6.rész

Egy s más...

- Mégse estél ki szöszim. Gratulálok.

¤A kamera pont mutatta és láttam rajta valami furcsát, valami furcsán jót. Egy kósza mosolyt. Kimi mosolygott. Örültem neki. Gondoltam megvárom a szobájába. Este 9 óra lehetett, mikor hallottam a kulcszörgést. Kinyitotta az ajtót és egy, épp hogy felöltözött utcalánnyal karöltve sétált be a szobába. Szép, én marha meg még be is meséltem magamnak, hogy örült annak a telefonhívásnak. A kanapén pöffeszkedtem, de amint megláttam őket kirohantam a szobából egyenesen a lifthez és zokogtam, de miért? Nem értettem magamat, de Kimit sem. Ő persze egyből kijózanodott és utánam rohant, de nem érdekelt. Felhívtam Sebastiant, hogy merre van. Ő legalább józan volt. Felmentem hozzá a 4-re, ő pedig már az ajtóba várt. Zokogtam, mint egy kis gyerek, akitől elveszik a játék mackóját. Seb oda sietett átölelt, nem kérdezett semmit, hisz látta Kimit és gondolta, hogy mi történhetett. Nem faggatott. Néma csendben várta, hogy megnyugodjak, leültetett az ágyra pontosabban elfeküdtem bele hajtottam a fejem az ölébe, és ahogy simította a buksim kezdtem megnyugodni. Pár perc múlva el is aludta. Nem kellett sok idő, hogy az a báj gúnár megtaláljon. Nem keltem fel, de hallottam, ahogy Kimi elmeséli mi történt, és ahogy Seb egy rendes egyenes lebaszást, ad neki. ¤

- Had menjek be hozzá! – kérlelte Sebet.

- Alszik, végre megnyugodott. Neked totál agyi bajod van vagy tényleg csak elment az a maradék józan eszed is.

- Tegnap sokat beszélgettünk és tettem neki egy majdnem ígéretet, amit most megszegtem, muszáj vele beszélnem.

- Nem engedem, hogy bemenj hozzá.

¤Félig meddig fent voltam, de a szemem csukva volt. Mindent hallottam, mikor Kimi már józanul, ugyan de berontott, hogy megnézzen. Oda ült az ágy szélére és megsimította a fejem, nyomott egy puszit az arcomra majd bocsánatot kért. Én akarva akaratlanul is kijelentettem, hogy: nem haragszom. Nem akartam, nem tudom mi üthetett belém. Persze, hogy haragszom, vagy tán még sem. Már magam sem tudtam eldönteni, hogy mi a jó bánat van velem.¤

- Fenn vagy Kicsi? – kérdezte halkan miközben a keze a hátamon volt.

- Erre ki ne kelne fel? – kérdeztem mosolyogva, miközben megfordultam az ágyon és nyújtóztam egyet. Féloldalasan visszafeküdtem a kezem az fejem alatt volt a hajam, pedig eltakarta az arcomat. Kimi oda nyújt én meg reflexből megfogtam a kezét.

- Mit akarsz?

- Csak látni az arcod. – elengedtem a kezét, hagytam, hogy azt tegyen, amit tenni szeretne, közben Seb magunkra hagyott. Az arcom most már látta a hajam nem takarta el.

- Csodaszép vagy. – jönnek a bókok, hely de jó.

- Nézd szépfiú, a bókokat köszönöm, de nekem ez sok, visszaváltom a jegyet és más uticélokat keresek magamnak. Ennek semmi értelme nincs, hogy szétmarcangolod magad, és rajtam vezeted le.

- De mit tegyek?

- Keress magad mellé valakit, aki megállíthat ebben az őrült életedben.

- És ha én már megtaláltam?

- Akkor mond el neki, ne legyél nyuszika.

- Rendben, de csak egy feltétellel.

- Még pedig?

- Hogy nem mondod vissza a jegyet és minden futamon találkozunk.

- Rendben van. – én marha. – Még nézegetsz vagy esetleg mész aludni?

- Megyek, te nem jössz?

- De összeszedem magam és megyek.

- Megvárlak.

- Remek. – Sebet nem találtam sehol sem. Hagytam neki egy cetlit, és hogy holnap feltétlenül beszélnünk kell, keressen meg.  Nem tudok kiigazodni ezen az emberen.

¤A lifthez értünk, de vacogtam. Rólam tudni kell, hogy 40 fokban is képes vagyok fázni. Kimin volt egy pulcsi látta rajtam, hogy majd megfagyok. Aranyos volt szó nélkül, kérdezés nélkül fogta levette és rám terítette. Persze egy elengedett mosoly kíséretében megköszöntem. Oda kísért a szobám ajtajához behívtam, amíg keresek valami kényelmesebb és annál melegebb ruhát. Visszaadtam neki, miután az aranyos szürke Mickey egeres pizsimet magamra húztam. ¤

- Aranyos a pizsid! – vágta hozzám mosolyogva.

- Aranyosabb vagy, ha mosolyogsz. – Anna te idióta ne.

- Köszönöm.  Anna nézd, valamit el kell mondanom.

