2012. szeptember 19., szerda

3. rész

Egy kis ez, egy kis az...

~ Mint akit leforráztak, úgy ért ez a válasz.~

- Te részeg vagy! Hagyj békén.

- Te meg így nem beszélhetsz velem, megértetted ribi? - Ha Seb hancúrozhat veled, én mér nem?

- Te tényleg sokat ittál. – Azzal a lendülettel megragadta a karom. – Hé, engedj el. – szerencsémre Seb még ezt észrevette és leállította Kimit. Szegény srác azt se tudta, hogy kérjen elnézést.

~Ennek valami nincs rendben oda bent, jobb lesz, ha a verseny hétvégét kint töltöm a tribünön nem pedig a paddockban. És azt hiszem, messzebbre kérem a szobámat is. Ennek az agya totál káros. Hallottam, ahogy Seb próbálja leállítani Kimit aki őrjöngött, mint egy sakál a piától és szidta a volt nejét, mint annak a rendje és módja. Szegény ember… 1 óra múlva kopogtak…~

- Anna nyisd ki, Seb vagyok.

- Rendben várj. – kikászálódtam az ágyból, a karom vörös volt tele véraláfutásokkal.

- Ezt ő művelte? – rázta a fejét, amint meglátta a karom.

- Igen. – néztem rá lesütött szemekkel. – Tudod Seb azt hittem, ha ide jövök, jól fogom magam érezni erre tessék. A kedvenc pilótám a másik szobában fekszik és egy vadállat, ezt soha nem gondoltam volna.

- Tudom én sem, és ezt a pia hozza ki belőle.

- Nem tudom mi lett volna, ha nem vagy itt. Holnap nem megyek le a paddockban valahol kint fogok ülni, de jobb lenne, ha nem szólnál neki, gondolom, a ma estére se fog emlékezni.

- Nem tudom, hogy mennyit ivott és hogy a pia vagy a düh volt, ami ezt kihozta belőle. – mondta Seb, a hangján érezhető volt, hogy nagyon bánja a dolgot.

- Reggel, ha összefutok vele, majd azt mondom neki, hogy utazom tovább. – kérlek, ne szólj neki semmiről sem, ha akar, valamit majd megkeres és bocsánatot kér.

- Rendben. De tudod, minden rosszban van valami jó?

- És ebben mégis mi a jó?

- Láttalak pizsiben. – mosolygott kajánul.

- Na, jól van ám… holnap találkozunk.

- Rendben. – kaptam egy puszit most kivételesen a másik orcámra és mindenki nyugiban ment aludni.

~Korán reggel volt. Dobtam egy zuhanyt a kezemen is alig látszott valami már. Kopogtak, biztos a reggelim. Mivel tiszta tusfürdő voltam mindenhol ezért, csak elzártam a csapot, amíg kikiabálok, hogy bejöhet. ~

- Meghoztam a reggeliét.

- Köszönöm, a borravalót megtalálja a kisasztalon az ajtó mellett.

- Köszönöm, hölgyem.

~Folytattam a fürdést, majd törölközőbe vágtam magam és neki álltam reggelizni. Friss tea, croasson, és gyümölcs hozzá. Szépen lassan befejeztem a reggelit, közben elolvastam a reggeli újságot is. A címlapon a kis üdvöskénk van, amint épp részegen tántorog valami libával. Szép és botrányos… valakinek észhez kéne térítenie. Ő már biztos a pályán van, nem sokára kezdődik a harmadik szabadedzés, így biztos, hogy nem futok össze vele. Felöltöztem, taxit fogtam és irány a pálya. Kiültem a tribünre, nem volt kedvem vele találkozni, beszélni meg aztán végképp nem. Szabadedzés letudva, csörög a mobilom. Nem ismerem a számot, de külföldi.~

- Igen tessék Anna Fleming.

- Szia! Seb vagyok.

- Áh Szia! De honnan tudod a számom? – kérdeztem bambán.

- A recepción elkértem.

- Remek. Segíthetek valamiben?

- Ami azt illeti csak azért hívtalak, hogy megkérdezzem, hogy vagy!

- Köszönöm, jól a kezem is rendben már alig látszik valami.

- Ez remek. A mi kis üdvöskénk totál ko és a legszebb az egészben, hogy emlékszik mindenre. Nagyon szégyelli magát, és bocsánatot akar kérni.

- Szép… de én akkor sem fogom megkeresni és jobban teszi, ha ő sem keres meg engem.

- Ez eddig oké tisztáztam vele és mondtam neki, hogy haza mentél.

- Köszi.

- Próbálom úgy egyeztetni, hogy ne fuss össze vele, csak tudod ő sem hülye és a recepción, ha érdeklődik, kiderül.

- Igaz, mindegy ma kijelentkezem és átmegyek másik szállóba.

- Ezt ne tedd, velem nem teheted meg. Majd beszélek a recepciós csajjal.

- Köszi. Sok sikert az időmérőn.

- Köszi, Drága.

- Alap Szivi.

~ Jól mentek a srácok. Kimi nyerte az időmérőt, Seb pedig második Massa harmadik. Jó kis futam lesz, a holnapi úgy érzem. Amint vége volt az időmérő edzésnek mentem is vissza a szállodába, tényleg nem akartam vele találkozni. Csörgött a mobilom ismét.~

- Igen tessék, Anna Fleming.

- Anna nézd Kimi is épp most indult, eltökélt szándéka, hogy megkeres, próbálom feltartani valahogy a bárban, elindultam én is vissza fele.

- Nézd, nem vagyunk gyerekek, majd kikerülöm, botrányt úgysem csaphat a recepció előtt, így majd megoldom, de mondtad neki, hogy elmentem?

- Igen, de felhívta a recepciót és még nem beszéltem a csajjal sem.

- Igaz, mindegy megoldom.

- Majd találkozunk.

- Rendben. Pápusz.

~Alig, hogy kiszálltam a kocsiból, Kimi is épp hogy leállította a motort és rohant utánam. A rajongókon, fotósokon át vágta magát. Én már a liftnél voltam, szálltam volna be amikor…~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése