8. rész

Barátnők és leleplezések?

¤Csak álltam, mint akinek gyökeret eresztett a lába. A nagydarab benga szekrény bepakolt a kocsiba, majd a fotósok és sajtókukacok hadát próbálta eltessékelni. Na, ebből mi lesz gondoltam.  Persze Kimi próbált nyugtatgatni, irigyeltem a türelmét és a higgadtságát. Engem ez így első körben sokkolt, a holnapi lapok tuti tele lesznek velem, habár nem hiszem, hogy sokat láttak volna az arcomból vagy belőlem hisz akkora darab ez az ipse, mint egy kettes szekrény meg duplázva.¤

- Minden rendben van hölgyem? kér egy üveg ásványvizet? – kérdezte a szekus.

- Igen köszönöm, rendben vagyok, csak ez a felhajtás nekem még nagyon új.

- Azt meghiszem. – mosolygott.

- A vizet pedig elfogadom köszönöm.  – majd mosolyogtam egyet, hogy megnyugtassam minden rendben van, azt hiszem…

¤ Kimi mellé ültem be, ő étölelt nyomott egy puszit a homlokomra és közölte, hogy holnap a szállodába maradok. Meg a nagy fenéket, mit képzel. Oké hogy titkolni akarom, de na, azért ne zárjon már be.¤

- Holnap a szállodába maradsz Kicsi!

- Meg a fenéket.

- De nagy a szád.

- Nagyobb, mint a tiéd. – és mosolyogtam.

- Végre mosolyogsz.

- Igyekszem túltenni magam ezeken a férgeken, de még ez teljesen új.

¤Aranyos, de akkor sem maradok ott és kész. Visszaértünk a szállóhoz, ami tömve volt rajongóktól, sajtókukacoktól és kettes szekrényektől. Kimi és a szekrénye bementek engem a hátsó bejárathoz vitt a sofőr. Ott nyugiba kiszállhattam. Megköszöntem majd felsiettem a szobámba. Összepakoltam, rendet raktam, lezuhanyoztam majd átmentem Kimihez. Sokkal nyugodtabb voltam, itt biztonságban éreztem magam. Lehet, hogy igaza van, itt kéne maradnom. Majd meglátom. Befeküdtünk a nagy kanapéra és a Ted című filmet néztük. Nem tudom mikor, és hogy sikerült megszereznie, de le a kalappal.¤

- Hogy a…

- Ne kérdezz, csak ülj le, és pihenj.

- Rendben, - majd nyomtam egy csókot a szájára. Ez volt a második csókunk. Láttam a szemén a boldog csillogást. Én is boldog voltam, de még mindig hihetetlen érzés volt pont ő lenne az igazi? Nem tudtam feldolgozni, vagyis valahol igen, de az érzés amit akkor éreztem mikor először megcsókolt furcsa volt, furcsán jó, a mostani pedig már szívből, szeretetből és boldogságból jött.

- Tudod Anna, előtted….

- Tudom, ne aggódj, ne akarj magyarázkodni, csitt kezdődik a film. – majd megint nyomtam egy puszit a szájára.

- Igenis, főnökasszony.  – mosolygott majd viszonozta a csókomat, forrón és hosszan.

- Hé, most kezdhetjük előröl?

- Vagy folytathatjuk, ahol épp abba hagytuk, nem de?

- Kis piszok. – vágtam hozzá.

- Kis pimasz. – vágta hozzám.

¤És ez így ment sokáig, egymást piszkáltuk miközben a film szólt a háttérbe. Későre járt már ágyba tessékeltem a nagy fiút, még rendet raktam, hogy holnap a takarítőnéninek ne legyen annyi dolga és mentem Kimi mellé az ágyba. ¤

- Szeretem, ahogy szuszogsz. – mondta lágyan és megsimította az arcom.

- Én, pedig ahogy alszol. – mosolyogtam.

¤Nyomott egy puszit a homlokomra, az orromra majd a számra és elfeküdt. 10 perc alatt olyan mély álom szenderült, hogy a világát se tudta. Percekig néztem, ahogy alszik majd én is elaludtam. Reggel volt már mire magamhoz tértem. Arra keltem, hogy csukódik az ajtó. A kis piszok itt hagyott, de volt cetli és egy szál vörös rózsa a párnán mellettem.¤

Ez állt benne: „Ne haragudj, de nem teszlek ki ennek, nézz a tv-ben, csak érted versenyzem ma. Csókol a te piszkod.”

¤Aranyos, hát legyen, szót fogadok, pedig épp kezdtem lázadni. Noh sebaj, majd legközelebb. fotósok hada özönlötte el a pályát, a paddockot és faggatták a kis piszkomat, hogy mi volt tegnap ez az incidens a benya kúton. Hát Kimi diplomatikusan elküldte őket melegebb éghajlatra.¤

- Kimi mi volt tegnap azaz incidens a benzin kúton?

- Kérdezte magát valaki. Nem. Magára tartozik? Nem. Az interjúnak vége.

¤Opp, ez tényleg diplomatikus volt, majd angolosan távozott. Nagyon lökött néha. De hát ő már csak ilyen. Miközben néztem a versenyt, Flóra hívott.¤

 - Szia te világjáró mi van veled?

