7. rész

Gondolatok mik a helyükre kerülnek

- Hát ki? – kérdeztem bambán Sebet.

- Nézd Anna, én nem mondok semmit, majd Kimi elmondja, ha akarja, de jelen pillanatban, jobb, ha nem szólunk hozzá.

- Nekem erre nincs időm. – azzal angolosan távoztam a paddockból.

¤A nap hátralévő részét a szobámban töltöttem a versenyt se a pályáról néztem vasárnap inkább a szállodába megvártam, míg vége lesz. Már a bőröndbe voltak a ruháim azok is, amiket vettem, mikor kopogtak az ajtómon.¤

- Tessék. – szóltam ki hangosan, hogy meghallja, aki kint van.

- Beszélnünk kell.

- Te jó isten.

- Bocs, csak nem megijedtél? – kérdezte a kis szöszi.

- Nem, azért van most szívritmus zavarom, mit akarsz? – kérdezte tőle higgadtan.

- Beszélgetni.

- Ha most megint belekezdesz ebbe a Kimi vs Pia-Düh trióba magam rugdoslak ki innen.

- Nem erről van szó.

- Hanem?

- Menj már át hozzá és beszélj vele, rád hallgat.

- Azt se tudom melyik a szobája, meg, ha tudnám is, nem érdekelne. Rám hallgat nagyon vicces vagy 2 hete találkoztam vele először, csodás volt… lassan oda jutok, hogy haza megyek.

- Anna nem fogod fel még mindig?

- Mit kéne fel fognom?

- Te tényleg ennyire vak vagy?

- Te tényleg ennyire szöszi vagy?

- Na, jó menj át hozzá 213-as szoba. Gyerünk.

¤Sebi átcipelt ehhez a majomhoz. Kopogott, és valami rózsaszínruhás kis cicababa nyitott ajtót.¤

- Te is csatlakozol? - kérdezte Kimi kicsit ittas állapotában.

- Ez egy igazi barom… Kimi!!! – kiabált Seb neki az ajtóból a szobán át.

- Mit akarsz?

- Gyere ki, most! – parancsolt rá. Hű ilyet is tud.

- Oh hello cicus te is csatlakozol?

- Barom. – azzal hátat fordítottam és elmentem.

- Te tényleg nem érdemelsz meg senkit, próbálom neked békíteni, erre kinyitja ez a valaki az ajtót. Te gondolkodni nem tudsz, megint, térj észhez, aludd ki magad és holnap menj át hozzá.

- Jó.

¤Visszamentem a szobámba a maradék ruhám is összepakoltam. Sebnek szóltam, jobb, ha most egyedül hagy, mert baromi pipa voltam. Hajnalba kijelentkeztem fogtam egy taxit és irány Malajzia. Nem is baj hogy 2 héttel előbb ott vagyok, így pihenhetek. A jegyem sajnos kötött a szállodához ahol a nagy csapatok szálltak meg, de így legalább pihenhetek.¤

¤Felkeltem, korán józan vagyok sehol egy cicuska ahogy tegnap fogalmaztak. Rendbe vágom magam gyorsan és átmegyek Annához. Fél óra múlva ott is voltam az ajtónál, bekopogtam, de semmi válasz. Még vagy 2-3 kopogtatás, de semmi. Hívtam Sebet, aki nem értette a helyzetet viszont múltkor én is ugyan így hagytam ott Annát, elege van belőlem. Felhívtam a recepciót, hogy a 211-es szoba lakója mikor jelentkezett ki. Azt mondták, hogy már korán, hajnali 5 kor. Nem tudom mit kezdjek vele, le kell állnom, meg kell mutatnom neki a következő hétvégén, hogy igenis tudok normálisan viselkedni.¤

¤Eltelt egy hét, süttetem azt a szép magyar balatoni hátsóm a Maláj parton. Már szerda van, ma érkeznek a csapatok, de nem fogok vissza rohanni. Sebbel beszéltem, megnyugtatom, hogy a lehető legjobban érzem magam ismét, végre és most jön 4 nap pokol. Majd elkerülöm a bájgúnárt mást nem tehetek. Itt a 240-es szoba volt az enyém 2. emelet. Direkt megkérdeztem, hogy a srácok szobája hol van, de hál égnek 1 emelettel feljebb. Itt végre nyugalomba lehetek. Teltek az órák és csörgött a telefonom. Kimi. Mit akarhat.¤

- Mond.

- Kedves vagy.

- Kb annyira, mint te.

- Igaz, de szeretnék beszélni veled.

- Én viszont nem. – azzal letettem a telefont és pihentem tovább.

¤Olyan 5 körül járhatott mikor visszaindultam a szállodába. Egy laza egybe részes pánt nélküli ruha volt rajtam. A hajam kontyba fogva és egy a napszemüvegem feltolva a hajamra, hogy lássak valamit. A lift fele menet Kimi pont autogramot osztott az egyik takarítónak és pedig ellibbentem mellette, mit sem törődve azzal, hogy ő ott van. Gyorsan kiosztogatta őket majd utánam rohant, ez tényleg nem adja fel.¤

- Kérlek, tartsd a liftet.

- Rendben. – mondtam neki aranyosan mit sem foglalkozva azzal, hogy ki ő mi ő. Közömbös volt számomra, legalábbis próbáltam úgy tenni, hogy az legyen.

