7. rész

Gondolatok mik a helyükre kerülnek

- Hát ki? – kérdeztem bambán Sebet.

- Nézd Anna, én nem mondok semmit, majd Kimi elmondja, ha akarja, de jelen pillanatban, jobb, ha nem szólunk hozzá.

- Nekem erre nincs időm. – azzal angolosan távoztam a paddockból.

¤A nap hátralévő részét a szobámban töltöttem a versenyt se a pályáról néztem vasárnap inkább a szállodába megvártam, míg vége lesz. Már a bőröndbe voltak a ruháim azok is, amiket vettem, mikor kopogtak az ajtómon.¤

- Tessék. – szóltam ki hangosan, hogy meghallja, aki kint van.

- Beszélnünk kell.

- Te jó isten.

- Bocs, csak nem megijedtél? – kérdezte a kis szöszi.

- Nem, azért van most szívritmus zavarom, mit akarsz? – kérdezte tőle higgadtan.

- Beszélgetni.

- Ha most megint belekezdesz ebbe a Kimi vs Pia-Düh trióba magam rugdoslak ki innen.

- Nem erről van szó.

- Hanem?

- Menj már át hozzá és beszélj vele, rád hallgat.

- Azt se tudom melyik a szobája, meg, ha tudnám is, nem érdekelne. Rám hallgat nagyon vicces vagy 2 hete találkoztam vele először, csodás volt… lassan oda jutok, hogy haza megyek.

- Anna nem fogod fel még mindig?

- Mit kéne fel fognom?

- Te tényleg ennyire vak vagy?

- Te tényleg ennyire szöszi vagy?

- Na, jó menj át hozzá 213-as szoba. Gyerünk.

¤Sebi átcipelt ehhez a majomhoz. Kopogott, és valami rózsaszínruhás kis cicababa nyitott ajtót.¤

- Te is csatlakozol? - kérdezte Kimi kicsit ittas állapotában.

- Ez egy igazi barom… Kimi!!! – kiabált Seb neki az ajtóból a szobán át.

- Mit akarsz?

- Gyere ki, most! – parancsolt rá. Hű ilyet is tud.

- Oh hello cicus te is csatlakozol?

- Barom. – azzal hátat fordítottam és elmentem.

- Te tényleg nem érdemelsz meg senkit, próbálom neked békíteni, erre kinyitja ez a valaki az ajtót. Te gondolkodni nem tudsz, megint, térj észhez, aludd ki magad és holnap menj át hozzá.

- Jó.

¤Visszamentem a szobámba a maradék ruhám is összepakoltam. Sebnek szóltam, jobb, ha most egyedül hagy, mert baromi pipa voltam. Hajnalba kijelentkeztem fogtam egy taxit és irány Malajzia. Nem is baj hogy 2 héttel előbb ott vagyok, így pihenhetek. A jegyem sajnos kötött a szállodához ahol a nagy csapatok szálltak meg, de így legalább pihenhetek.¤

¤Felkeltem, korán józan vagyok sehol egy cicuska ahogy tegnap fogalmaztak. Rendbe vágom magam gyorsan és átmegyek Annához. Fél óra múlva ott is voltam az ajtónál, bekopogtam, de semmi válasz. Még vagy 2-3 kopogtatás, de semmi. Hívtam Sebet, aki nem értette a helyzetet viszont múltkor én is ugyan így hagytam ott Annát, elege van belőlem. Felhívtam a recepciót, hogy a 211-es szoba lakója mikor jelentkezett ki. Azt mondták, hogy már korán, hajnali 5 kor. Nem tudom mit kezdjek vele, le kell állnom, meg kell mutatnom neki a következő hétvégén, hogy igenis tudok normálisan viselkedni.¤

¤Eltelt egy hét, süttetem azt a szép magyar balatoni hátsóm a Maláj parton. Már szerda van, ma érkeznek a csapatok, de nem fogok vissza rohanni. Sebbel beszéltem, megnyugtatom, hogy a lehető legjobban érzem magam ismét, végre és most jön 4 nap pokol. Majd elkerülöm a bájgúnárt mást nem tehetek. Itt a 240-es szoba volt az enyém 2. emelet. Direkt megkérdeztem, hogy a srácok szobája hol van, de hál égnek 1 emelettel feljebb. Itt végre nyugalomba lehetek. Teltek az órák és csörgött a telefonom. Kimi. Mit akarhat.¤

- Mond.

- Kedves vagy.

- Kb annyira, mint te.

- Igaz, de szeretnék beszélni veled.

- Én viszont nem. – azzal letettem a telefont és pihentem tovább.

¤Olyan 5 körül járhatott mikor visszaindultam a szállodába. Egy laza egybe részes pánt nélküli ruha volt rajtam. A hajam kontyba fogva és egy a napszemüvegem feltolva a hajamra, hogy lássak valamit. A lift fele menet Kimi pont autogramot osztott az egyik takarítónak és pedig ellibbentem mellette, mit sem törődve azzal, hogy ő ott van. Gyorsan kiosztogatta őket majd utánam rohant, ez tényleg nem adja fel.¤

- Kérlek, tartsd a liftet.

- Rendben. – mondtam neki aranyosan mit sem foglalkozva azzal, hogy ki ő mi ő. Közömbös volt számomra, legalábbis próbáltam úgy tenni, hogy az legyen.

- Jól nézel ki.

- Kösz, jól is érzem magam.

- Azt látom.

- Akkor jó. – majd egy mosoly kíséretében ott hagytam a liftbe, persze jött utánam.

- Nézd, sajnálom. – fogta meg a kezem.

- Kimi, ezt már annyiszor mondtad az utóbbi hetekben, hogy megszámolni nem tudom.

- Megváltozom.

- Szeretnék hinni neked, és szeretném látni, de…

¤Azzal a lendülettel megcsókolt.¤

- Nem félsz, hogy megcsapkodlak, kedves?

- Azt se bánom, ha agyon ütsz, de nem bírom nélküled, nem bírom, ha mással látlak.

- Menjünk be, ne itt beszéljük meg.

- Rendben.

¤Behívtam a szobába. Leült a kanapéra hoztam neki vizet én pedig dobtam egy gyors zuhanyt, majd egy laza barna selyem naci és egy szép zöldes barna felsőt húztam fel és a kedvenc tanga papucsom. Én a kanapé egyik végébe ültem le ő a másikba, de addig - addig mocorgott, míg oda nem ért mellém.¤

- Ezt mire véljem? – kérdeztem tőle, miközben ő azzal a két égszínkék szemével nézett az én két szemembe.

- Nem nehéz rájönnöd, emlékszel, hogy Ausztráliában mit mondtam?

- Igen.

- És tudod, hogy miért csináltam, azt, amit csináltam?

- Miért? – értetlenül kérdeztem.

- Próbáltalak elűzni az életemből, elűzni a szállodából, a pálya környékéről, de akarva akaratlanul is kerestelek, kerestem a tekinteted, hívtalak és aggódtam. A Ferrari szerelője is csak azért hívott a repülőre hogy hátha meg tud valamit, neked pedig az első kérdésed az volt, hogy én hol vagyok!

- De miért próbáltál elűzni, és… nem értem. – ültem értetlenül mellette, míg végre leesett.

- Várj itt fél perc és jövök.

- Rendben.

¤ Elszaladt valahova kb 5 percébe került addig próbáltam feldolgozni a dolgokat, de nem nagyon sikerült. Visszajött egy szál vörös rózsa volt nála.¤

- Azt mondta, hogy te örülnél ennek, hát gondoltam megpróbálom, hátha még mindig örülsz neki.

- Köszönöm, de miért nem mondtad el előbb?

- Mert nem mertem érezni, ezért próbáltalak elűzni tetteimmel.

- De ez nem megoldás.

- Most már tudom, hogy elmondtam.