- Szia te lökött nő, élek köszi de van mit mesélnem, nem akarsz a következő futamra kijönni?

- Dehogynem, hol is lesz?

- Látom baromi tájékozott vagy.

- Hát öm ja…

- Elküldöm smsbe a címet és ott találkozunk.

- Rendben.  – elküldtem a kínai hotel címét és 2 hét múlva találkozunk.

¤A verseny nagyon jól ment Vettel, Kimi és Gro nagyon jól mentek a srácok. Imádom őket. De főleg Kimit. Remélem a sajtótájékoztatón nem szólja el magát.¤

- Kimi nagyon jól ment ma az autó és látszólag sokkal vidámabb vagy mi ennek az oka?

- Ennek sok oka van, de főként egy.

- Még pedig mi lenne azaz ok? Fejlesztés vagy barátnő?

- Tudod…

Sziasztok :)

"Az eső szép, ahogy a szürke felhők is azok. A ködben élvezet járni, mert titokzatos, nem tudod, mit rejt. Olyan, mintha egy álomban lépkednél. A legszebb muzsikákban sok a sóhaj és a szomorúság. A legszebb hegedűszóban több a bánat, mint a fickándozó öröm."

Müller Péter

Sziasztok :)

Mindenkinek szebb őszi napot mint amilyen nekem van :( sajnos nagyon esik az eső, ma szabadnapos vagyok így felkerül pár új rész :) 

Kérek szépen minden olvasómat ha olvassa is, legalább 1-1 kommentet ha nem is minden rész alá, de elvétve kérem írjon mert 3 nagyon elszánt olvasóm van akiknek köszönöm hogy kommentálnak tartsák meg jó szokásaikat, de jól esne ha többen kommentálnátok a részek alá :)

Köszönöm :)

Legyen szép napotok hamarosan jön az új rész :)

Puszi, Viki.

7. rész

Gondolatok mik a helyükre kerülnek

- Hát ki? – kérdeztem bambán Sebet.

- Nézd Anna, én nem mondok semmit, majd Kimi elmondja, ha akarja, de jelen pillanatban, jobb, ha nem szólunk hozzá.

- Nekem erre nincs időm. – azzal angolosan távoztam a paddockból.

¤A nap hátralévő részét a szobámban töltöttem a versenyt se a pályáról néztem vasárnap inkább a szállodába megvártam, míg vége lesz. Már a bőröndbe voltak a ruháim azok is, amiket vettem, mikor kopogtak az ajtómon.¤

- Tessék. – szóltam ki hangosan, hogy meghallja, aki kint van.

- Beszélnünk kell.

- Te jó isten.

- Bocs, csak nem megijedtél? – kérdezte a kis szöszi.

- Nem, azért van most szívritmus zavarom, mit akarsz? – kérdezte tőle higgadtan.

- Beszélgetni.

- Ha most megint belekezdesz ebbe a Kimi vs Pia-Düh trióba magam rugdoslak ki innen.

- Nem erről van szó.

- Hanem?

- Menj már át hozzá és beszélj vele, rád hallgat.

- Azt se tudom melyik a szobája, meg, ha tudnám is, nem érdekelne. Rám hallgat nagyon vicces vagy 2 hete találkoztam vele először, csodás volt… lassan oda jutok, hogy haza megyek.

- Anna nem fogod fel még mindig?

- Mit kéne fel fognom?

- Te tényleg ennyire vak vagy?

- Te tényleg ennyire szöszi vagy?

- Na, jó menj át hozzá 213-as szoba. Gyerünk.

¤Sebi átcipelt ehhez a majomhoz. Kopogott, és valami rózsaszínruhás kis cicababa nyitott ajtót.¤

- Te is csatlakozol? - kérdezte Kimi kicsit ittas állapotában.

- Ez egy igazi barom… Kimi!!! – kiabált Seb neki az ajtóból a szobán át.

- Mit akarsz?

- Gyere ki, most! – parancsolt rá. Hű ilyet is tud.

- Oh hello cicus te is csatlakozol?

- Barom. – azzal hátat fordítottam és elmentem.

- Te tényleg nem érdemelsz meg senkit, próbálom neked békíteni, erre kinyitja ez a valaki az ajtót. Te gondolkodni nem tudsz, megint, térj észhez, aludd ki magad és holnap menj át hozzá.

- Jó.

¤Visszamentem a szobámba a maradék ruhám is összepakoltam. Sebnek szóltam, jobb, ha most egyedül hagy, mert baromi pipa voltam. Hajnalba kijelentkeztem fogtam egy taxit és irány Malajzia. Nem is baj hogy 2 héttel előbb ott vagyok, így pihenhetek. A jegyem sajnos kötött a szállodához ahol a nagy csapatok szálltak meg, de így legalább pihenhetek.¤

¤Felkeltem, korán józan vagyok sehol egy cicuska ahogy tegnap fogalmaztak. Rendbe vágom magam gyorsan és átmegyek Annához. Fél óra múlva ott is voltam az ajtónál, bekopogtam, de semmi válasz. Még vagy 2-3 kopogtatás, de semmi. Hívtam Sebet, aki nem értette a helyzetet viszont múltkor én is ugyan így hagytam ott Annát, elege van belőlem. Felhívtam a recepciót, hogy a 211-es szoba lakója mikor jelentkezett ki. Azt mondták, hogy már korán, hajnali 5 kor. Nem tudom mit kezdjek vele, le kell állnom, meg kell mutatnom neki a következő hétvégén, hogy igenis tudok normálisan viselkedni.¤

