjon el.¤

- Ne haragudj, nem tudom mi lehet ez az... - majd a szavamba vágott.

- Nézd Kicsi, ha most az jön, hogy tudod el akarlak hagyni, vagy hogy megutállak, akkor ezt sürgősen verd ki a fejedből, mert nem így van. Melletted maradok míg világ a világ és ezt is együtt fogjuk átvészelni.

- Köszönöm. - majd hozzábújtam és kezdtem megnyugodni, még nagyon az elején vagyunk a dolgoknak és hogy ezt ő így fogja fel nekem nagyon sokat jelent.

- Ugyan már. - majd kaptam egy homlokpuszit.

¤Beültünk a nappaliba. A laptopom az asztalon volt. Csak bámultam ki a fejemből, bambultam a képernyőre Kimi pedig épp tett vett a konyhába, majd nagy zajra figyeltem fel.¤

- Jól vagy? - kérdeztem.

- Hát öm, persze.

- Segítsek valamit?- kérdeztem miután nem volt túl meggyőző ez a persze.

- Nem, dehogy ki ne gyere.

- Rendben - atya ég mi művelhet.

¤Folytattam a mélázást amit most egy telefon csörgés szakított félbe.¤

- Csörög a mobilooood. - kiáltottam neki a konyhába.

- Vedd fel kérlek.

- Én??- kérdeztem kicsit túl buzgóan.

- Igen te.

- Rendben.

~Haló, Anna Fleming, Kimi Räikkönen telefonja miben segíthetek.

~Hello, Seb vagyok nem láttad a kijelzőn?

~Oh, nem ne haragudj.

~Valami gáz van, megint mit tett az a mafla?

~Hát ő semmit, habár nem tudom hogy a konyha még egybe van-e nagyon betelepedett oda - majd hallatszott egy nagy puff...ismét... - Oh te jó ég...

~Ugye nem hagytad egyedül a konyhába?

~De, muszáj volt, nem enged be...

~Mi a baj?

~Nincs baj.

~De van baj.

~Jó van baj agybaj az van.

~Nem, nem Anna itt más is van, érzem a hangodon.

~Igazad van, de ez telefonba hosszú lenne, majd elmesélem ha már túl vagyok rajta.

~Átmegyek.

~Este gyere, addigra rendet teszek a konyhába vagy egy új konyhát veszünk nem tudom.

~Oké, akkor este.

~Este.

¤Hát Seb is kezd jobban megismerni pedig vele aztán nem sok időt töltök. Hatalmas puffanásokat hallani a konyha felőle de inkább nem megyek oda. Jobb lesz később rendet rakni.¤

- Ki volt az? - kiabált Kimi a konyhából.

- Csak Sebastián, este átjön.

- Oké!

- Szerintem is.

¤ Majd eme gyors eszem csere után, folytattam a mélázást. Mi van ha csak szórakozik valaki, azért mert ismert lettem, mi van ha még se, mi van ha anyuék élnek? És akkor a nagyiék? Ők mér titkolták el? Vagy mi van akkor ha a nagyiék nem is a nagyiék, de akkor mér szeretnek ennyire? Mér segítettek eddig is? Össze vagyok zavarodva nekem ez már sok...felakartam állni, de nem ment. A lábaim nem engedtek, nagyon magamba zuhantam, lecsaptam a laptopom tetejét betakaróztam és eldőltem a kanapén, bekapcsoltam a tv-t, és Kimi megjelent. Egy tálca volt nála rajta csokis gofri és meleg kakaó. Istenem imádom.¤

- Köszönöm. - felültem, hogy egyek belőle. - Ez finom, de hogy?

- Tudod nem csak vezetni tudok.

- Tudom. Köszönöm.

- Viszont...-egy kis hatás szünet és fejvakarás...- jobb ha a konyhába nem mész be majd Rosevita kitakarít.

- Jézusom. Rendben.