- Nézd, szeretném, ha ez egyelőre köztünk maradna, kijárok versenyre ott leszek, de amíg nem leszek biztosabb a dolgokban és fogom fel hogy mi történik körülöttem, addig maradjon titokban és amint eljön az ideje kézen fogva kisétálunk és kitárjuk a nagy világnak.

- Ahogy szeretnéd.

¤Megváltozott. Teljesen más lett. Egy ölelni való szerethető izmos maci. Mosolygott. Meg is jegyezték a sajtókukacok. Az volt az újságokban hogy: „Új barátnő, vagy visszafogadta a régit?” Más-más szalagcímmel, de ez volt a lényege. Boldog volt. Most már csak a szöszi Sebinek kell valakit kerítenem. Ő mind végig tudta. Becsületére váljon, hogy nem pletykált. ¤

¤Beült a kanapé egyik végébe én pedig belehajtottam a fejem az ölébe, nagyon fáradt voltam, de egyben boldog is. Betettünk egy filmet, amin szintén iszonyatosakat lehetett nevetni. Ő is végre boldog volt. A film után megvacsiztunk, egy kis olaszosat rendel Kimi, addig felvettem a pizsim. Közöltem vele, ha akar, maradhat, de semmi tipitapi. Hamar sikerült befejezni a vacsit és én úgy dőltem be az ágyba, mint valami mázsás zsák. Kimi betakargatott, majd befeküdt mellém, átkarolt, adott egy puszit és elaludt.¤

¤A csütörtöki sajtó tájékoztatón is vigyorgott, mint a százas szög, le se lehetett lőni. Pénteken és szombaton úgy ment a kocsi, mint a kis angyal, senki se tudta meg előzni, így ő nyerte az időmérőt is. Vége volt a napnak és együtt indultunk vissza a szállodába. Ahogy beszélgettünk a kocsiknál az egyik sajtókukac oda jött és faggatott minket, és annyi kép készült, hogy ezt se tudtam honnan jönnek a vakuk. Remek. Gyorsan szétszéledtünk és sms-ben megbeszéltük, hogy Kiminél találkozunk.¤

¤Visszafele a taxis sietett és faggatott, nagyon kényelmetlenül éreztem magam, amit meg is írtam Kiminek, aki közölte, hogy a következő benzinkúton szálljak ki és együtt megyünk vissza. Közöltem a sofőrrel a tervem, akinek nem tetszett ez az egész, de miután 200pénzel többet kapott nem ellenkezett.¤

- Kösz, viszlát.

- Viszlát.

¤Persze a sajtókukacok ott is ott voltak, de nem érdekelt, Kimi mellett biztonságosabb. oda jött az egyik faggatni. Nagyon kényelmetlenül éreztem magam és Kimi testőre szakította őket félbe…¤

6.rész

Egy s más...

- Mégse estél ki szöszim. Gratulálok.

¤A kamera pont mutatta és láttam rajta valami furcsát, valami furcsán jót. Egy kósza mosolyt. Kimi mosolygott. Örültem neki. Gondoltam megvárom a szobájába. Este 9 óra lehetett, mikor hallottam a kulcszörgést. Kinyitotta az ajtót és egy, épp hogy felöltözött utcalánnyal karöltve sétált be a szobába. Szép, én marha meg még be is meséltem magamnak, hogy örült annak a telefonhívásnak. A kanapén pöffeszkedtem, de amint megláttam őket kirohantam a szobából egyenesen a lifthez és zokogtam, de miért? Nem értettem magamat, de Kimit sem. Ő persze egyből kijózanodott és utánam rohant, de nem érdekelt. Felhívtam Sebastiant, hogy merre van. Ő legalább józan volt. Felmentem hozzá a 4-re, ő pedig már az ajtóba várt. Zokogtam, mint egy kis gyerek, akitől elveszik a játék mackóját. Seb oda sietett átölelt, nem kérdezett semmit, hisz látta Kimit és gondolta, hogy mi történhetett. Nem faggatott. Néma csendben várta, hogy megnyugodjak, leültetett az ágyra pontosabban elfeküdtem bele hajtottam a fejem az ölébe, és ahogy simította a buksim kezdtem megnyugodni. Pár perc múlva el is aludta. Nem kellett sok idő, hogy az a báj gúnár megtaláljon. Nem keltem fel, de hallottam, ahogy Kimi elmeséli mi történt, és ahogy Seb egy rendes egyenes lebaszást, ad neki. ¤

- Had menjek be hozzá! – kérlelte Sebet.

- Alszik, végre megnyugodott. Neked totál agyi bajod van vagy tényleg csak elment az a maradék józan eszed is.

- Tegnap sokat beszélgettünk és tettem neki egy majdnem ígéretet, amit most megszegtem, muszáj vele beszélnem.

- Nem engedem, hogy bemenj hozzá.

¤Félig meddig fent voltam, de a szemem csukva volt. Mindent hallottam, mikor Kimi már józanul, ugyan de berontott, hogy megnézzen. Oda ült az ágy szélére és megsimította a fejem, nyomott egy puszit az arcomra majd bocsánatot kért. Én akarva akaratlanul is kijelentettem, hogy: nem haragszom. Nem akartam, nem tudom mi üthetett belém. Persze, hogy haragszom, vagy tán még sem. Már magam sem tudtam eldönteni, hogy mi a jó bánat van velem.¤

- Fenn vagy Kicsi? – kérdezte halkan miközben a keze a hátamon volt.

- Erre ki ne kelne fel? – kérdeztem mosolyogva, miközben megfordultam az ágyon és nyújtóztam egyet. Féloldalasan visszafeküdtem a kezem az fejem alatt volt a hajam, pedig eltakarta az arcomat. Kimi oda nyújt én meg reflexből megfogtam a kezét.

- Mit akarsz?

- Csak látni az arcod. – elengedtem a kezét, hagytam, hogy azt tegyen, amit tenni szeretne, közben Seb magunkra hagyott. Az arcom most már látta a hajam nem takarta el.

- Csodaszép vagy. – jönnek a bókok, hely de jó.

- Nézd szépfiú, a bókokat köszönöm, de nekem ez sok, visszaváltom a jegyet és más uticélokat keresek magamnak. Ennek semmi értelme nincs, hogy szétmarcangolod magad, és rajtam vezeted le.

- De mit tegyek?

- Keress magad mellé valakit, aki megállíthat ebben az őrült életedben.

- És ha én már megtaláltam?

- Akkor mond el neki, ne legyél nyuszika.

- Rendben, de csak egy feltétellel.

- Még pedig?

- Hogy nem mondod vissza a jegyet és minden futamon találkozunk.

- Rendben van. – én marha. – Még nézegetsz vagy esetleg mész aludni?

- Megyek, te nem jössz?

- De összeszedem magam és megyek.

- Megvárlak.

- Remek. – Sebet nem találtam sehol sem. Hagytam neki egy cetlit, és hogy holnap feltétlenül beszélnünk kell, keressen meg.  Nem tudok kiigazodni ezen az emberen.

¤A lifthez értünk, de vacogtam. Rólam tudni kell, hogy 40 fokban is képes vagyok fázni. Kimin volt egy pulcsi látta rajtam, hogy majd megfagyok. Aranyos volt szó nélkül, kérdezés nélkül fogta levette és rám terítette. Persze egy elengedett mosoly kíséretében megköszöntem. Oda kísért a szobám ajtajához behívtam, amíg keresek valami kényelmesebb és annál melegebb ruhát. Visszaadtam neki, miután az aranyos szürke Mickey egeres pizsimet magamra húztam. ¤

- Aranyos a pizsid! – vágta hozzám mosolyogva.

- Aranyosabb vagy, ha mosolyogsz. – Anna te idióta ne.

- Köszönöm.  Anna nézd, valamit el kell mondanom.