¤Eltelt egy hét, süttetem azt a szép magyar balatoni hátsóm a Maláj parton. Már szerda van, ma érkeznek a csapatok, de nem fogok vissza rohanni. Sebbel beszéltem, megnyugtatom, hogy a lehető legjobban érzem magam ismét, végre és most jön 4 nap pokol. Majd elkerülöm a bájgúnárt mást nem tehetek. Itt a 240-es szoba volt az enyém 2. emelet. Direkt megkérdeztem, hogy a srácok szobája hol van, de hál égnek 1 emelettel feljebb. Itt végre nyugalomba lehetek. Teltek az órák és csörgött a telefonom. Kimi. Mit akarhat.¤

- Mond.

- Kedves vagy.

- Kb annyira, mint te.

- Igaz, de szeretnék beszélni veled.

- Én viszont nem. – azzal letettem a telefont és pihentem tovább.

¤Olyan 5 körül járhatott mikor visszaindultam a szállodába. Egy laza egybe részes pánt nélküli ruha volt rajtam. A hajam kontyba fogva és egy a napszemüvegem feltolva a hajamra, hogy lássak valamit. A lift fele menet Kimi pont autogramot osztott az egyik takarítónak és pedig ellibbentem mellette, mit sem törődve azzal, hogy ő ott van. Gyorsan kiosztogatta őket majd utánam rohant, ez tényleg nem adja fel.¤

- Kérlek, tartsd a liftet.

- Rendben. – mondtam neki aranyosan mit sem foglalkozva azzal, hogy ki ő mi ő. Közömbös volt számomra, legalábbis próbáltam úgy tenni, hogy az legyen.

- Jól nézel ki.

- Kösz, jól is érzem magam.

- Azt látom.

- Akkor jó. – majd egy mosoly kíséretében ott hagytam a liftbe, persze jött utánam.

- Nézd, sajnálom. – fogta meg a kezem.

- Kimi, ezt már annyiszor mondtad az utóbbi hetekben, hogy megszámolni nem tudom.

- Megváltozom.

- Szeretnék hinni neked, és szeretném látni, de…

¤Azzal a lendülettel megcsókolt.¤

- Nem félsz, hogy megcsapkodlak, kedves?

- Azt se bánom, ha agyon ütsz, de nem bírom nélküled, nem bírom, ha mással látlak.

- Menjünk be, ne itt beszéljük meg.

- Rendben.

¤Behívtam a szobába. Leült a kanapéra hoztam neki vizet én pedig dobtam egy gyors zuhanyt, majd egy laza barna selyem naci és egy szép zöldes barna felsőt húztam fel és a kedvenc tanga papucsom. Én a kanapé egyik végébe ültem le ő a másikba, de addig - addig mocorgott, míg oda nem ért mellém.¤

- Ezt mire véljem? – kérdeztem tőle, miközben ő azzal a két égszínkék szemével nézett az én két szemembe.

- Nem nehéz rájönnöd, emlékszel, hogy Ausztráliában mit mondtam?

- Igen.

- És tudod, hogy miért csináltam, azt, amit csináltam?

- Miért? – értetlenül kérdeztem.

- Próbáltalak elűzni az életemből, elűzni a szállodából, a pálya környékéről, de akarva akaratlanul is kerestelek, kerestem a tekinteted, hívtalak és aggódtam. A Ferrari szerelője is csak azért hívott a repülőre hogy hátha meg tud valamit, neked pedig az első kérdésed az volt, hogy én hol vagyok!

- De miért próbáltál elűzni, és… nem értem. – ültem értetlenül mellette, míg végre leesett.

- Várj itt fél perc és jövök.

- Rendben.

¤ Elszaladt valahova kb 5 percébe került addig próbáltam feldolgozni a dolgokat, de nem nagyon sikerült. Visszajött egy szál vörös rózsa volt nála.¤

- Azt mondta, hogy te örülnél ennek, hát gondoltam megpróbálom, hátha még mindig örülsz neki.

- Köszönöm, de miért nem mondtad el előbb?

- Mert nem mertem érezni, ezért próbáltalak elűzni tetteimmel.

- De ez nem megoldás.

- Most már tudom, hogy elmondtam.

- Nézd, szeretném, ha ez egyelőre köztünk maradna, kijárok versenyre ott leszek, de amíg nem leszek biztosabb a dolgokban és fogom fel hogy mi történik körülöttem, addig maradjon titokban és amint eljön az ideje kézen fogva kisétálunk és kitárjuk a nagy világnak.

- Ahogy szeretnéd.