- Jól nézel ki.

- Kösz, jól is érzem magam.

- Azt látom.

- Akkor jó. – majd egy mosoly kíséretében ott hagytam a liftbe, persze jött utánam.

- Nézd, sajnálom. – fogta meg a kezem.

- Kimi, ezt már annyiszor mondtad az utóbbi hetekben, hogy megszámolni nem tudom.

- Megváltozom.

- Szeretnék hinni neked, és szeretném látni, de…

¤Azzal a lendülettel megcsókolt.¤

- Nem félsz, hogy megcsapkodlak, kedves?

- Azt se bánom, ha agyon ütsz, de nem bírom nélküled, nem bírom, ha mással látlak.

- Menjünk be, ne itt beszéljük meg.

- Rendben.

¤Behívtam a szobába. Leült a kanapéra hoztam neki vizet én pedig dobtam egy gyors zuhanyt, majd egy laza barna selyem naci és egy szép zöldes barna felsőt húztam fel és a kedvenc tanga papucsom. Én a kanapé egyik végébe ültem le ő a másikba, de addig - addig mocorgott, míg oda nem ért mellém.¤

- Ezt mire véljem? – kérdeztem tőle, miközben ő azzal a két égszínkék szemével nézett az én két szemembe.

- Nem nehéz rájönnöd, emlékszel, hogy Ausztráliában mit mondtam?

- Igen.

- És tudod, hogy miért csináltam, azt, amit csináltam?

- Miért? – értetlenül kérdeztem.

- Próbáltalak elűzni az életemből, elűzni a szállodából, a pálya környékéről, de akarva akaratlanul is kerestelek, kerestem a tekinteted, hívtalak és aggódtam. A Ferrari szerelője is csak azért hívott a repülőre hogy hátha meg tud valamit, neked pedig az első kérdésed az volt, hogy én hol vagyok!

- De miért próbáltál elűzni, és… nem értem. – ültem értetlenül mellette, míg végre leesett.

- Várj itt fél perc és jövök.

- Rendben.

¤ Elszaladt valahova kb 5 percébe került addig próbáltam feldolgozni a dolgokat, de nem nagyon sikerült. Visszajött egy szál vörös rózsa volt nála.¤

- Azt mondta, hogy te örülnél ennek, hát gondoltam megpróbálom, hátha még mindig örülsz neki.

- Köszönöm, de miért nem mondtad el előbb?

- Mert nem mertem érezni, ezért próbáltalak elűzni tetteimmel.

- De ez nem megoldás.

- Most már tudom, hogy elmondtam.

- Nézd, szeretném, ha ez egyelőre köztünk maradna, kijárok versenyre ott leszek, de amíg nem leszek biztosabb a dolgokban és fogom fel hogy mi történik körülöttem, addig maradjon titokban és amint eljön az ideje kézen fogva kisétálunk és kitárjuk a nagy világnak.

- Ahogy szeretnéd.

¤Megváltozott. Teljesen más lett. Egy ölelni való szerethető izmos maci. Mosolygott. Meg is jegyezték a sajtókukacok. Az volt az újságokban hogy: „Új barátnő, vagy visszafogadta a régit?” Más-más szalagcímmel, de ez volt a lényege. Boldog volt. Most már csak a szöszi Sebinek kell valakit kerítenem. Ő mind végig tudta. Becsületére váljon, hogy nem pletykált. ¤

¤Beült a kanapé egyik végébe én pedig belehajtottam a fejem az ölébe, nagyon fáradt voltam, de egyben boldog is. Betettünk egy filmet, amin szintén iszonyatosakat lehetett nevetni. Ő is végre boldog volt. A film után megvacsiztunk, egy kis olaszosat rendel Kimi, addig felvettem a pizsim. Közöltem vele, ha akar, maradhat, de semmi tipitapi. Hamar sikerült befejezni a vacsit és én úgy dőltem be az ágyba, mint valami mázsás zsák. Kimi betakargatott, majd befeküdt mellém, átkarolt, adott egy puszit és elaludt.¤

¤A csütörtöki sajtó tájékoztatón is vigyorgott, mint a százas szög, le se lehetett lőni. Pénteken és szombaton úgy ment a kocsi, mint a kis angyal, senki se tudta meg előzni, így ő nyerte az időmérőt is. Vége volt a napnak és együtt indultunk vissza a szállodába. Ahogy beszélgettünk a kocsiknál az egyik sajtókukac oda jött és faggatott minket, és annyi kép készült, hogy ezt se tudtam honnan jönnek a vakuk. Remek. Gyorsan szétszéledtünk és sms-ben megbeszéltük, hogy Kiminél találkozunk.¤

¤Visszafele a taxis sietett és faggatott, nagyon kényelmetlenül éreztem magam, amit meg is írtam Kiminek, aki közölte, hogy a következő benzinkúton szálljak ki és együtt megyünk vissza. Közöltem a sofőrrel a tervem, akinek nem tetszett ez az egész, de miután 200pénzel többet kapott nem ellenkezett.¤

- Kösz, viszlát.

- Viszlát.

¤Persze a sajtókukacok ott is ott voltak, de nem érdekelt, Kimi mellett biztonságosabb. oda jött az egyik faggatni. Nagyon kényelmetlenül éreztem magam és Kimi testőre szakította őket félbe…¤