¤Lehet, hogy jobb ha nem megyek be, de ez mindent megér. Nagyon finom, adtam neki is belőle, de csak keveset evett vigyáznia kell az alakjára, azért eszik pizzát....¤

¤Lassan beesteledett Rosevita kitakaríott nekünk, mire Seb megjött. Csengetett majd ajtót nyitottam neki, Kimi persze pöffeszkedett a kanapén, de mivel én tea mániás vagyok és azt nem vállalta be így kénytelen voltam felkelni és kimenni az immáron tiszta konyhába. Rosevita oda súgta, hogy jobb hogy nem láttam mi volt itt. Jézus ereje szegény asszony. szóval miután a teám kész volt nyitottam ajtót Sebnek.¤

- Oh, te jó ég!

- Ennyire pocsékul nézek ki?

- Ha tudnád mennyire. - na gyere ide, majd megölelt, egyem meg édes.

- Kösz, kedves vagy.

- Tudom.

- Ch... és egoból sincs hiány.

- Nincs ám.

- Na jó menj az járást ismered a haverod a kanapén pöffeszkedik és épp hokimeccset néz.

- Szokása.

¤Én visszamentem a konyhába teázgatni és továbbra is gondolkodtam. Felültem a pulthoz és elkezdtem forogni a székkel. Nem tudom mióta forgolódtam, csak azt vettem észre, hogy a két pasi az ajtó félfának dőlve röhög rajtam. Kedvesek nemde? Ahogy abba hagytam éreztem, hogy itt valami nem lesz jó...¤

12. rész

A szavak súlya

¤Szünetet hagyott a szavak között, nem tudta mit akar mondani, féltem minden egyes kimondott szótól, féltem mi lesz ha azt mondja egyszer, hogy vége féltem ha megtudja milyen a múltam elhagy, de szerettem, be kell vallanom még magamnak is és neki is tudnia kell.¤

-...szeretlek. - nagy szemekkel néztem Kimire és mosolyogtam mint a tejbe tök.

- Én is szeretlek. - boldog volt a szíve, a lelke és mosolygott visszakapta mindenki a hőn áhított embert akit elvesztettek nem rég. - Akkor hétvégén már hivatalosan is megtudják ki vagyok és ki miatt vagy ilyen boldog.

-Megbeszéltük. - majd kaptam egy hosszú forró csókot tőle.

¤Ő nem nagyon ismerte a múltamat, én viszont sokat tudtam róla, de nem eleget. Leültünk a kanapéra betettünk egy filmet majd hosszas beszélgetésbe kezdtünk. Elmeséltem neki hogy a szüleim már nem élnek, és hogy a nagyszüleim neveltek fel, és most itt vagyok. ő is mesélt magáról, a suliról a barátokról és még sorolhatnám, kezdtük megismerni egymás életét, itt kezdődött el igazán minden.¤

¤Hamar elteltek a napok. Már én sem bujkáltam, együtt indultunk a reptérre is. Ott nyugalom volt, megérkeztünk a csomagokat összeszedtük, egy két rajongó vette körül Kimit, furán néztek rám féltékenyen de hát ez van én vagyok a szerencsés, Kimi kézen fogott és elindultunk a szálloda felé. Ott kiszállva a kocsiból pár rajongó vette körül a kocsinkat, de nem volt vészes, ez még csak a szerda majd a holnapi nap lesz csúúúúcs.¤