- Kimi, fáradt vagyok, ingerült és holnap, ha neked is jó megbeszéljük.

- Rendben. – láttam, hogy csalódott a szentem, de hát ez van.

- Várj.

- Mire? – kérdezte mit sem törődően.

- Erre. – majd nyomtam egy hatalmas cuppanós puszit az arcára.

- Köszönöm. – a szemei csillogtak, de miért?

- Jó éjt, Szöszim.

- Jó éjt Kicsi.

¤Kb. 5 óra alvás után, mint a mosott szar, úgy néztem ki. Emberi alakot öltöttem magamra majd megkerestem Sebet. Elmeséltem neki, hogy mi volt, ő felvázolta a helyzetet, ami eddig is ismert volt, így nem volt furcsa. Meg reggeliztünk majd elköszöntem Sebtől, aki ment is a következő futamra. Bahrein. Hmm már várom ott is jó meleg van. Remélem. Akkor most jöjjön a nagyobb falat. Kopogtam Kimi ajtaján, de semmi válasz. Biztos már elment, vagy még alszik. Kopogtam még 2-szer de úgy voltam vele ha eddig nem nyitja ki vagy nincs itt vagy nincs itt. Összepakoltam a cuccaim és irány a reptér. Ott találkoztam egy sráccal, akivel a futam alatt is összefutottam. Piros Ferraris szerelés, biztos valamelyik szerelő lehet.¤

- Jó reggelt a szép hölgynek.

- Jó reggelt. – mosolyogtam. Helyes, tipikus olasz pasi volt.

- Nem akarsz velünk repülni?

- Nem hiszem, hogy az szabályos lenne.

- Várj, megejtek egy telefonhívást.

- Rendben.

- A nagy főnőknek semmi kifogása ellene.

- Akkor hát irány a repülő.

¤Felszálltam erre a hatalmas gépre, és mint kiderült a pilóták is velünk repülnek, remek. Mit sem törődve ezzel oda ültem a jó képű idegen mellé, akinek még a nevét sem tudom.¤

- Apropó, hogy hívnak?

- Jo vagyok.

- Én pedig…

- Tudom, Anna, Kimi rólad áradozik csütörtök óta.

¤ Megállt bennem az ütő is.  De mit érdekeljen, áradozzon csak, gondolom, a kötél idegemről beszél és arról, hogy mennyire kiállhatatlan ribi vagyok, ahogy ő fogalmazott.¤

- Kimi is a gépen van?

- Nem ő másik géppel repül. Már korábban elindultak.

- Értem.

¤Végig beszélgettük az utat Jo-val, és nagyon jó fej pasi. El is felejtettem azt a sok rosszat, amit ettől a majomtól kaptam. Több órás repülő út után végre megérkeztünk Bahreinbe. Kiszálltunk majd elfoglaltam a szállodát. Nem kellett taxiznom, hisz Jo elvitt a szolgálati autóval. Mit ad Isten, megint ugyan az a szálloda.¤

- Jó napot szeretném elkérni a szobám kulcsát, Anna Fleming vagyok.

­- Jó napot hölgyem, máris adom. Öné lesz a 211-es szoba 2. emelet.

- Köszönöm.

¤Jo persze fülelt, mintha informátor lenne. Beszálltam a liftbe és a 2ra mentem. Kiszálláskor semmi meglepő nem fogadott, nyugi van. De nem értem Kimi mér nem várt meg Ausztráliában, mikor megbeszéltük, hogy beszélünk. Mindegy is az ő dolga. Kipakoltam elfoglaltam a szobát és nyakamba vettem a várost. Vettem pár új göncöt, cipőt és beültem egy nagyon jó kávézóba. Olyan délután 5 ra lehetett mikor csörgött a mobilom. Seb volt az. ¤

- Szia, merre vagy?

- Szia, épp kávézom.

- De jól teszed, majd szólj, ha visszajöttél a szállodába.

- Azt ne mond, hogy megint egy szálloda.

- Pedig de.

- Isteni, akkor sietek vissza.

- Rendben.

¤Annyira nem rohantam hisz még gyerek az idő. Ismét egy szállodába voltunk. Seb és a bájgúnár. Vele nem találkoztam egész héten, pedig itt van került. Seb sem értette miért. A pályára kimentem, de csak a tribünökre ültem fel és ez így ment egész hétvégén.  Vasárnap a futam előtt megkerestem Sebastiant, aki akkor pont Kimivel beszélgetett. Elrohantam mellettük és zokogtam, de hogy miért magam sem tudom. Sebastian utánam rohant és megkérdezte mi történt megint.¤

- Tudod, mindig is egy életvidám ember voltam utoljára a szüleim halálakor sírtam ennyit, és most, hogy ő itt van, arra sem méltat, hogy köszönjön. Nagyon rosszul esik.

- Anna, nézd, neki most van egy aranyosan nagy problémája és nem tudja, hogy oldja meg.

- De segítenék neki, miért nem engedi?

- Mert TE nem tudsz neki segíteni.

- De miért?

- Mert tudod hogy ki az az aranyos nagy probléma?

- Ki?

- Hát….

Olvasók :)

Sziasztok!

Szeretnék megkérni mindenkit, aki olvassa a ficcet, hogy kommenteljen akár rossz akár jó :)
Így tudok csak javítani és változtatni rajta :)
Briginek köszönet, hogy kommentel mindig így tudom, hogy min javítsak remélem mindenki más is így tesz ezer köszönet érte.

Az uccsó résznél 5 kommit kérnék és jön a kövi kettő rész :)

Pusza Viki

5. rész

Váratlanok már pedig vannak

~ Kimi szólt, hogy nyitva van az ajtó, vagyis csak akart, de a váratlan vendég úgy csörtetett be az ajtón, mint elefánt a porcelán boltba.~

- Szia, Szivi! Látom hamar találtál magadnak egy új cafkát?

- Te mi a jó életet képzelsz magadról? Berontasz ide, nincs egymáshoz semmi közünk.

~Lassan felálltam az asztaltól és elkezdtem kifele hátrálni, mint egy jó katona, aki nem rég képeztek ki. Sikerült észre vétlenül kimennem a szobából. Ők pedig órákon át üvöltöztek egymással. Nem bírtam már hallgatni. minek jött ide ez a nő, szerencsétlen ember, már kezdett megnyugodni. Mindegy nyakamba veszem az esti melbournei éjszakát és fotózom párat. Lefele menet összefutottam pár pilótával, akik szintén nem bírták hallgatni ezt a veszekedést így inkább elmentek sétálni vagy a bárban iszogattak, beszélgettek. Ahogy mentem le, belebotlottam kedvenc német pilótámba, aki megkérdezte, hova tartok.~

- Hova mész ilyen csinosan?

- Csak sétálni nem bírom hallgatni a vitát.

- Igen hallottam, hogy itt van, az a nő nem tudom minek jött ide. Azt hittem, hogy beszél veled Kimi és minden oké lesz és… - szakítottam félbe.

- Seb mit akarsz ezzel mondani már megint?

- Hát akkor, ha ő nem mondta el én nem pletykálok, bocsi szépségem.

- Majd elmondja.

- Nem vagy egy kíváncsi típus.

- Hát nem, sőt vásárolni is utálok, ha ezzel az apró infóval boldoggá teszlek.

- A legboldogabbá. – fülig érő mosoly. Imádtam ezt az embert is, de olyan furán éreztem magam a vacsi után. Kimi mintha mondani akart volna valamit, amikor Jenny berontott.

- Ennek örülök, most megyek. PáPusz.

- Szia, Drága.