¤Megváltozott. Teljesen más lett. Egy ölelni való szerethető izmos maci. Mosolygott. Meg is jegyezték a sajtókukacok. Az volt az újságokban hogy: „Új barátnő, vagy visszafogadta a régit?” Más-más szalagcímmel, de ez volt a lényege. Boldog volt. Most már csak a szöszi Sebinek kell valakit kerítenem. Ő mind végig tudta. Becsületére váljon, hogy nem pletykált. ¤

¤Beült a kanapé egyik végébe én pedig belehajtottam a fejem az ölébe, nagyon fáradt voltam, de egyben boldog is. Betettünk egy filmet, amin szintén iszonyatosakat lehetett nevetni. Ő is végre boldog volt. A film után megvacsiztunk, egy kis olaszosat rendel Kimi, addig felvettem a pizsim. Közöltem vele, ha akar, maradhat, de semmi tipitapi. Hamar sikerült befejezni a vacsit és én úgy dőltem be az ágyba, mint valami mázsás zsák. Kimi betakargatott, majd befeküdt mellém, átkarolt, adott egy puszit és elaludt.¤

¤A csütörtöki sajtó tájékoztatón is vigyorgott, mint a százas szög, le se lehetett lőni. Pénteken és szombaton úgy ment a kocsi, mint a kis angyal, senki se tudta meg előzni, így ő nyerte az időmérőt is. Vége volt a napnak és együtt indultunk vissza a szállodába. Ahogy beszélgettünk a kocsiknál az egyik sajtókukac oda jött és faggatott minket, és annyi kép készült, hogy ezt se tudtam honnan jönnek a vakuk. Remek. Gyorsan szétszéledtünk és sms-ben megbeszéltük, hogy Kiminél találkozunk.¤

¤Visszafele a taxis sietett és faggatott, nagyon kényelmetlenül éreztem magam, amit meg is írtam Kiminek, aki közölte, hogy a következő benzinkúton szálljak ki és együtt megyünk vissza. Közöltem a sofőrrel a tervem, akinek nem tetszett ez az egész, de miután 200pénzel többet kapott nem ellenkezett.¤

- Kösz, viszlát.

- Viszlát.

¤Persze a sajtókukacok ott is ott voltak, de nem érdekelt, Kimi mellett biztonságosabb. oda jött az egyik faggatni. Nagyon kényelmetlenül éreztem magam és Kimi testőre szakította őket félbe…¤

6.rész

Egy s más...

- Mégse estél ki szöszim. Gratulálok.

¤A kamera pont mutatta és láttam rajta valami furcsát, valami furcsán jót. Egy kósza mosolyt. Kimi mosolygott. Örültem neki. Gondoltam megvárom a szobájába. Este 9 óra lehetett, mikor hallottam a kulcszörgést. Kinyitotta az ajtót és egy, épp hogy felöltözött utcalánnyal karöltve sétált be a szobába. Szép, én marha meg még be is meséltem magamnak, hogy örült annak a telefonhívásnak. A kanapén pöffeszkedtem, de amint megláttam őket kirohantam a szobából egyenesen a lifthez és zokogtam, de miért? Nem értettem magamat, de Kimit sem. Ő persze egyből kijózanodott és utánam rohant, de nem érdekelt. Felhívtam Sebastiant, hogy merre van. Ő legalább józan volt. Felmentem hozzá a 4-re, ő pedig már az ajtóba várt. Zokogtam, mint egy kis gyerek, akitől elveszik a játék mackóját. Seb oda sietett átölelt, nem kérdezett semmit, hisz látta Kimit és gondolta, hogy mi történhetett. Nem faggatott. Néma csendben várta, hogy megnyugodjak, leültetett az ágyra pontosabban elfeküdtem bele hajtottam a fejem az ölébe, és ahogy simította a buksim kezdtem megnyugodni. Pár perc múlva el is aludta. Nem kellett sok idő, hogy az a báj gúnár megtaláljon. Nem keltem fel, de hallottam, ahogy Kimi elmeséli mi történt, és ahogy Seb egy rendes egyenes lebaszást, ad neki. ¤

- Had menjek be hozzá! – kérlelte Sebet.

- Alszik, végre megnyugodott. Neked totál agyi bajod van vagy tényleg csak elment az a maradék józan eszed is.

- Tegnap sokat beszélgettünk és tettem neki egy majdnem ígéretet, amit most megszegtem, muszáj vele beszélnem.

- Nem engedem, hogy bemenj hozzá.

¤Félig meddig fent voltam, de a szemem csukva volt. Mindent hallottam, mikor Kimi már józanul, ugyan de berontott, hogy megnézzen. Oda ült az ágy szélére és megsimította a fejem, nyomott egy puszit az arcomra majd bocsánatot kért. Én akarva akaratlanul is kijelentettem, hogy: nem haragszom. Nem akartam, nem tudom mi üthetett belém. Persze, hogy haragszom, vagy tán még sem. Már magam sem tudtam eldönteni, hogy mi a jó bánat van velem.¤

- Fenn vagy Kicsi? – kérdezte halkan miközben a keze a hátamon volt.

- Erre ki ne kelne fel? – kérdeztem mosolyogva, miközben megfordultam az ágyon és nyújtóztam egyet. Féloldalasan visszafeküdtem a kezem az fejem alatt volt a hajam, pedig eltakarta az arcomat. Kimi oda nyújt én meg reflexből megfogtam a kezét.

- Mit akarsz?

