¤Pénteken a szabadedzésen kint voltam a paddockban. Persze többször is összefutottunk, de se szó se beszéd ott hagytam. Elmentem mellette. Így lesz a legjobb, ha neki egy baráti meghívás már mást jelent valami nagy baj van a fejében, vagy, talán a szívében?¤
¤Megláttam Zolit, a magyar riportert és ráköszöntem, szentem kicsit meglepődött. Leálltunk beszélgetni és, amikor félre pillantottam láttam, hogy Kimi arca megkeménykedik, mint egy darab kő. Nem értem ezt a fickót. Mindegy is, ő tudja. Én tartom magam a kijelentésemhez. A beszélgetés után sétálgattam tovább élveztem a napsütést és a sok hírességet. Itt volt Lewis barátnője Nicol, Jenson barátnője Jessica és még sorolhatnám. Élveztem a dolgot, de olyan furán éreztem magam. Én nem ide tartozom. A hétvégén jobb, ha inkább kiülök valamelyik tribünre. Ahogy sétálgattam, ismét belebotlottam a szépfiúba épp Sebastian Vettel-el társalgott, aki persze méregetett. Elmentem mellettük és hallottam, ahogy megjegyzés tesz Kiminek:
- Vajon hol szállhatott meg? – kérdezte Sebastian.
- Ahol mi. – vágta rá Kimi.
- Honnan veszed? – nézett rá furcsán Sebastian.
- Onnan okos tojás, hogy a szomszéd szobába lakik.
- Mi a neve?
- Anna.
- Szép neve van.
- Igen és nem csak a neve csodaszép.
- Haver nem akarom lenyúlni előled de, szólj, ha rástartoltál!
- Hülye vagy, vagy megzakkantál? Végül is egyre megy.
- Vagy inkább te, ha nem lépsz, lenyúlom.
- A tiéd lehet.
- Bolond vagy. Eddig minden hasonló kaliberű lányra rámoccantál, nem érdekelt, hogy nős vagy és most hogy már nem vagy az nem érdekel? Klasszissal jobb, mint eddig akárki, akivel találkoztál! Fogadni mernék rá, hogy magyar.
- Ezt eltaláltad látod. De kérlek, ne kombinálj, mert agyon csaplak. Még a futam kezdete előtt.
- Oké, akkor hát majd megkeresem később.
- Tedd azt.
~Olyan 4 óra körül járt már az idő és épp indultam vissza a szállodába. Hívtam magamnak egy taxit, és amíg vártam, valaki leszólított.~
- Szia! Sebastian Vettel vagyok.
- Szia! Én pedig Anna Fleming. – nyújtottam a kezem.
- Vársz valamire? – kérdezte, amolyan aranyosan.
- Igen a taxira megyek vissza a szállodába.
- Elviszlek én, hisz úgy is ugyan oda megyünk.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne.
- Miért?
- Sajtó! – és rá mosolyogtam amolyan magyaros, tele vigyorral.
- Csodaszép a mosolyod.
- Ha ez most bók volt, akkor köszönöm, meg is jött a taxim. Majd találkozunk. Szia! – és elköszöntem.
- Várj, hányas a szoba számod?
- 301, 3. emelet a haverod mellett.
- Köszi, Szia!
~Azzal taxiba vágtam magam és elindultam vissza a szállodába. ~
- Kisasszony, kérem. – szólított meg a recepciós hölgy.
- Igen. – szóltam oda mosolyogva.
- Ezt az üzenetet önnek hagyták itt.
- Köszönöm. – a szobámba felérve, ledobtam a cipőt a lábamról a kanapéra vágtam magam, felbontottam a levelet és ez állt benne: „Szia! Ma este 7-kor várlak a bárban. Seb” - remek ezt vajon mire véljem, mindegy lehuppanok és kiderítem.
~6 óra volt már, dobtam egy gyors zuhanyt mikor megcsörrent a mobilom. Remek. Nagyi keresett, de majd visszahívom. Felkötöttem a hajam és magamra húztam a barna ruhámat karcsúsított és a combom közepéig sem ért, derekán egy széles fekete övvel, felvettem hozzá egy barna magas talpú szandált egy laza smink és lementem lifttel a bárba. Beszálltam a liftbe és hallottam, hogy valaki kiabál, hogy fogd meg kérlek. Gyorsan oda tettem a kezem. Persze a kedvenc pilótám volt az, miért is ne. Beszállt mellém a liftbe, de először rám se nézett. Kiszálltam a földszinten és ki engedett maga előtt, akkor kerekedtek el a szemei, úgy isten igazán. Beértem a bárba, ahol Sebisatian már várt.~
- Csinos vagy. – majd nyomott egy puszit az arcomra.