~Jó estéje lesz neki is, ha már találkozott velem, úgy érzem. Pár pillanat múlva csörgött a telefonom, nagyi volt az, te jó ég nem hívtam vissza. Felveszem. Beszéltünk pár percet tudni akarta, hogy érzem magam.  Ha elmeséltem volna, neki hogy mi minden történt velem haza rendel egyből. Így csak annyit mondtam neki, hogy nagyon szép a város, csodásak az emberek, az ételek és hogy a futam is más a paddockból. Kérdezte, hogy találkoztam-e a nagy kedvenccel. Hát hogyne nagyi, volt a válasz. Nem tudom mi lesz ennek az egésznek a vég kifejlete, de egyet tudok, hogy most megyek és megnézem a várost. Sebastian telefonált olyan hajnali 1 körül, hogy merre járok, mert Kimi aggódik, hogy csak úgy eltűntem, hát időbe észrevette a drága. Mondtam neki, hogy megvagyok, minden rendben van, sétálgatok lent a szálloda előtt már vagy 2 órája és nem tudom, hogy befejezték-e már a veszekedést. Aludni akartam. Kimerült voltam és borzalmasan álmos.  A kimerültségtől és a fejembe kavargó dolgoktól borzalmasan éreztem magam. Fájt minden porcikám főleg a fejem. Itt helybe össze tudtam volna esni. Sok nem kellett, és ha nem kap el valaki, mentem össze csuklom a fáradtságtól.~

¤Megvagy. Hallottam a hangot a fejembe, de nem tudtam hova tegyem. Reggel 8 óra. Mi az isten ez nem is az én szobám, de hol vagyok. Hallottam valakit matatni de semmi erőm nem volt, hogy kitápászkodjak az ágyból.¤

- Hello! – kiabáltam át a másik helyiségbe, már ha ezt annak lehet nevezni. Nagyon fáradt voltam még mindig nem tudom hány órát aludhattam, vagy hogy egyáltalán mi történt velem.

- Végre magadhoz tértél – rohant be a szobába a szöszi.

- Magamhoz de, hogy kerültem ide?

- Miután kiderült, hogy 2 órája mászkálsz a szálloda előtt és nem vagy hajlandó feljönni, mert nem tudod mi vár rád ezen az emeleten, lementem érted, hogy szóljak minden rendben, de akkor épp összezuhantál.

- Értem, és köszönöm.

- Nincs mit, de most muszáj lesz enned, nekem pedig mennem a pályára.

- Én is megyek.

- Egy frászt jössz, maradsz itt és pihensz, majd megnézed a tv-ből.

- Észnél vagy? Nem azért repültem x órát és fizettem ki a jegyet, hogy ágyból nézzem végig, ahogy kiesel.

- Kedves vagy, látom már semmi bajod.

- Alap, szivi.

¤Próbáltam kimászni az ágyból, de mint akinek nem lenne lába, nem ment. Nagyon nem volt erőm, pedig ettem rendesen, de az utóbbi napok stressze és a nem alvása ezt eredményezte. Remek.¤

- Hopp – és termett ott Kimi hogy visszasegítsen az ágyra mert félig már lent voltam.

- Apropó, ki öltöztetett át? – néztem rá kaján vigyorral.

- Az úgy volt tudod…

- Tudom, és te hol aludtál? – kérdeztem tőle.

- Az úgy volt tudod…

- Tudom.

- Akkor jó. De igazából én nem aludtam sokat, néztem, ahogy pihensz és alszol, vártam hátha magadhoz térsz. Amúgy tudtad hogy álmodban beszélsz?

- Igen tudom.

- És azt is tudtad, hogy szuszogsz, de amolyan aranyosan, megnyugtató, sikerült is elaludnom.

- Ennek örülök, de most még fel kell hívnom Sebet. Biztos oda meg visszaaggódja magát.

- Seb tudja a számod?

- Igen, feltalálta magát a kisgyerek és a recepciós csajra egy kaján vigyort vetett, majd megtudakolta a számom.

- Okos nem mondom, de megadhatnááá…. – még mielőtt befejezte volna inkább félbe hagyta.

- Megadom.

- Csak azért, tudod, hogy tudjam, mi van veled. Ígérem nem hívlak max 1-szer.

- Redben. – miután meg adtam neki a számom és a pici szíve is megnyugodott. elindult a pályára. Magamra maradtam egy nagy tv-vel egy halom kajával. Ki se ért a szállodából, de már hívott.

- Ugye jól vagy?

- 5 perce mentél el. Nem a halálomon vagyok csak nagyon kimerültem az utóbbi napok örültségeitől.

- Rendben majd hívlak.

- Rendben, majd hívj. – próbáltam a „majd” szócskát annyira kihangsúlyozni amennyire csak lehetett, remélem összejött, vagy mégsem…? Alig telt el 1 óra és megint hívott, remélem lassan 2 óra lesz, addig se hívogat.

¤Felhívtam Sebastiant, hogy nyugtassa meg a szöszi haverját, hogy életben maradok. Elmeséltem neki mi történt persze most már szinkronba nyomták, remek. Egész nap pihentem, Kimi rendelt nekem ebédet, amit persze a szobaszerviz felhozott, így még lemennem se kellett. 2 óra kezdődik a rajt. Izgultam a két majomért hisz jó helyről rajtoltak. Kimi mint a meszes ment az első helyen, Seb pár másodperccel mögötte. Simán baleset nélkül lement a futam, majd amint tudtam, hogy végeznek én hívtam fel őt…¤

4. rész

Váratlan vendég!

~Megragadta a derekam és szorosan magához húzott…~

- Engedj el, vagy sikítok. Mindenki minket néz.

- Beszélnünk kell.

- De én nem akarok veled beszélni, engedj el.

- Beszélnünk kell, Anna, kérlek.

- Oké. De nem itt menjünk fel.

- Rendben.

~Beszálltunk a liftbe, de el nem engedte a kezem. Pedig sehova se tudtam volna elfutni. ~

- Elengednél? Nem vagyok a cafkád, hogy fogd a kezem.

- Nem mondtam, hogy a cafkám vagy és elengedlek, bocs.

~Elengedett, de nem szívesen. A gyomrom a torkomban. Nagyon kényelmetlenül éreztem magam, de mégis élveztem a helyzetet. Én hülye, hogy lehet egy ilyen helyzetet élvezni. Totál nem vagyok normális. Itt áll mellettem Kimi, aki totál össze van zuhanva a volt neje miatt és szegénynek még akkor lelkiismeret furdalása van a tegnapi dolgok miatt, ami legyen is hisz nagyon csúnyán viselkedett. Tényleg szerencsém volt, hogy akkor és ott volt Seb, kitudja mi lett volna.~

- Hát tegnap pedig úgy nézett ki, hogy az vagyok, pedig semmi sem történt Sebbel, csak hogy tudd egy jót filmeztünk, ettünk és beszélgettünk. Nem kellett volna ez az egész tegnap este.

- Tudom, és nagyon szégyellem magam. – majd felém fordult és a szemembe mondta. Láttam rajta, hogy tényleg sajnálja a dolgot, de ezt akkor sem lehet csak úgy elfelejteni. Megfogta az arcom és meg akart csókolni, mikor belekezdtem a mondókámba.

- Tudod, mióta te versenyzel, nagy álmom volt, hogy találkozzak veled, elég lett volna egy közös fotó és egy autógramm. - Állt velem szemben még mindig. A lift megállt a harmadikon. Kimihez mentünk be. Írtam egy sms-t Sebnek, hogy ne aggódjon, ha van, valami azonnal hívom. Válasza az volt vigyázz magadra drága rohanok, csak hívj. Aranyos.

- Kérlek, ülj le.

- Nem kösz, nekem itt jó. – álltam az ajtóba.

- Anna nem foglak bántani, ígérem.

- Nekem jó itt kösz. – vágtam a fejéhez elég flegmán, de megérdemelte.

- Anna, kérlek, szeretnék beszélgetni, ülj le.

- Jó, de te oda én ide. – adtam parancsba mint valami katona.