- Csak látni az arcod. – elengedtem a kezét, hagytam, hogy azt tegyen, amit tenni szeretne, közben Seb magunkra hagyott. Az arcom most már látta a hajam nem takarta el.

- Csodaszép vagy. – jönnek a bókok, hely de jó.

- Nézd szépfiú, a bókokat köszönöm, de nekem ez sok, visszaváltom a jegyet és más uticélokat keresek magamnak. Ennek semmi értelme nincs, hogy szétmarcangolod magad, és rajtam vezeted le.

- De mit tegyek?

- Keress magad mellé valakit, aki megállíthat ebben az őrült életedben.

- És ha én már megtaláltam?

- Akkor mond el neki, ne legyél nyuszika.

- Rendben, de csak egy feltétellel.

- Még pedig?

- Hogy nem mondod vissza a jegyet és minden futamon találkozunk.

- Rendben van. – én marha. – Még nézegetsz vagy esetleg mész aludni?

- Megyek, te nem jössz?

- De összeszedem magam és megyek.

- Megvárlak.

- Remek. – Sebet nem találtam sehol sem. Hagytam neki egy cetlit, és hogy holnap feltétlenül beszélnünk kell, keressen meg.  Nem tudok kiigazodni ezen az emberen.

¤A lifthez értünk, de vacogtam. Rólam tudni kell, hogy 40 fokban is képes vagyok fázni. Kimin volt egy pulcsi látta rajtam, hogy majd megfagyok. Aranyos volt szó nélkül, kérdezés nélkül fogta levette és rám terítette. Persze egy elengedett mosoly kíséretében megköszöntem. Oda kísért a szobám ajtajához behívtam, amíg keresek valami kényelmesebb és annál melegebb ruhát. Visszaadtam neki, miután az aranyos szürke Mickey egeres pizsimet magamra húztam. ¤

- Aranyos a pizsid! – vágta hozzám mosolyogva.

- Aranyosabb vagy, ha mosolyogsz. – Anna te idióta ne.

- Köszönöm.  Anna nézd, valamit el kell mondanom.

- Kimi, fáradt vagyok, ingerült és holnap, ha neked is jó megbeszéljük.

- Rendben. – láttam, hogy csalódott a szentem, de hát ez van.

- Várj.

- Mire? – kérdezte mit sem törődően.

- Erre. – majd nyomtam egy hatalmas cuppanós puszit az arcára.

- Köszönöm. – a szemei csillogtak, de miért?

- Jó éjt, Szöszim.

- Jó éjt Kicsi.

¤Kb. 5 óra alvás után, mint a mosott szar, úgy néztem ki. Emberi alakot öltöttem magamra majd megkerestem Sebet. Elmeséltem neki, hogy mi volt, ő felvázolta a helyzetet, ami eddig is ismert volt, így nem volt furcsa. Meg reggeliztünk majd elköszöntem Sebtől, aki ment is a következő futamra. Bahrein. Hmm már várom ott is jó meleg van. Remélem. Akkor most jöjjön a nagyobb falat. Kopogtam Kimi ajtaján, de semmi válasz. Biztos már elment, vagy még alszik. Kopogtam még 2-szer de úgy voltam vele ha eddig nem nyitja ki vagy nincs itt vagy nincs itt. Összepakoltam a cuccaim és irány a reptér. Ott találkoztam egy sráccal, akivel a futam alatt is összefutottam. Piros Ferraris szerelés, biztos valamelyik szerelő lehet.¤

- Jó reggelt a szép hölgynek.

- Jó reggelt. – mosolyogtam. Helyes, tipikus olasz pasi volt.

- Nem akarsz velünk repülni?

- Nem hiszem, hogy az szabályos lenne.

- Várj, megejtek egy telefonhívást.

- Rendben.

- A nagy főnőknek semmi kifogása ellene.

- Akkor hát irány a repülő.

¤Felszálltam erre a hatalmas gépre, és mint kiderült a pilóták is velünk repülnek, remek. Mit sem törődve ezzel oda ültem a jó képű idegen mellé, akinek még a nevét sem tudom.¤

- Apropó, hogy hívnak?

- Jo vagyok.

- Én pedig…

- Tudom, Anna, Kimi rólad áradozik csütörtök óta.

¤ Megállt bennem az ütő is.  De mit érdekeljen, áradozzon csak, gondolom, a kötél idegemről beszél és arról, hogy mennyire kiállhatatlan ribi vagyok, ahogy ő fogalmazott.¤

- Kimi is a gépen van?

- Nem ő másik géppel repül. Már korábban elindultak.

- Értem.

¤Végig beszélgettük az utat Jo-val, és nagyon jó fej pasi. El is felejtettem azt a sok rosszat, amit ettől a majomtól kaptam. Több órás repülő út után végre megérkeztünk Bahreinbe. Kiszálltunk majd elfoglaltam a szállodát. Nem kellett taxiznom, hisz Jo elvitt a szolgálati autóval. Mit ad Isten, megint ugyan az a szálloda.¤

- Jó napot szeretném elkérni a szobám kulcsát, Anna Fleming vagyok.

­- Jó napot hölgyem, máris adom. Öné lesz a 211-es szoba 2. emelet.

- Köszönöm.