¤Elkértük a szoba kulcsát majd hívott Flór, hogy még se tud jönni majd Magyar Nagydíjon találkozunk. Mondtam neki, hogy rendben de meg fogja bánni. Csalódott volt a hangja de sajnos nem tudott elszabadulni. Sok a meló sajnos. A 4- emeleten kaptunk szobát mellettünk Alonso és Massa volt. Sebi a 3. emeleten kapott egy csinos szobát. Majd talán lesz olyan hogy egy emeleten leszünk. Írtam neki sms-t hogy megérkeztünk, de nem írt vissza biztos még úton van. Rendeltem vacsit, közbe jött az sms is Sebtől, hogy majd találkozunk mert régen beszéltünk. Szuper. Visszaírtam neki, hogy holnap találkozunk a paddockban, erre kaptam sok sok kérdőjelet majd visszaírtam hogy hamarosan megtudja, hatalmas mosolygós smile :D aranyos bírom a srácot. Megvacsiztunk majd ágynak dőltem elfáradtam a repülő úton. Holnapi nap nagy nap lesz.¤

¤Korán keltünk. Puccba vágtam magam amolyan Annásan majd elindultunk. Kimin a szokásos laza ruci rajtam pedig egy cső naci és egy fehér laza top. Nem vittem eddig se túlzásba ezután se fogom.¤

- Megérkeztünk.

- Tudom. - nagyon izgultam, kiszálltam a kocsiból és fotósok hada vett körül, ez nekem sok, de próbáltam palástolni a dolgokat. Kimi kézen fogott és elindultunk a boxba. Persze oda-oda hajoltam egy két szót súgtam a fülébe ő meg mosolygott velem együtt ez persze nagyon felkeltette a riporterek fotósok figyelmét. Beértünk a boxba ott persze mindenki lesett Kimi a fontosabb embereknek bemutatott, nagyon élvezte a helyzetet ők meg csak megköszönték.

- El kell mennem átöltözni addig maradj itt vagy jössz velem?

- Hát mit szeretnél? - súgtam a fülébe, majd egy kaján vigyort megejtett.

- Hé, fiatalok, gerlicék vagy nem tudom mi a menő manapság, de lassan a pályán kell lennünk. - szólt közbe a fönökbá.

- Megyek már.

- Köszönjük Anna, hogy visszaadtad Kimit a Forma1-nek. - jött oda és ölelt meg a csapatfönök.

- De hisz el se vettem - nyögtem ki.

- Te nem is csak az a banya, te visszaadtad nekünk.

- Hát ez esetben örülök, hogy így történt.

¤Kimi magára öltötte a verseny hacukát és beült a kocsiba. Oda mentem és egy gyors csókot nyomtam a szájára erről persze még olyan szögbe is készült fotó ami teljességgel lehetetlen. seb pont gurult ki a pályára és bepillantott a boxba. A sisaktól nem lehetett látni de éreztem azt a hatalmasan aranyos vigyorát. Most neki kell találnom valakit, de kit...¤

¤Vége az első szabadedzésnek egy gyors riport persze nem arról kérdezik amiről kéne, de kajánul vigyorog és csak mesél. Oh de megeredt a nyelve. Engem Zoli talált meg, de jó.¤

- Szia, Anna.

- Szia, Zoli. Segíthetek valamiben?

- Válaszolnál pár kérdésemre?

- Ha tudok akkor igen.

- Köszönöm. szóval, mióta vagytok együtt Kimivel?

- Ez a kapcsolat még nagyon az elején van pár hete.

- Mikor kezdődött az egész, mikor találkoztatok először?

- Az Ausztrál Nagydíjon találkoztunk először.

- Hogy sikerült elérni nála ezt a nagy boldogságot?

- Ezt talán tőle kéne megkérdezned.

- Oh rendben, amint tudom.

- Épp most jön. Drágám Zoli kérdezne tőled valamit.

- Kimi hogy sikerült Annának elérnie ezt a boldogságot nálad?

- Tudod ez egy nagyon összetett dolog. A kisugárzása, az ahogy a dolgokhoz áll nagyon tetszik és csodaszép és még sorolhatnám de soha nem végeznénk.

- Köszönöm hogy pár kérdésre kaphattam választ, ha esetleg ráérnétek egyik este egy teljes körű interjúra kérlek hívjatok fel.