- Rendben. Köszönöm. Szóval, Seb elmondta gondolom, hogy miért vagyok újabban megint egy agyatlan barom.

- Igen, és sajnálom, de ennek nem ez a módja.

- Tudom. Tudod Jenny elhagyott elváltunk és azóta, nem volt senki egészen csütörtökig, aki megfogott volna annyira, hogy megváltozzak, de nem tudom ezt közölni a másik féllel, mert gyáva vagyok és megint az alkoholhoz nyúltam.

- Akkor térj észhez felnőtt férfi vagy. Állj elé egy szál vörös rózsával és mond el neki, de ne rajtam vezesd le a dühöd úgy, hogy csak pár napja ismersz.

- Gondolod ez jó lesz?

- Gondolom, én biztosan örülnék egy ilyen gesztusnak. Viszont ha rám hallgatsz, először leteszed a piát és utána állsz elé. Ha szeretnéd, segítek, hisz futamról futamra ott leszek, de ez sem lesz megoldás. Nekem is vannak dolgaim, utazom, szeretnék várost nézni, nem leszek melletted, hogy pofán vágjalak, ha piához nyúlsz.

- Elkísérlek várost nézni.

- Hogyne, hogy utána rajtunk csámcsogjon mindenki.

- Igaz. Anna én… - majd félbe szakította a kopogás. – Tessék, szólt Kimi.

- Meghoztam a vacsorát két fő részére.

- Köszönöm.

- Két fő részére? – néztem rá bambán.

- Igen. Ma este velem vacsorázol.

- Ahogy parancsolja, Yoda.

- Vicces vagy. – közölte Kimi.

- Te meg parancsolgatsz mindenkinek.

- Ez nem igaz.

- Oh dehogynem, igaz. – vágtam a fejéhez.

- Nem, nem igaz.

- De igen az, de nem folytatom a vitát, együnk, ha már megrendelted.

- Apropó, ha már vacsit rendeltél és két fő részére, honnan voltál olyan biztos a dologban, hogy veled vacsorázom? Most ha nem ülnék itt meg ehetted volna az én adagom is.

- Biztos voltam abban, hogy tudunk beszélni.

~A vacsi isteni volt, de jobb lett volna, ha Miss. Durci is normálisan eszik, nem pedig csak turkálja az ételt.~

- Tán nem ízlik a vacsi?

- De az igen, csak gondolkodom.

- És min, te jó ég meg ne ártson. – vágtam hozzá mosolyogva.

- Mosolyogsz.

- Igen, tudod azt az emberek szoktak, hátha felvidítják a másikat, vagy ha boldogok mosolyra gördül a szájuk.

- Tudom.

- Akkor mi ezen a furcsa, hogy mosolygok.

- Olyankor szebb, vagy mint máskor. – mondta és eleresztett egy apró mosolyt.

- Én szép, te se néztél még rám. – mondtam neki már-már fuldokoltam az ételtől lassacskán annyira nevettem.

- Hidd el rád néztem nem is egyszer.

~ A levegő megfagyott körülöttünk és ezt a csendet egy kopogás szakította meg…~

3. rész

Egy kis ez, egy kis az...

~ Mint akit leforráztak, úgy ért ez a válasz.~

- Te részeg vagy! Hagyj békén.

- Te meg így nem beszélhetsz velem, megértetted ribi? - Ha Seb hancúrozhat veled, én mér nem?

- Te tényleg sokat ittál. – Azzal a lendülettel megragadta a karom. – Hé, engedj el. – szerencsémre Seb még ezt észrevette és leállította Kimit. Szegény srác azt se tudta, hogy kérjen elnézést.

~Ennek valami nincs rendben oda bent, jobb lesz, ha a verseny hétvégét kint töltöm a tribünön nem pedig a paddockban. És azt hiszem, messzebbre kérem a szobámat is. Ennek az agya totál káros. Hallottam, ahogy Seb próbálja leállítani Kimit aki őrjöngött, mint egy sakál a piától és szidta a volt nejét, mint annak a rendje és módja. Szegény ember… 1 óra múlva kopogtak…~

- Anna nyisd ki, Seb vagyok.

- Rendben várj. – kikászálódtam az ágyból, a karom vörös volt tele véraláfutásokkal.

- Ezt ő művelte? – rázta a fejét, amint meglátta a karom.

- Igen. – néztem rá lesütött szemekkel. – Tudod Seb azt hittem, ha ide jövök, jól fogom magam érezni erre tessék. A kedvenc pilótám a másik szobában fekszik és egy vadállat, ezt soha nem gondoltam volna.

- Tudom én sem, és ezt a pia hozza ki belőle.

- Nem tudom mi lett volna, ha nem vagy itt. Holnap nem megyek le a paddockban valahol kint fogok ülni, de jobb lenne, ha nem szólnál neki, gondolom, a ma estére se fog emlékezni.

- Nem tudom, hogy mennyit ivott és hogy a pia vagy a düh volt, ami ezt kihozta belőle. – mondta Seb, a hangján érezhető volt, hogy nagyon bánja a dolgot.

- Reggel, ha összefutok vele, majd azt mondom neki, hogy utazom tovább. – kérlek, ne szólj neki semmiről sem, ha akar, valamit majd megkeres és bocsánatot kér.

- Rendben. De tudod, minden rosszban van valami jó?

- És ebben mégis mi a jó?

- Láttalak pizsiben. – mosolygott kajánul.

- Na, jól van ám… holnap találkozunk.

- Rendben. – kaptam egy puszit most kivételesen a másik orcámra és mindenki nyugiban ment aludni.

~Korán reggel volt. Dobtam egy zuhanyt a kezemen is alig látszott valami már. Kopogtak, biztos a reggelim. Mivel tiszta tusfürdő voltam mindenhol ezért, csak elzártam a csapot, amíg kikiabálok, hogy bejöhet. ~

- Meghoztam a reggeliét.

- Köszönöm, a borravalót megtalálja a kisasztalon az ajtó mellett.

- Köszönöm, hölgyem.

~Folytattam a fürdést, majd törölközőbe vágtam magam és neki álltam reggelizni. Friss tea, croasson, és gyümölcs hozzá. Szépen lassan befejeztem a reggelit, közben elolvastam a reggeli újságot is. A címlapon a kis üdvöskénk van, amint épp részegen tántorog valami libával. Szép és botrányos… valakinek észhez kéne térítenie. Ő már biztos a pályán van, nem sokára kezdődik a harmadik szabadedzés, így biztos, hogy nem futok össze vele. Felöltöztem, taxit fogtam és irány a pálya. Kiültem a tribünre, nem volt kedvem vele találkozni, beszélni meg aztán végképp nem. Szabadedzés letudva, csörög a mobilom. Nem ismerem a számot, de külföldi.~

- Igen tessék Anna Fleming.

- Szia! Seb vagyok.

- Áh Szia! De honnan tudod a számom? – kérdeztem bambán.

- A recepción elkértem.

- Remek. Segíthetek valamiben?

- Ami azt illeti csak azért hívtalak, hogy megkérdezzem, hogy vagy!

- Köszönöm, jól a kezem is rendben már alig látszik valami.

- Ez remek. A mi kis üdvöskénk totál ko és a legszebb az egészben, hogy emlékszik mindenre. Nagyon szégyelli magát, és bocsánatot akar kérni.

- Szép… de én akkor sem fogom megkeresni és jobban teszi, ha ő sem keres meg engem.

- Ez eddig oké tisztáztam vele és mondtam neki, hogy haza mentél.

- Köszi.

- Próbálom úgy egyeztetni, hogy ne fuss össze vele, csak tudod ő sem hülye és a recepción, ha érdeklődik, kiderül.

- Igaz, mindegy ma kijelentkezem és átmegyek másik szállóba.

- Ezt ne tedd, velem nem teheted meg. Majd beszélek a recepciós csajjal.