- Kimi, fáradt vagyok, ingerült és holnap, ha neked is jó megbeszéljük.

- Rendben. – láttam, hogy csalódott a szentem, de hát ez van.

- Várj.

- Mire? – kérdezte mit sem törődően.

- Erre. – majd nyomtam egy hatalmas cuppanós puszit az arcára.

- Köszönöm. – a szemei csillogtak, de miért?

- Jó éjt, Szöszim.

- Jó éjt Kicsi.

¤Kb. 5 óra alvás után, mint a mosott szar, úgy néztem ki. Emberi alakot öltöttem magamra majd megkerestem Sebet. Elmeséltem neki, hogy mi volt, ő felvázolta a helyzetet, ami eddig is ismert volt, így nem volt furcsa. Meg reggeliztünk majd elköszöntem Sebtől, aki ment is a következő futamra. Bahrein. Hmm már várom ott is jó meleg van. Remélem. Akkor most jöjjön a nagyobb falat. Kopogtam Kimi ajtaján, de semmi válasz. Biztos már elment, vagy még alszik. Kopogtam még 2-szer de úgy voltam vele ha eddig nem nyitja ki vagy nincs itt vagy nincs itt. Összepakoltam a cuccaim és irány a reptér. Ott találkoztam egy sráccal, akivel a futam alatt is összefutottam. Piros Ferraris szerelés, biztos valamelyik szerelő lehet.¤

- Jó reggelt a szép hölgynek.

- Jó reggelt. – mosolyogtam. Helyes, tipikus olasz pasi volt.

- Nem akarsz velünk repülni?

- Nem hiszem, hogy az szabályos lenne.

- Várj, megejtek egy telefonhívást.

- Rendben.

- A nagy főnőknek semmi kifogása ellene.

- Akkor hát irány a repülő.

¤Felszálltam erre a hatalmas gépre, és mint kiderült a pilóták is velünk repülnek, remek. Mit sem törődve ezzel oda ültem a jó képű idegen mellé, akinek még a nevét sem tudom.¤

- Apropó, hogy hívnak?

- Jo vagyok.

- Én pedig…

- Tudom, Anna, Kimi rólad áradozik csütörtök óta.

¤ Megállt bennem az ütő is.  De mit érdekeljen, áradozzon csak, gondolom, a kötél idegemről beszél és arról, hogy mennyire kiállhatatlan ribi vagyok, ahogy ő fogalmazott.¤

- Kimi is a gépen van?

- Nem ő másik géppel repül. Már korábban elindultak.

- Értem.

¤Végig beszélgettük az utat Jo-val, és nagyon jó fej pasi. El is felejtettem azt a sok rosszat, amit ettől a majomtól kaptam. Több órás repülő út után végre megérkeztünk Bahreinbe. Kiszálltunk majd elfoglaltam a szállodát. Nem kellett taxiznom, hisz Jo elvitt a szolgálati autóval. Mit ad Isten, megint ugyan az a szálloda.¤

- Jó napot szeretném elkérni a szobám kulcsát, Anna Fleming vagyok.

­- Jó napot hölgyem, máris adom. Öné lesz a 211-es szoba 2. emelet.

- Köszönöm.

¤Jo persze fülelt, mintha informátor lenne. Beszálltam a liftbe és a 2ra mentem. Kiszálláskor semmi meglepő nem fogadott, nyugi van. De nem értem Kimi mér nem várt meg Ausztráliában, mikor megbeszéltük, hogy beszélünk. Mindegy is az ő dolga. Kipakoltam elfoglaltam a szobát és nyakamba vettem a várost. Vettem pár új göncöt, cipőt és beültem egy nagyon jó kávézóba. Olyan délután 5 ra lehetett mikor csörgött a mobilom. Seb volt az. ¤

- Szia, merre vagy?

- Szia, épp kávézom.

- De jól teszed, majd szólj, ha visszajöttél a szállodába.

- Azt ne mond, hogy megint egy szálloda.

- Pedig de.

- Isteni, akkor sietek vissza.

- Rendben.

¤Annyira nem rohantam hisz még gyerek az idő. Ismét egy szállodába voltunk. Seb és a bájgúnár. Vele nem találkoztam egész héten, pedig itt van került. Seb sem értette miért. A pályára kimentem, de csak a tribünökre ültem fel és ez így ment egész hétvégén.  Vasárnap a futam előtt megkerestem Sebastiant, aki akkor pont Kimivel beszélgetett. Elrohantam mellettük és zokogtam, de hogy miért magam sem tudom. Sebastian utánam rohant és megkérdezte mi történt megint.¤

- Tudod, mindig is egy életvidám ember voltam utoljára a szüleim halálakor sírtam ennyit, és most, hogy ő itt van, arra sem méltat, hogy köszönjön. Nagyon rosszul esik.

- Anna, nézd, neki most van egy aranyosan nagy problémája és nem tudja, hogy oldja meg.

- De segítenék neki, miért nem engedi?

- Mert TE nem tudsz neki segíteni.

- De miért?

- Mert tudod hogy ki az az aranyos nagy probléma?

- Ki?

- Hát….