¤Jo persze fülelt, mintha informátor lenne. Beszálltam a liftbe és a 2ra mentem. Kiszálláskor semmi meglepő nem fogadott, nyugi van. De nem értem Kimi mér nem várt meg Ausztráliában, mikor megbeszéltük, hogy beszélünk. Mindegy is az ő dolga. Kipakoltam elfoglaltam a szobát és nyakamba vettem a várost. Vettem pár új göncöt, cipőt és beültem egy nagyon jó kávézóba. Olyan délután 5 ra lehetett mikor csörgött a mobilom. Seb volt az. ¤

- Szia, merre vagy?

- Szia, épp kávézom.

- De jól teszed, majd szólj, ha visszajöttél a szállodába.

- Azt ne mond, hogy megint egy szálloda.

- Pedig de.

- Isteni, akkor sietek vissza.

- Rendben.

¤Annyira nem rohantam hisz még gyerek az idő. Ismét egy szállodába voltunk. Seb és a bájgúnár. Vele nem találkoztam egész héten, pedig itt van került. Seb sem értette miért. A pályára kimentem, de csak a tribünökre ültem fel és ez így ment egész hétvégén.  Vasárnap a futam előtt megkerestem Sebastiant, aki akkor pont Kimivel beszélgetett. Elrohantam mellettük és zokogtam, de hogy miért magam sem tudom. Sebastian utánam rohant és megkérdezte mi történt megint.¤

- Tudod, mindig is egy életvidám ember voltam utoljára a szüleim halálakor sírtam ennyit, és most, hogy ő itt van, arra sem méltat, hogy köszönjön. Nagyon rosszul esik.

- Anna, nézd, neki most van egy aranyosan nagy problémája és nem tudja, hogy oldja meg.

- De segítenék neki, miért nem engedi?

- Mert TE nem tudsz neki segíteni.

- De miért?

- Mert tudod hogy ki az az aranyos nagy probléma?

- Ki?

- Hát….

Olvasók :)

Sziasztok!

Szeretnék megkérni mindenkit, aki olvassa a ficcet, hogy kommenteljen akár rossz akár jó :)
Így tudok csak javítani és változtatni rajta :)
Briginek köszönet, hogy kommentel mindig így tudom, hogy min javítsak remélem mindenki más is így tesz ezer köszönet érte.

Az uccsó résznél 5 kommit kérnék és jön a kövi kettő rész :)

Pusza Viki

5. rész

Váratlanok már pedig vannak

~ Kimi szólt, hogy nyitva van az ajtó, vagyis csak akart, de a váratlan vendég úgy csörtetett be az ajtón, mint elefánt a porcelán boltba.~

- Szia, Szivi! Látom hamar találtál magadnak egy új cafkát?

- Te mi a jó életet képzelsz magadról? Berontasz ide, nincs egymáshoz semmi közünk.

~Lassan felálltam az asztaltól és elkezdtem kifele hátrálni, mint egy jó katona, aki nem rég képeztek ki. Sikerült észre vétlenül kimennem a szobából. Ők pedig órákon át üvöltöztek egymással. Nem bírtam már hallgatni. minek jött ide ez a nő, szerencsétlen ember, már kezdett megnyugodni. Mindegy nyakamba veszem az esti melbournei éjszakát és fotózom párat. Lefele menet összefutottam pár pilótával, akik szintén nem bírták hallgatni ezt a veszekedést így inkább elmentek sétálni vagy a bárban iszogattak, beszélgettek. Ahogy mentem le, belebotlottam kedvenc német pilótámba, aki megkérdezte, hova tartok.~

- Hova mész ilyen csinosan?

- Csak sétálni nem bírom hallgatni a vitát.

- Igen hallottam, hogy itt van, az a nő nem tudom minek jött ide. Azt hittem, hogy beszél veled Kimi és minden oké lesz és… - szakítottam félbe.

- Seb mit akarsz ezzel mondani már megint?

- Hát akkor, ha ő nem mondta el én nem pletykálok, bocsi szépségem.

- Majd elmondja.

- Nem vagy egy kíváncsi típus.

- Hát nem, sőt vásárolni is utálok, ha ezzel az apró infóval boldoggá teszlek.

- A legboldogabbá. – fülig érő mosoly. Imádtam ezt az embert is, de olyan furán éreztem magam a vacsi után. Kimi mintha mondani akart volna valamit, amikor Jenny berontott.

- Ennek örülök, most megyek. PáPusz.

- Szia, Drága.

~Jó estéje lesz neki is, ha már találkozott velem, úgy érzem. Pár pillanat múlva csörgött a telefonom, nagyi volt az, te jó ég nem hívtam vissza. Felveszem. Beszéltünk pár percet tudni akarta, hogy érzem magam.  Ha elmeséltem volna, neki hogy mi minden történt velem haza rendel egyből. Így csak annyit mondtam neki, hogy nagyon szép a város, csodásak az emberek, az ételek és hogy a futam is más a paddockból. Kérdezte, hogy találkoztam-e a nagy kedvenccel. Hát hogyne nagyi, volt a válasz. Nem tudom mi lesz ennek az egésznek a vég kifejlete, de egyet tudok, hogy most megyek és megnézem a várost. Sebastian telefonált olyan hajnali 1 körül, hogy merre járok, mert Kimi aggódik, hogy csak úgy eltűntem, hát időbe észrevette a drága. Mondtam neki, hogy megvagyok, minden rendben van, sétálgatok lent a szálloda előtt már vagy 2 órája és nem tudom, hogy befejezték-e már a veszekedést. Aludni akartam. Kimerült voltam és borzalmasan álmos.  A kimerültségtől és a fejembe kavargó dolgoktól borzalmasan éreztem magam. Fájt minden porcikám főleg a fejem. Itt helybe össze tudtam volna esni. Sok nem kellett, és ha nem kap el valaki, mentem össze csuklom a fáradtságtól.~