- Köszi. Sok sikert az időmérőn.

- Köszi, Drága.

- Alap Szivi.

~ Jól mentek a srácok. Kimi nyerte az időmérőt, Seb pedig második Massa harmadik. Jó kis futam lesz, a holnapi úgy érzem. Amint vége volt az időmérő edzésnek mentem is vissza a szállodába, tényleg nem akartam vele találkozni. Csörgött a mobilom ismét.~

- Igen tessék, Anna Fleming.

- Anna nézd Kimi is épp most indult, eltökélt szándéka, hogy megkeres, próbálom feltartani valahogy a bárban, elindultam én is vissza fele.

- Nézd, nem vagyunk gyerekek, majd kikerülöm, botrányt úgysem csaphat a recepció előtt, így majd megoldom, de mondtad neki, hogy elmentem?

- Igen, de felhívta a recepciót és még nem beszéltem a csajjal sem.

- Igaz, mindegy megoldom.

- Majd találkozunk.

- Rendben. Pápusz.

~Alig, hogy kiszálltam a kocsiból, Kimi is épp hogy leállította a motort és rohant utánam. A rajongókon, fotósokon át vágta magát. Én már a liftnél voltam, szálltam volna be amikor…~

2. rész

Bonyodalmak

¤Pénteken a szabadedzésen kint voltam a paddockban. Persze többször is összefutottunk, de se szó se beszéd ott hagytam. Elmentem mellette. Így lesz a legjobb, ha neki egy baráti meghívás már mást jelent valami nagy baj van a fejében, vagy, talán a szívében?¤

¤Megláttam Zolit, a magyar riportert és ráköszöntem, szentem kicsit meglepődött. Leálltunk beszélgetni és, amikor félre pillantottam láttam, hogy Kimi arca megkeménykedik, mint egy darab kő. Nem értem ezt a fickót. Mindegy is, ő tudja. Én tartom magam a kijelentésemhez. A beszélgetés után sétálgattam tovább élveztem a napsütést és a sok hírességet. Itt volt Lewis barátnője Nicol, Jenson barátnője Jessica és még sorolhatnám. Élveztem a dolgot, de olyan furán éreztem magam. Én nem ide tartozom. A hétvégén jobb, ha inkább kiülök valamelyik tribünre. Ahogy sétálgattam, ismét belebotlottam a szépfiúba épp Sebastian Vettel-el társalgott, aki persze méregetett. Elmentem mellettük és hallottam, ahogy megjegyzés tesz Kiminek:

- Vajon hol szállhatott meg? – kérdezte Sebastian.

- Ahol mi. – vágta rá Kimi.

- Honnan veszed? – nézett rá furcsán Sebastian.

- Onnan okos tojás, hogy a szomszéd szobába lakik.

- Mi a neve?

- Anna.

- Szép neve van.

- Igen és nem csak a neve csodaszép.

- Haver nem akarom lenyúlni előled de, szólj, ha rástartoltál!

- Hülye vagy, vagy megzakkantál? Végül is egyre megy.

- Vagy inkább te, ha nem lépsz, lenyúlom.

- A tiéd lehet.

- Bolond vagy. Eddig minden hasonló kaliberű lányra rámoccantál, nem érdekelt, hogy nős vagy és most hogy már nem vagy az nem érdekel? Klasszissal jobb, mint eddig akárki, akivel találkoztál! Fogadni mernék rá, hogy magyar.

- Ezt eltaláltad látod. De kérlek, ne kombinálj, mert agyon csaplak. Még a futam kezdete előtt.

- Oké, akkor hát majd megkeresem később.

- Tedd azt.

~Olyan 4 óra körül járt már az idő és épp indultam vissza a szállodába. Hívtam magamnak egy taxit, és amíg vártam, valaki leszólított.~

- Szia! Sebastian Vettel vagyok.

- Szia! Én pedig Anna Fleming. – nyújtottam a kezem.

- Vársz valamire? – kérdezte, amolyan aranyosan.

- Igen a taxira megyek vissza a szállodába.

- Elviszlek én, hisz úgy is ugyan oda megyünk.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne.

- Miért?

- Sajtó! – és rá mosolyogtam amolyan magyaros, tele vigyorral.

- Csodaszép a mosolyod.

- Ha ez most bók volt, akkor köszönöm, meg is jött a taxim. Majd találkozunk. Szia! – és elköszöntem.

- Várj, hányas a szoba számod?

- 301, 3. emelet a haverod mellett.

- Köszi, Szia!

~Azzal taxiba vágtam magam és elindultam vissza a szállodába. ~

- Kisasszony, kérem. – szólított meg a recepciós hölgy.

- Igen. – szóltam oda mosolyogva.

- Ezt az üzenetet önnek hagyták itt.

- Köszönöm. – a szobámba felérve, ledobtam a cipőt a lábamról a kanapéra vágtam magam, felbontottam a levelet és ez állt benne: „Szia! Ma este 7-kor várlak a bárban. Seb” - remek ezt vajon mire véljem, mindegy lehuppanok és kiderítem.

~6 óra volt már, dobtam egy gyors zuhanyt mikor megcsörrent a mobilom. Remek. Nagyi keresett, de majd visszahívom. Felkötöttem a hajam és magamra húztam a barna ruhámat karcsúsított és a combom közepéig sem ért, derekán egy széles fekete övvel, felvettem hozzá egy barna magas talpú szandált egy laza smink és lementem lifttel a bárba. Beszálltam a liftbe és hallottam, hogy valaki kiabál, hogy fogd meg kérlek. Gyorsan oda tettem a kezem. Persze a kedvenc pilótám volt az, miért is ne. Beszállt mellém a liftbe, de először rám se nézett. Kiszálltam a földszinten és ki engedett maga előtt, akkor kerekedtek el a szemei, úgy isten igazán. Beértem a bárba, ahol Sebisatian már várt.~

- Csinos vagy. – majd nyomott egy puszit az arcomra.

- Köszönöm, te sem vagy semmi.

- Ezt bóknak veszem.

- Annak is szántam.

- Nos, miért is kellett lejönnöm? – kérdeztem miközben a baracklevet szürcsöltem.

- Beszélgetni, és hogy ne unatkozzunk.

- Nem unatkoztam volna, ugyanis van egy halom film, amit szándékomban állt megnézni.

- Hmm, csatlakozhatok?

- Persze, de a kanapé egyik vége a tiéd a másik az enyém.

- Rendben.

~Félre pillantottam és láttam, hogy Kimi minket néz. Nagyon nem nézett ki jól. ~

- Egy pillanat és a tiéd vagyok ismét.

- Rendben.

~Oda mentem Kimihez, nem bírtam nézni, ahogy ott ül egy maga fancsali képet vágva és bambul ránk, mintha nagy bűnt követnénk el azzal, hogy beszélgetünk.~

- Üdv! – köszöntem rá – Minden oké? Olyan fancsali képet vágsz!

- Minek jöttél ide?

- Anyám, te tényleg egy jó nagy tahó vagy. – azzal a lendülettel hátat fordítottam és ott hagytam. Oda mentem Sebhez és a fülébe súgtam, hogy menjünk fel. Rendeltem vacsit és megkértem a szobapincért hogy hozzák fel. Kimit persze ette a méreg, de miért, nem értettem. Ezek után tényleg nem tudom, mit gondoljak arról a pilótáról, aki a nagy kedvencem, valami nincs rendben az agyával az már egyszer biztos. A liftet hívtam és közben megkérdeztem Sebtől, hogy mi a jó isten baja van a haverjának.

- Seb, Kiminek mi ütötte meg az agyát ennyire? Vagy mindig is ekkora tahó volt?

- Miért mit mondott az előbb?

- Amolyan aranyosan megkérdezte minek mentem oda, de rám se nézett.

