Egy új élet kezdete
¤Csak ment az idő. 2005-ben meg nősültem, de valami nem működött. Nem mertem bevallani magamnak sem, hogy ez így nem működhet. Jenny a lovak világába menekült, én pedig maradtam rabja a Forma1-nek. 2007 egy nehéz évnek bizonyult. Világbajnok lettem. Életem legszebb időszaka volt, ami egyben a legrosszabb is. A házasságom tönkre ment, de a karrierem a csúcson volt. Gondolkodtam, mit kéne tennem, de nem jöttem rá. 2008 tavaszán Jenny bejelentette, hogy válni akar. A hosszas válási procedúra 3 évig tartott… majd jött egy reménysugár.¤
¤Elmúlt egy év és itt vagyok megint. Az óra kegyek én pedig egyedül vagyok a nagyvilágban. Imádom a Forma1-et. Szerencsémre örököltem a szüleimtől egy valag pénzt. Kitanítattak. Szüleim autóbalesetben meghaltak 1 ével ezelőtt azóta, nagyiéknál lakom. Megbeszéltem velük, hogy utazni fogok, 1 évig majd letelepszem a szülővárosomban, munkát keresek, családot alapítok és gondoskodom róluk, míg világ a világ. Ők ebbe bele is egyeztek, hisz tudták, megbízhatnak bennem, de akkor még nem tudtuk mit is tartogat a jövő.¤
¤2011. december 31. hatalmas partiba vágtuk magunkat Tonival és a srácokkal. Úgy döntöttem, nem keresem a boldogságot, majd ha akar, megtalál. Ennek ellenére elég keserűnek éreztem az életem, és abszolút nem éreztem magam jól. Eddig mindig Jennyvel ünnepeltem és most… csak ülök az asztalnál, éjfél előtt 5 perc és a poharam nézegetem, ami tele van. Furcsa. Józannak érzem magam, a srácok persze tombolnak, mint a meszes. Nem fogom magam sajnáltatni, az nem én vagyok. Erőt vettem magamon és oda ballagtam a többiek mellé széles mosollyal az arcomon, azt mutatván, hogy minden rendben van. Majd éjfélt ütött az óra. Koccintások, kézfogás és hajnalig tartó parti. Nem az a korán kelő típus vagyok, főleg nem ennyi pia után. Kialudtam magam, majd miután próbáltam kijózanodni, úgy éreztem valami idén más lesz. Éjfél után persze öntötték belém a piát, mondjuk annyira noszogatni se kellett, így a fejem is szét akart robbanni. Lehet ettől éreztem magam furcsán. Hamarosan elkezdődnek a tesztek és a szezon is. Még nem tudom mi vár ránk, de úgy érzem, hogy nem hiába léptem át a 2011-es évet…¤
¤A szilveszteri parti iszonyat jól sikerült a csajokkal. Nagyon élveztem bár nem tudom, furcsa érzéssel léptem át az év küszöbét. Mintha valami várna rám, valami jó érzés, egy fantasztikus kaland veszi kezdetét márciusban. Elindulok és az idei év Forma1-es szezonját fogom végig kísérni, ez lesz az én kirándulásom a nagyvilágban. A papírjaim már készen vannak, vízum, oltások, útlevél. Nagyon előre gondolkodom. Nem ittam sokat, hisz utálom az alkoholt. Ennek ellenére iszonyat jól érzetem magam, Flóráékkal. ¤
¤A teszteknek vége. A gép nagyon megy, de kérdés, hogy a többiek mit raktak össze. Kezdődik a szezon egy héten belül. Csomagok összepakolva irány Ausztrália. Remélem, hogy sok jót várhatok az első futamtól, hisz sok minden kiderülhet itt. Gondolkodtam egész úton, míg kiértem a repülőtérre. Céges gép így sokat nem kell várni, de itt is megtalálnak a sajtókukacok. Jöttek a várva várt kérdések: „Hol van Jenny?”; „Tényleg elváltatok?”; „Akkor most szabad préda vagy?” stb... mit sem törődtem velük, mint ahogy szoktam, átgázoltam rajtuk és mentem a repülőhöz. Semmi közük hozzá. Majd megtudják egyszer úgy is. Jenny már a versenyre sem úgy megy, hogy az én nevemmel, hisz elváltunk, már egyikünk sem hordja a gyűrűt, amit mind a ketten viseltünk akár verseny volt akár nem. Nem agyalok, mert az nem tesz jót, csak még rosszabb kedvem lesz tőle. Ami alatt méláztam, egy hang szólt: Kérem, kapcsolják be az öveket, mert hamarosan felszállunk. Bekapcsoltam az övet és 5 perc után elindult a gép. Több órás repülés után, végre leszálltunk. Gyorsan autóba vágtam magam és irány a szálloda. Ott meg persze a sok rajongó és riporter. De boldog vagyok, de hát hozom a formám, mint ilyenkor mindig. ¤