¤Megvagy. Hallottam a hangot a fejembe, de nem tudtam hova tegyem. Reggel 8 óra. Mi az isten ez nem is az én szobám, de hol vagyok. Hallottam valakit matatni de semmi erőm nem volt, hogy kitápászkodjak az ágyból.¤

- Hello! – kiabáltam át a másik helyiségbe, már ha ezt annak lehet nevezni. Nagyon fáradt voltam még mindig nem tudom hány órát aludhattam, vagy hogy egyáltalán mi történt velem.

- Végre magadhoz tértél – rohant be a szobába a szöszi.

- Magamhoz de, hogy kerültem ide?

- Miután kiderült, hogy 2 órája mászkálsz a szálloda előtt és nem vagy hajlandó feljönni, mert nem tudod mi vár rád ezen az emeleten, lementem érted, hogy szóljak minden rendben, de akkor épp összezuhantál.

- Értem, és köszönöm.

- Nincs mit, de most muszáj lesz enned, nekem pedig mennem a pályára.

- Én is megyek.

- Egy frászt jössz, maradsz itt és pihensz, majd megnézed a tv-ből.

- Észnél vagy? Nem azért repültem x órát és fizettem ki a jegyet, hogy ágyból nézzem végig, ahogy kiesel.

- Kedves vagy, látom már semmi bajod.

- Alap, szivi.

¤Próbáltam kimászni az ágyból, de mint akinek nem lenne lába, nem ment. Nagyon nem volt erőm, pedig ettem rendesen, de az utóbbi napok stressze és a nem alvása ezt eredményezte. Remek.¤

- Hopp – és termett ott Kimi hogy visszasegítsen az ágyra mert félig már lent voltam.

- Apropó, ki öltöztetett át? – néztem rá kaján vigyorral.

- Az úgy volt tudod…

- Tudom, és te hol aludtál? – kérdeztem tőle.

- Az úgy volt tudod…

- Tudom.

- Akkor jó. De igazából én nem aludtam sokat, néztem, ahogy pihensz és alszol, vártam hátha magadhoz térsz. Amúgy tudtad hogy álmodban beszélsz?

- Igen tudom.

- És azt is tudtad, hogy szuszogsz, de amolyan aranyosan, megnyugtató, sikerült is elaludnom.

- Ennek örülök, de most még fel kell hívnom Sebet. Biztos oda meg visszaaggódja magát.

- Seb tudja a számod?

- Igen, feltalálta magát a kisgyerek és a recepciós csajra egy kaján vigyort vetett, majd megtudakolta a számom.

- Okos nem mondom, de megadhatnááá…. – még mielőtt befejezte volna inkább félbe hagyta.

- Megadom.

- Csak azért, tudod, hogy tudjam, mi van veled. Ígérem nem hívlak max 1-szer.

- Redben. – miután meg adtam neki a számom és a pici szíve is megnyugodott. elindult a pályára. Magamra maradtam egy nagy tv-vel egy halom kajával. Ki se ért a szállodából, de már hívott.

- Ugye jól vagy?

- 5 perce mentél el. Nem a halálomon vagyok csak nagyon kimerültem az utóbbi napok örültségeitől.

- Rendben majd hívlak.

- Rendben, majd hívj. – próbáltam a „majd” szócskát annyira kihangsúlyozni amennyire csak lehetett, remélem összejött, vagy mégsem…? Alig telt el 1 óra és megint hívott, remélem lassan 2 óra lesz, addig se hívogat.

¤Felhívtam Sebastiant, hogy nyugtassa meg a szöszi haverját, hogy életben maradok. Elmeséltem neki mi történt persze most már szinkronba nyomták, remek. Egész nap pihentem, Kimi rendelt nekem ebédet, amit persze a szobaszerviz felhozott, így még lemennem se kellett. 2 óra kezdődik a rajt. Izgultam a két majomért hisz jó helyről rajtoltak. Kimi mint a meszes ment az első helyen, Seb pár másodperccel mögötte. Simán baleset nélkül lement a futam, majd amint tudtam, hogy végeznek én hívtam fel őt…¤

4. rész

Váratlan vendég!

~Megragadta a derekam és szorosan magához húzott…~

- Engedj el, vagy sikítok. Mindenki minket néz.

- Beszélnünk kell.

- De én nem akarok veled beszélni, engedj el.

- Beszélnünk kell, Anna, kérlek.

- Oké. De nem itt menjünk fel.

- Rendben.

~Beszálltunk a liftbe, de el nem engedte a kezem. Pedig sehova se tudtam volna elfutni. ~

- Elengednél? Nem vagyok a cafkád, hogy fogd a kezem.