- Kiminek jelen pillanatban az élet a baja. Jenny elhagyta és most nem tud mit kezdeni ezzel. Azt hittem, hogy majd te… - itt félbe szakítottam a gondolat menetét.

- Mit én? Nem vagyok én senki porcelán babája, akit összetörhet akármikor, hogy azután újra összerakja. Én utazgatok ebben az évben és azért választottam a Forma-1es helyszíneket, mert gondoltam, hogy jól fogom magam érezni, erre belebotlok a szomszéd szobába, ebbe a depressziós majomba, aki gondol egyet és akkora tahó néha, mint ide Kína utána meg mint akit kicseréltek jön és bocsánatot kér.

- Igen, ez Kimi, újabban. De ne foglalkozz vele, és bocs az előbbiért, csak ma azt láttam rajta, hogy érdeklődik irántad.

- Ch… badarság.

- Nem hiszem, ismerem már annyira, de hagyjuk, menjünk filmet nézni.

~ Eme gyors eszmecsere után, megtudtam, miért is ilyen. Tényleg jobb, ha elkerülöm. Mire befejeztünk ezt a fantasztikus beszélgetést fel is értünk. A lift nem volt messze a szobámtól. Kinyitottam az ajtót, cipő le már nagyon fájt a lábam benne.~

- Átöltözöm, és vagyok, addig foglalj helyet és dobd be valamelyik filmet.

- Rendben.

- Köszi, sietek. – csengettek. Kikiabáltam Sebastiannak hogy nyissa ki az ajtót. Megjött a vacsi, szuper. gyorsan átöltöztem, nagyon meleg volt, így egy rövid farmer naci és egy fehér top volt rajtam.

- Te mindenben ilyen jól nézel ki?

- Én, hogy jól ne röhögtess. – soha nem volt önbizalmam így vörösödtem rendesen. Megvacsiztunk és neki álltunk nézni valami iszonyatosan nevetséges vígjátékot, amin persze szakadtunk a röhögéstől. A szomszédba a kedves idegen persze ezáltal nem tudott aludni és nem egyszer hívta fel Sebet, hogy halkabban legyünk. Majd egyszer ez csak abba maradt. Hatalmas ajtó csapódás, valahova elment.

- Nem röhögtetlek, ez az igazság.

- Nos, akkor köszönöm.

- Jól érzetem magam, köszönöm de most már mennek kell sajnos. – aranyos egy srác még meg is köszönte. Kaptam egy puszit az arcomra majd mentem aludni. Be akartam csukni az ajtót, mikor valakinek a lába ebbe megakadályozott.

- Te meg mit akarsz? – kérdeztem morcosan.

- Téged…

1. rész

Egy új élet kezdete

¤Csak ment az idő. 2005-ben meg nősültem, de valami nem működött. Nem mertem bevallani magamnak sem, hogy ez így nem működhet. Jenny a lovak világába menekült, én pedig maradtam rabja a Forma1-nek. 2007 egy nehéz évnek bizonyult. Világbajnok lettem. Életem legszebb időszaka volt, ami egyben a legrosszabb is. A házasságom tönkre ment, de a karrierem a csúcson volt. Gondolkodtam, mit kéne tennem, de nem jöttem rá. 2008 tavaszán Jenny bejelentette, hogy válni akar. A hosszas válási procedúra 3 évig tartott… majd jött egy reménysugár.¤

¤Elmúlt egy év és itt vagyok megint. Az óra kegyek én pedig egyedül vagyok a nagyvilágban. Imádom a Forma1-et. Szerencsémre örököltem a szüleimtől egy valag pénzt. Kitanítattak. Szüleim autóbalesetben meghaltak 1 ével ezelőtt azóta, nagyiéknál lakom. Megbeszéltem velük, hogy utazni fogok, 1 évig majd letelepszem a szülővárosomban, munkát keresek, családot alapítok és gondoskodom róluk, míg világ a világ. Ők ebbe bele is egyeztek, hisz tudták, megbízhatnak bennem, de akkor még nem tudtuk mit is tartogat a jövő.¤

¤2011. december 31. hatalmas partiba vágtuk magunkat Tonival és a srácokkal. Úgy döntöttem, nem keresem a boldogságot, majd ha akar, megtalál. Ennek ellenére elég keserűnek éreztem az életem, és abszolút nem éreztem magam jól. Eddig mindig Jennyvel ünnepeltem és most… csak ülök az asztalnál, éjfél előtt 5 perc és a poharam nézegetem, ami tele van. Furcsa. Józannak érzem magam, a srácok persze tombolnak, mint a meszes. Nem fogom magam sajnáltatni, az nem én vagyok. Erőt vettem magamon és oda ballagtam a többiek mellé széles mosollyal az arcomon, azt mutatván, hogy minden rendben van. Majd éjfélt ütött az óra. Koccintások, kézfogás és hajnalig tartó parti. Nem az a korán kelő típus vagyok, főleg nem ennyi pia után. Kialudtam magam, majd miután próbáltam kijózanodni, úgy éreztem valami idén más lesz. Éjfél után persze öntötték belém a piát, mondjuk annyira noszogatni se kellett, így a fejem is szét akart robbanni. Lehet ettől éreztem magam furcsán. Hamarosan elkezdődnek a tesztek és a szezon is. Még nem tudom mi vár ránk, de úgy érzem, hogy nem hiába léptem át a 2011-es évet…¤

¤A szilveszteri parti iszonyat jól sikerült a csajokkal. Nagyon élveztem bár nem tudom, furcsa érzéssel léptem át az év küszöbét. Mintha valami várna rám, valami jó érzés, egy fantasztikus kaland veszi kezdetét márciusban. Elindulok és az idei év Forma1-es szezonját fogom végig kísérni, ez lesz az én kirándulásom a nagyvilágban. A papírjaim már készen vannak, vízum, oltások, útlevél. Nagyon előre gondolkodom. Nem ittam sokat, hisz utálom az alkoholt. Ennek ellenére iszonyat jól érzetem magam, Flóráékkal. ¤

¤A teszteknek vége. A gép nagyon megy, de kérdés, hogy a többiek mit raktak össze. Kezdődik a szezon egy héten belül. Csomagok összepakolva irány Ausztrália. Remélem, hogy sok jót várhatok az első futamtól, hisz sok minden kiderülhet itt. Gondolkodtam egész úton, míg kiértem a repülőtérre. Céges gép így sokat nem kell várni, de itt is megtalálnak a sajtókukacok. Jöttek a várva várt kérdések: „Hol van Jenny?”; „Tényleg elváltatok?”; „Akkor most szabad préda vagy?” stb... mit sem törődtem velük, mint ahogy szoktam, átgázoltam rajtuk és mentem a repülőhöz. Semmi közük hozzá. Majd megtudják egyszer úgy is. Jenny már a versenyre sem úgy megy, hogy az én nevemmel, hisz elváltunk, már egyikünk sem hordja a gyűrűt, amit mind a ketten viseltünk akár verseny volt akár nem. Nem agyalok, mert az nem tesz jót, csak még rosszabb kedvem lesz tőle. Ami alatt méláztam, egy hang szólt: Kérem, kapcsolják be az öveket, mert hamarosan felszállunk. Bekapcsoltam az övet és 5 perc után elindult a gép. Több órás repülés után, végre leszálltunk. Gyorsan autóba vágtam magam és irány a szálloda. Ott meg persze a sok rajongó és riporter. De boldog vagyok, de hát hozom a formám, mint ilyenkor mindig. ¤

¤Elköszöntem a nagyiéktól a reptéren, Ferihegyen és irány Ausztrália. Életemben nem ültem ennyit, mint ezen a gépen valami borzalmas volt és hosszú, igaz az út simán ment, nem volt probléma, csak messze van. Egy azon időbe szállt le a gépem egy magán géppel, nagy betűkkel, hogy Lotus. Hmm ez aranyos, százas vigyor nagyon tetszett. Persze ők másik kifutópályán szálltak le. Nem foglalkoztam vele, hisz én csak is egy pilóta miatt vagyok itt, akit szeretnék látni és talán sikerül a 20 futam alatt egy fotót készítenem vele. Abba a szállodába foglaltattam szobát ahol a Ferrari, McLaren, Lotus és még sorolhatnám pilótái szálltak meg, a pénz nem okozott gondot. Taxiba ültem és a szállodához hajtottam, uff, hogy fogom én ezen a tömegen átjutni. Persze én csak egy szerencsétlen kis senki vagyok simán bejutottam. A portás egy kicsit feltartott, hogy mit is keresek én itt. Közöltem vele, hogy szobafoglalásom van és engedjen be. Kénytelen voltam betelefonálni, hogy nem enged be ez a szerencsétlen, és hogy valakit küldjenek ki, mert felrobbanok. Kijött maga az igazgató úr mintha valami híresség lennék. Szegény megkapta a fejmosását, de meg is érdemelte.¤

- Köszönöm, hogy intézkedett.