- Rendben, Szia. - köszöntünk el Zolitól.

- Sziasztok.

¤ A szabadedzés és riport után, Kimi lezuhizott majd kezdődött a boxutca látogatás. Megvártam Kimi a paddockban, addig magam elé vettem a kis gépem és már velem voltak tele hírek. Egyik a másik után. Volt pozitív és negatív vélemény, de a negatív vélemény az irigység miatt van. Ahogy olvasgattam a híreket és az e-mailjeimet kaptam egy furcsa mailt amit nem tudtam, hova tenni...¤

11. rész

Egy kis ez, egy kis az

¤A telefon túloldalán egy kedves hang szólalt meg!¤

- Szia Anna.

- Szia Flóra. Rég beszéltünk.

- Eléggé. Figyelj mikor érsz haza?

- Hát majd csak november környékén ha haza megyek közbe jött egy két dolog amiről egyelőre nem beszélhetek, de ígérem hamarosan megtudod. - mikor ezt a mondatot kimondtam éreztem, hogy egyre jobban készen állok kiállni a nyilvánosság elé, de szeretném a magyar nagydíjig húzni ha tudom, habár félek, hogy ez hosszú idő lesz Kiminek és elhagy. Töprengek később.

- Oh mi a fene mi az amiről nem tudok?

- Jövőhéten megtudod ígérem.

- Rendben, szóval akkor nem mostanában látlak.

- Hát ha előbe nem is de lát ni fogsz.

- Egyre kíváncsibbá tettél.

-Azt gondoltam, figyelj drágám most leteszem mert indul a gépem és ha leszálltam majd felhívlak.

- Rendben, pá pusz.

- Pá, pusz.

¤A repülőút nem volt túl hosszú, de rövid sem. Volt időm gondolkodni azon, hogy mi legyen a következő futamon, kimerjek-e állni vagy várjak még, ezt majd drága úrammal is át kell beszélnem. Azért neki se mindegy, hogy a sajtó mikor esik neki.
A reptéren egy fekete Volvo várt, a sofőr már nyitotta az ajtókat a csomagokat pedig utána pakolta be. Segíteni akartam, de nem engedte. Furcsa még ez az élet, de van kiért megszoknom és egyre jobban tetszik. A hazafele vezető út 1 órás volt, haza fele vezető út furcsa volt kimondani. Szóval 1 óra alatt haza értünk a kulcsot Kimi oda adta így előre mentem, hogy a sofőr be tudjon pakolni. Mikor kinyitottam az ajtót egy halom rózsaszirom fogadott, gyertyák mindenütt és rózsacsokor az asztalon, amihez egy cetli volt letéve, ez áll benne: "Gyere a szobába!" A sofőr lepakolt a nappaliba és távozott. Letettem a kabátom és a táskám a cipőm az ajtóba ledobtam és felmentem. Azt se tudtam merre vagyok vagy egyáltalán merre menjek, de a gyertyák segítették utam. Benyitottam és Kimi fogadott. Nem értettem, hogy kerül ide.¤

- Szia Kicsi.

- Szia Drágám, te hogy...- majd megcsókolt, magához húzott és átölelt. Imádom.- Döntöttem, jövőhéten ha szeretnéd kikísérlek a pályára és melletted fogok sétálni kéz a kézben.

- Biztos? Nem csak azért mondod...- majd az ujjam a szájára tettem, kapott egy apró csókot és így feleltem.

- Biztos, nem azért van mert ezt kapom, hanem gondolkodtam, nem akarlak elveszteni, és szeretném ha tudnák végre hogy nem a volt nejed tért vissza, szeretnék veled együtt örülni mikor mész fel a pódiumra. Ezt már a repülön ide fele eldöntöttem.

- Ha így szeretnéd akkor így lesz. Köszönöm.

- Nem, Drágám, én köszönöm, de miért kapom ezt a sok mindent?

- Mert, tudod...