- Nem mondtam, hogy a cafkám vagy és elengedlek, bocs.

~Elengedett, de nem szívesen. A gyomrom a torkomban. Nagyon kényelmetlenül éreztem magam, de mégis élveztem a helyzetet. Én hülye, hogy lehet egy ilyen helyzetet élvezni. Totál nem vagyok normális. Itt áll mellettem Kimi, aki totál össze van zuhanva a volt neje miatt és szegénynek még akkor lelkiismeret furdalása van a tegnapi dolgok miatt, ami legyen is hisz nagyon csúnyán viselkedett. Tényleg szerencsém volt, hogy akkor és ott volt Seb, kitudja mi lett volna.~

- Hát tegnap pedig úgy nézett ki, hogy az vagyok, pedig semmi sem történt Sebbel, csak hogy tudd egy jót filmeztünk, ettünk és beszélgettünk. Nem kellett volna ez az egész tegnap este.

- Tudom, és nagyon szégyellem magam. – majd felém fordult és a szemembe mondta. Láttam rajta, hogy tényleg sajnálja a dolgot, de ezt akkor sem lehet csak úgy elfelejteni. Megfogta az arcom és meg akart csókolni, mikor belekezdtem a mondókámba.

- Tudod, mióta te versenyzel, nagy álmom volt, hogy találkozzak veled, elég lett volna egy közös fotó és egy autógramm. - Állt velem szemben még mindig. A lift megállt a harmadikon. Kimihez mentünk be. Írtam egy sms-t Sebnek, hogy ne aggódjon, ha van, valami azonnal hívom. Válasza az volt vigyázz magadra drága rohanok, csak hívj. Aranyos.

- Kérlek, ülj le.

- Nem kösz, nekem itt jó. – álltam az ajtóba.

- Anna nem foglak bántani, ígérem.

- Nekem jó itt kösz. – vágtam a fejéhez elég flegmán, de megérdemelte.

- Anna, kérlek, szeretnék beszélgetni, ülj le.

- Jó, de te oda én ide. – adtam parancsba mint valami katona.

- Rendben. Köszönöm. Szóval, Seb elmondta gondolom, hogy miért vagyok újabban megint egy agyatlan barom.

- Igen, és sajnálom, de ennek nem ez a módja.

- Tudom. Tudod Jenny elhagyott elváltunk és azóta, nem volt senki egészen csütörtökig, aki megfogott volna annyira, hogy megváltozzak, de nem tudom ezt közölni a másik féllel, mert gyáva vagyok és megint az alkoholhoz nyúltam.

- Akkor térj észhez felnőtt férfi vagy. Állj elé egy szál vörös rózsával és mond el neki, de ne rajtam vezesd le a dühöd úgy, hogy csak pár napja ismersz.

- Gondolod ez jó lesz?

- Gondolom, én biztosan örülnék egy ilyen gesztusnak. Viszont ha rám hallgatsz, először leteszed a piát és utána állsz elé. Ha szeretnéd, segítek, hisz futamról futamra ott leszek, de ez sem lesz megoldás. Nekem is vannak dolgaim, utazom, szeretnék várost nézni, nem leszek melletted, hogy pofán vágjalak, ha piához nyúlsz.

- Elkísérlek várost nézni.

- Hogyne, hogy utána rajtunk csámcsogjon mindenki.

- Igaz. Anna én… - majd félbe szakította a kopogás. – Tessék, szólt Kimi.

- Meghoztam a vacsorát két fő részére.

- Köszönöm.

- Két fő részére? – néztem rá bambán.

- Igen. Ma este velem vacsorázol.

- Ahogy parancsolja, Yoda.

- Vicces vagy. – közölte Kimi.

- Te meg parancsolgatsz mindenkinek.

- Ez nem igaz.

- Oh dehogynem, igaz. – vágtam a fejéhez.

- Nem, nem igaz.

- De igen az, de nem folytatom a vitát, együnk, ha már megrendelted.

- Apropó, ha már vacsit rendeltél és két fő részére, honnan voltál olyan biztos a dologban, hogy veled vacsorázom? Most ha nem ülnék itt meg ehetted volna az én adagom is.

- Biztos voltam abban, hogy tudunk beszélni.

~A vacsi isteni volt, de jobb lett volna, ha Miss. Durci is normálisan eszik, nem pedig csak turkálja az ételt.~

- Tán nem ízlik a vacsi?

- De az igen, csak gondolkodom.

- És min, te jó ég meg ne ártson. – vágtam hozzá mosolyogva.

- Mosolyogsz.

- Igen, tudod azt az emberek szoktak, hátha felvidítják a másikat, vagy ha boldogok mosolyra gördül a szájuk.

- Tudom.

- Akkor mi ezen a furcsa, hogy mosolygok.

- Olyankor szebb, vagy mint máskor. – mondta és eleresztett egy apró mosolyt.

- Én szép, te se néztél még rám. – mondtam neki már-már fuldokoltam az ételtől lassacskán annyira nevettem.

- Hidd el rád néztem nem is egyszer.

~ A levegő megfagyott körülöttünk és ezt a csendet egy kopogás szakította meg…~