- Ugyan, hölgyem nem tesz semmit. Öné lesz a 301-es szoba a 3. emeleten.

- Köszönöm. – nos ez nem is tartott sokáig. Felmentem, hogy lepakoljam a cuccom mikor éktelen üvöltözést hallottam, valaki a szomszéd szobába telefonon üvöltözik valakivel. Oké annyira nem is kiabált, de hangos volt és akarva akaratlanul is meghallottam. Kipakoltam, de még mindig hallottam majd egyszer csak néma csönd. Úgy döntöttem átmegyek és megkérdezem, hogy minden rendben van-e mert kicsit ideges lettem, ha ez így megy egész hétvégén, inkább sátorba alszom a pálya szélén. Kopogtam majd ajtót nyitott egy ismeretlen, de annál inkább ismert személy.

- Ohm ne haragudj nem tudtam, hogy te laksz mellettem, csak meg akartam kérdezni, hogy jól vagy-e mert ez kicsit hangos volt.

- Ne üsd bele az orrod mások dolgába. – kaptam az ívet eme kedves szőke finn fiatalembertől és rám vágta az ajtót is. Szuper. A nagy kedvenc, ekkora tahó. Visszaballagtam a szobámba, alig fél óra telt el és kopogtak.

- Nyitva. – kiáltottam magyarul, majd ismét kopogtak oké akkor most angolul hátha nem ért magyarul én balga hisz Ausztráliába vagyunk szegény szobapincér vagy takarítónő az akkor nagyon hülyén jön ki.

~Kiáltottam angolul. Benyitott, de mit sem törődtem vele pakolásztám. ~

- Ne haragudj, hogy az előbb olyan tahó voltam. – Jézus Isten, a szívem megállt úgy megijedtem. Megfordultam, hogy nem álmodom-e, de nem. Nem így terveztem a közös fotózást és találkozást a nagy Kimi Räikkönennel.

- Semmi probléma, csak tudod én sem voltam a helyzet magaslatán, hogy pont te vagy a szomszédom.

- Valahogy sejtem. – majd elkezdte a tarkóját vakarászni mintha kérdezni akarna valamit. Pakoltam tovább, gondolom, a hátsó felem stíröli, hát tegye, nekem dolgom van. Ő a nagy kedvenc, itt van a szobámba én meg pakolok.

- Ne haragudj, bunkó vagyok be sem mutatkoztam. Anna vagyok.

- Én pedig… - szakítottam félbe – Kimi, tudom. Tudod, miattad vagyok itt Ausztráliában. – ez ciki, vörösödöm mint a rák.

- Hogy-hogy? Nyertél valami találkozást? – nézett fancsalian szegény. Gondolom a háta közepére nem kívánt egy rajongót sem erre tessék, kap egyet rögtön a szobája mellé.

- Nem én utazgatom, és mióta az eszemet tudom Forma1-et nézek, és a finneknek szurkolok, így most te vagy a soros.

- Ez kedves kösz. – majd ejtett egy laza mosolyt.

- Ugyan semmit nem tesz. – én pedig mosolyogtam, ahogy szoktam, életvidáman, ahogy Fló a legjobb barátnőm szokta volt mondani, csillognak a szemeim a boldogságtól. – Kérsz esetleg egy pohár vizet, vagy van kedved beszélgetni?

- Nem akarlak zavarni, de ha már így felajánlottad, akkor szívesen maradok, úgyis csak idegeskednék és ma semmi dolgom sincs.

- Rendben. Akkor huppanj le a kanapéra, máris jövök.

~Kimi nem tudta, hova rakni Annát. Valami furcsát érzett, mint akkor mikor szilveszterkor átlépte az újév küszöbét. Ahhoz képest, hogy rajongó nem ugrik a nyakamba, nem visítozik és nagyon csinos. Valami nem volt rendben oda bent, a gyomra valahogy furcsa volt, a szíve máshogy vert. Mi lehet ez vajon?~

- Itt is vagyok, egy pohár hideg ásványvíz, hozzak még valamit?

- Hé, te nem pincérnő vagy ülj le már. – kaptam a parancsot, de mintha egy kicsit feszengene.

- Minden rendben van, olyan vagy, mint akit rövid pórázon tartanak.

- Persze, csak elkapott egy furcsa érzés.

- Ne aggódj engem is. – beszélgettünk az idei szezonról, szegénynek van baja, de magánéleti dolgokról nem faggattam nem rám tartozik, hisz nem vagyok én senkije sem. Meséltem neki magamról egy keveset, de a magánéletemről semmit sem igazán.

- Most megyek nem zavarlak tovább.

- Eddig sem zavartál, filmes estét tartok, ha van kedved csatlakozni, gyere csak.

- Kösz, még meggondolom, és kösz a vizet és a beszélgetést.

- Ez csak természetes.

~Kiengedtem az ajtón majd kaptam egy puszit az arcomra. Aranyos.~

~Jött az este. Lezuhanyoztam és beültem a kanapéra filmet nézni. 8 óra, semmi, 9 óra, 10 óra, semmi ma már nem is jön, vagy iszik, vagy alszik. De miért is várom, hisz semmi közünk egymáshoz. reggel korán felkeltem, dobtam egy zuhanyt és hallottam, hogy kopogtatnak. Kiszóltam, hogy várjon egy pillanatot, gyorsan magamra csavartam egy fehér törölközőt és kiszaladtam ajtót nyitni. Basztikuli, hát ezt nem így terveztem.~

- Szép a törölköződ.

- Köszi. – olyan vörös voltam, mint a rák, ő persze bevetette a kaján vigyorát. Kedves. – Állsz még oda kinn vagy be is fáradsz, de amúgy miért is jöttél?

- Csak szeretném közölni, hogy semmi féle kapcsolatot nem akarok és… - félbe szakítottam.

- Miből gondolod, hogy én akarok? De jó lenne, ha befáradnál, mert egy szál türcsiben nyitott ajtónál, úgy hogy közben te ott állsz, tudod elég furi…

- Igaz. Szóval abból gondolom, hogy tegnap este…

- Csak azért ajánlottam fel, hogy ne legyél egyedül, és hogy ne morogj a telefonba mindenkivel. Gondoltam jól éreznéd magad, de ha te félre értetted, akkor sajnálom, a legjobb, ha elkerüljük egymást a futamokon.

- Futamokon? – nézett bambán.

- Igen, ugyanis egész éves jegyem van, én idén kirándulok, mint már tegnap említettem.

- Igaz. Rendben akkor majd elkerüljük egymást.

~Láttam a szemében valamit, valami furcsát, mintha ez fájna neki, mintha bánná ezt a kijelentését.~

Majd jött a hétvége….