¤Elköszöntem a nagyiéktól a reptéren, Ferihegyen és irány Ausztrália. Életemben nem ültem ennyit, mint ezen a gépen valami borzalmas volt és hosszú, igaz az út simán ment, nem volt probléma, csak messze van. Egy azon időbe szállt le a gépem egy magán géppel, nagy betűkkel, hogy Lotus. Hmm ez aranyos, százas vigyor nagyon tetszett. Persze ők másik kifutópályán szálltak le. Nem foglalkoztam vele, hisz én csak is egy pilóta miatt vagyok itt, akit szeretnék látni és talán sikerül a 20 futam alatt egy fotót készítenem vele. Abba a szállodába foglaltattam szobát ahol a Ferrari, McLaren, Lotus és még sorolhatnám pilótái szálltak meg, a pénz nem okozott gondot. Taxiba ültem és a szállodához hajtottam, uff, hogy fogom én ezen a tömegen átjutni. Persze én csak egy szerencsétlen kis senki vagyok simán bejutottam. A portás egy kicsit feltartott, hogy mit is keresek én itt. Közöltem vele, hogy szobafoglalásom van és engedjen be. Kénytelen voltam betelefonálni, hogy nem enged be ez a szerencsétlen, és hogy valakit küldjenek ki, mert felrobbanok. Kijött maga az igazgató úr mintha valami híresség lennék. Szegény megkapta a fejmosását, de meg is érdemelte.¤
- Köszönöm, hogy intézkedett.
- Ugyan, hölgyem nem tesz semmit. Öné lesz a 301-es szoba a 3. emeleten.
- Köszönöm. – nos ez nem is tartott sokáig. Felmentem, hogy lepakoljam a cuccom mikor éktelen üvöltözést hallottam, valaki a szomszéd szobába telefonon üvöltözik valakivel. Oké annyira nem is kiabált, de hangos volt és akarva akaratlanul is meghallottam. Kipakoltam, de még mindig hallottam majd egyszer csak néma csönd. Úgy döntöttem átmegyek és megkérdezem, hogy minden rendben van-e mert kicsit ideges lettem, ha ez így megy egész hétvégén, inkább sátorba alszom a pálya szélén. Kopogtam majd ajtót nyitott egy ismeretlen, de annál inkább ismert személy.
- Ohm ne haragudj nem tudtam, hogy te laksz mellettem, csak meg akartam kérdezni, hogy jól vagy-e mert ez kicsit hangos volt.
- Ne üsd bele az orrod mások dolgába. – kaptam az ívet eme kedves szőke finn fiatalembertől és rám vágta az ajtót is. Szuper. A nagy kedvenc, ekkora tahó. Visszaballagtam a szobámba, alig fél óra telt el és kopogtak.
- Nyitva. – kiáltottam magyarul, majd ismét kopogtak oké akkor most angolul hátha nem ért magyarul én balga hisz Ausztráliába vagyunk szegény szobapincér vagy takarítónő az akkor nagyon hülyén jön ki.
~Kiáltottam angolul. Benyitott, de mit sem törődtem vele pakolásztám. ~
- Ne haragudj, hogy az előbb olyan tahó voltam. – Jézus Isten, a szívem megállt úgy megijedtem. Megfordultam, hogy nem álmodom-e, de nem. Nem így terveztem a közös fotózást és találkozást a nagy Kimi Räikkönennel.
- Semmi probléma, csak tudod én sem voltam a helyzet magaslatán, hogy pont te vagy a szomszédom.
- Valahogy sejtem. – majd elkezdte a tarkóját vakarászni mintha kérdezni akarna valamit. Pakoltam tovább, gondolom, a hátsó felem stíröli, hát tegye, nekem dolgom van. Ő a nagy kedvenc, itt van a szobámba én meg pakolok.
- Ne haragudj, bunkó vagyok be sem mutatkoztam. Anna vagyok.
- Én pedig… - szakítottam félbe – Kimi, tudom. Tudod, miattad vagyok itt Ausztráliában. – ez ciki, vörösödöm mint a rák.
- Hogy-hogy? Nyertél valami találkozást? – nézett fancsalian szegény. Gondolom a háta közepére nem kívánt egy rajongót sem erre tessék, kap egyet rögtön a szobája mellé.
- Nem én utazgatom, és mióta az eszemet tudom Forma1-et nézek, és a finneknek szurkolok, így most te vagy a soros.
- Ez kedves kösz. – majd ejtett egy laza mosolyt.
- Ugyan semmit nem tesz. – én pedig mosolyogtam, ahogy szoktam, életvidáman, ahogy Fló a legjobb barátnőm szokta volt mondani, csillognak a szemeim a boldogságtól. – Kérsz esetleg egy pohár vizet, vagy van kedved beszélgetni?
- Nem akarlak zavarni, de ha már így felajánlottad, akkor szívesen maradok, úgyis csak idegeskednék és ma semmi dolgom sincs.
- Rendben. Akkor huppanj le a kanapéra, máris jövök.
~Kimi nem tudta, hova rakni Annát. Valami furcsát érzett, mint akkor mikor szilveszterkor átlépte az újév küszöbét. Ahhoz képest, hogy rajongó nem ugrik a nyakamba, nem visítozik és nagyon csinos. Valami nem volt rendben oda bent, a gyomra valahogy furcsa volt, a szíve máshogy vert. Mi lehet ez vajon?~
- Itt is vagyok, egy pohár hideg ásványvíz, hozzak még valamit?
- Hé, te nem pincérnő vagy ülj le már. – kaptam a parancsot, de mintha egy kicsit feszengene.
- Minden rendben van, olyan vagy, mint akit rövid pórázon tartanak.
- Persze, csak elkapott egy furcsa érzés.
- Ne aggódj engem is. – beszélgettünk az idei szezonról, szegénynek van baja, de magánéleti dolgokról nem faggattam nem rám tartozik, hisz nem vagyok én senkije sem. Meséltem neki magamról egy keveset, de a magánéletemről semmit sem igazán.
- Most megyek nem zavarlak tovább.
- Eddig sem zavartál, filmes estét tartok, ha van kedved csatlakozni, gyere csak.
- Kösz, még meggondolom, és kösz a vizet és a beszélgetést.
- Ez csak természetes.
~Kiengedtem az ajtón majd kaptam egy puszit az arcomra. Aranyos.~
~Jött az este. Lezuhanyoztam és beültem a kanapéra filmet nézni. 8 óra, semmi, 9 óra, 10 óra, semmi ma már nem is jön, vagy iszik, vagy alszik. De miért is várom, hisz semmi közünk egymáshoz. reggel korán felkeltem, dobtam egy zuhanyt és hallottam, hogy kopogtatnak. Kiszóltam, hogy várjon egy pillanatot, gyorsan magamra csavartam egy fehér törölközőt és kiszaladtam ajtót nyitni. Basztikuli, hát ezt nem így terveztem.~
- Szép a törölköződ.
- Köszi. – olyan vörös voltam, mint a rák, ő persze bevetette a kaján vigyorát. Kedves. – Állsz még oda kinn vagy be is fáradsz, de amúgy miért is jöttél?
- Csak szeretném közölni, hogy semmi féle kapcsolatot nem akarok és… - félbe szakítottam.
- Miből gondolod, hogy én akarok? De jó lenne, ha befáradnál, mert egy szál türcsiben nyitott ajtónál, úgy hogy közben te ott állsz, tudod elég furi…
- Igaz. Szóval abból gondolom, hogy tegnap este…
- Csak azért ajánlottam fel, hogy ne legyél egyedül, és hogy ne morogj a telefonba mindenkivel. Gondoltam jól éreznéd magad, de ha te félre értetted, akkor sajnálom, a legjobb, ha elkerüljük egymást a futamokon.
- Futamokon? – nézett bambán.
- Igen, ugyanis egész éves jegyem van, én idén kirándulok, mint már tegnap említettem.
- Igaz. Rendben akkor majd elkerüljük egymást.
~Láttam a szemében valamit, valami furcsát, mintha ez fájna neki, mintha bánná ezt a kijelentését.~
Majd jött a hétvége….