- Köszönöm, te sem vagy semmi.
- Ezt bóknak veszem.
- Annak is szántam.
- Nos, miért is kellett lejönnöm? – kérdeztem miközben a baracklevet szürcsöltem.
- Beszélgetni, és hogy ne unatkozzunk.
- Nem unatkoztam volna, ugyanis van egy halom film, amit szándékomban állt megnézni.
- Hmm, csatlakozhatok?
- Persze, de a kanapé egyik vége a tiéd a másik az enyém.
- Rendben.
~Félre pillantottam és láttam, hogy Kimi minket néz. Nagyon nem nézett ki jól. ~
- Egy pillanat és a tiéd vagyok ismét.
- Rendben.
~Oda mentem Kimihez, nem bírtam nézni, ahogy ott ül egy maga fancsali képet vágva és bambul ránk, mintha nagy bűnt követnénk el azzal, hogy beszélgetünk.~
- Üdv! – köszöntem rá – Minden oké? Olyan fancsali képet vágsz!
- Minek jöttél ide?
- Anyám, te tényleg egy jó nagy tahó vagy. – azzal a lendülettel hátat fordítottam és ott hagytam. Oda mentem Sebhez és a fülébe súgtam, hogy menjünk fel. Rendeltem vacsit és megkértem a szobapincért hogy hozzák fel. Kimit persze ette a méreg, de miért, nem értettem. Ezek után tényleg nem tudom, mit gondoljak arról a pilótáról, aki a nagy kedvencem, valami nincs rendben az agyával az már egyszer biztos. A liftet hívtam és közben megkérdeztem Sebtől, hogy mi a jó isten baja van a haverjának.
- Seb, Kiminek mi ütötte meg az agyát ennyire? Vagy mindig is ekkora tahó volt?
- Miért mit mondott az előbb?
- Amolyan aranyosan megkérdezte minek mentem oda, de rám se nézett.
- Kiminek jelen pillanatban az élet a baja. Jenny elhagyta és most nem tud mit kezdeni ezzel. Azt hittem, hogy majd te… - itt félbe szakítottam a gondolat menetét.
- Mit én? Nem vagyok én senki porcelán babája, akit összetörhet akármikor, hogy azután újra összerakja. Én utazgatok ebben az évben és azért választottam a Forma-1es helyszíneket, mert gondoltam, hogy jól fogom magam érezni, erre belebotlok a szomszéd szobába, ebbe a depressziós majomba, aki gondol egyet és akkora tahó néha, mint ide Kína utána meg mint akit kicseréltek jön és bocsánatot kér.
- Igen, ez Kimi, újabban. De ne foglalkozz vele, és bocs az előbbiért, csak ma azt láttam rajta, hogy érdeklődik irántad.
- Ch… badarság.
- Nem hiszem, ismerem már annyira, de hagyjuk, menjünk filmet nézni.
~ Eme gyors eszmecsere után, megtudtam, miért is ilyen. Tényleg jobb, ha elkerülöm. Mire befejeztünk ezt a fantasztikus beszélgetést fel is értünk. A lift nem volt messze a szobámtól. Kinyitottam az ajtót, cipő le már nagyon fájt a lábam benne.~
- Átöltözöm, és vagyok, addig foglalj helyet és dobd be valamelyik filmet.
- Rendben.
- Köszi, sietek. – csengettek. Kikiabáltam Sebastiannak hogy nyissa ki az ajtót. Megjött a vacsi, szuper. gyorsan átöltöztem, nagyon meleg volt, így egy rövid farmer naci és egy fehér top volt rajtam.
- Te mindenben ilyen jól nézel ki?
- Én, hogy jól ne röhögtess. – soha nem volt önbizalmam így vörösödtem rendesen. Megvacsiztunk és neki álltunk nézni valami iszonyatosan nevetséges vígjátékot, amin persze szakadtunk a röhögéstől. A szomszédba a kedves idegen persze ezáltal nem tudott aludni és nem egyszer hívta fel Sebet, hogy halkabban legyünk. Majd egyszer ez csak abba maradt. Hatalmas ajtó csapódás, valahova elment.
- Nem röhögtetlek, ez az igazság.
- Nos, akkor köszönöm.
- Jól érzetem magam, köszönöm de most már mennek kell sajnos. – aranyos egy srác még meg is köszönte. Kaptam egy puszit az arcomra majd mentem aludni. Be akartam csukni az ajtót, mikor valakinek a lába ebbe megakadályozott.
- Te meg mit akarsz? – kérdeztem morcosan.
- Téged…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése